School life in Konoha

25. fejezet

Konan

   November nyolcadika volt, hihetetlen, de már elérkezett a szülinapja. Az utóbbi félév csak úgy elröppeni látszott, annyi minden változott benne ez alatt. Fénysebességgel távolodott Peintől, és ezzel egyidőben közeledett Hidanhez. S most az utóbbi megszakadni tűnt. Ám a lelkiismeretfurdalását és a tisztességét elnyomta a rettentő félelem a fiútól, akit a pasijának nevezett.
   Ezen a napon pedig, a születése napján, mikor róla kellett volna szóljon minden, és az ő örömét kellet volna lesse mindenki, sokkal inkább ennek ellenkezőjét érezte megtörténni. Fent kellett tartani a látszatot Pein és a többiek előtt, hogy ő a minta barátnő, és a világon minden a legnagyobb rendben van... És ezt egy puccos házibuli keretei között Peinék hivalkodó rezidenciájában, ahová még a fiú bunkó barátai is meg voltak hívva. Mondjuk annak örült, hogy Sakura is ott lesz, mert lezárásképpen meg akarta köszönni neki, hogy eddig segített neki fenntartani a kapcsolatot Hidannel. Pedig legszívesebben Hidannel lett volna, de ezt mélyen elfojtotta magában, és próbált jéghercegnőként érezni. Azonban a szív mindig utat talál magának...
    Konan estefelé szobor merev arccal készülődött az öltözködőasztalánál, mozdulatait a rutin vezérelte, úgy tűnt nem is kerül erőfeszítésébe, hogy szigorú babává varázsolja magát. Borostyánszín szeméhez a szokásos lilás sminket festette, de megspékelte egy kis füstöséggel tekintettel az ünnepi eseményre. Az alkotás megkoronázásaképp sárgás-rózsaszín szájfényt kent ajkaira. Kék haját szögegyenesre vasalta, hogy véletlenül se legyen rajta hiba. Külön erre az alkalomra kapott Peintől egy fehér mini ruhát, a legdrágább fajtából. Erős anyaga volt, és tökéletesen illeszkedett Konan formásan karcsú alakjára, ehhez egy okkersárga kígyóbőr tűsarkút vett fel. Fájdalmas sóhaj kíséretében állt fel az asztalától, és a gyomra görcsbe rándult, ahogy elolvasta Pein üzenetét a felvillanó telefonjáról; miszerint öt perc és itt van érte.
Ahogy kilépett a bejárati ajtón, és meglátta Peint egy vörös rózsákból álló csokorral, enyhült a görcs a hasában. Jól esett neki ez a figyelmesség, rég volt benne része. Halvány mosoly jelent meg az arcán, és kihúzott háttal a kocsihoz lépdelt.

- Boldog születésnapot, bébi! - köszöntötte őt Pein, és gyors csókot nyomott Konan szájára.

- Köszönöm! - Mosolygott a lány, és belélegezte a virágok finom illatát. Legalább ez az egy szép dolog biztosan volt az estében.
Királyként és királynőként érkeztek a születésnapi buliba, akár két hollywood-i sztár, úgy léptek ki a fehér Mercedesből a hatalmas ház előkertjébe. A meghívottak nagyrésze kisereglett fogadásukra (amit Peint intézett el), és hangos éljenzéssel köszöntötték fel Konant. Ott volt Itachi, Sasuke, Sasori, Sakura, Obito meg Pein két haverja és pár egyetemi barátja (a krémből). Egészen el volt kápráztatva a meglepetéstől, de mindez semmissé vált Hidan hiányában. Szépen mosolygott, és illedelmesen köszönt mindenkinek, gyakorlottan viselte a színlelés maszkját. Közben igyekezte az agya hátuljába dugni a szerelmével kapcsolatos szomorú gondolatokat.

Sakura

   A szülinapi parti egész kellemesen telt számára, lenyűgözte az a puccoság, amit Peint teremtett Konan számára. Tisztában volt vele persze, hogy mekkora szemét a fiú, de tudott ünnepséget csapni az biztos.
    A hatalmas kőház belseje a modern és az elegáns stílust vegyítette, s volt benne valami gazdag komorság. Viszont az esemény alkalmából készített díszítés nagyon feldobta az egészet; teli volt sárga és fehér lufikkal az egész, ami (hihetetlen módon) kiválóan passzolt Konan szettjéhez. Ezen kívül itt-ott vörös rózsacsokrok voltak vázákba rendezve, és még a nasik színe is illett az egészhez. Drága pezsgők és vodkák voltak ezüst, jeges vödörbe hűtve, az üvegpoharak pedig precíz sorrendben voltak elhelyezve a pulton és az asztalokon. Sakura biztos volt benne, hogy nem Pein és nem is a szülei kezei munkája volt ez, hanem inkább egy fizetett emberé. Hihetetlen volt számára ez a luxus, még a modellügynökségnél töltött segítői évei alatt sem látott ilyet.
Sasuke persze kevésbé volt elképedve tőle, ő már megszokta ezt az életmódot, és az ittlétüket inkább kötelezettségként fogta fel, mintsem kiváltságnak. Elmondása szerint inkább maradt volna otthon, és töltötte volna az éjszakát az ágyban a lánnyal. Ez persze nagyon hízelgő volt Saku számára, de közben nem értette, miért nincs kedve bulizni. Ő egyszerűen imádott minden ilyen lehetőséget, és semmi pénzért sem vált volna meg tőle.
   Mondjuk Itachi jelenléte eléggé feszélyezte. Azt szerencsére sikerült elintéznie, hogy ne vele és Sasukéval kelljen a buliba menjen, úgyhogy csak ott találkoztak először. Zavarában nem is tudta hova nézzen, mikor odalépett köszönni a testvérpárhoz, akik Pein háza előtt várták őt. Próbálta elnyomni Sasuke előtt az összes tiltott vonzalmát az idősebb Uchiha iránt. Azonban ez nem volt egyszerű úgy, hogy Itachi egész végig úgy fixírozta, mintha az összes gondolata látható lenne számára.
   Később a buliban az alkohol kellemes mámorában álldogált a hatalmas nappali egyik végében, és hallgatta Sasuke és Pein ismerőseinek beszélgetését valami fiús témáról. Unottan támasztotta arcán a kristály pezsgőspoharat, és gondolatai valahol egészen máshol jártak. Aztán egyszer csak egy kéz ért a vállához, és a nevén szólították. Meglepetten fordult hátra, és nem kis döbbenetére Konan állt előtte teljes pompájában.
- Sakura, elrabolhatlak egy percre? - kérdezte egészen kedvesen, de a szemei üvegesek voltak az elnyomott érzelmektől.
- P-persze! - Kapott észbe Saku, és intett Sasukénak, hogy elmegy egy kis időre.
- Kijössz velem egy cigire? - Hangzott a szokatlan felajánlás a szülinapostól, és már indult is a nagy üvegajtók felé, amelyek a kertre néztek.
- Aha! - felelte kurtán Sakura, és egyre több kérdőjellel a szemében követte Konant.
   Kint, távol az emberektől, hirtelen nagy csönd vette őket körbe. Az éjszaka hideg volt, így Saku fázósan összehúzta a karjait. Szinte félve nézett Konanra, aki a mostani szettjében még inkább hasonlított egy félelmetes hercegnőre, mint általában, és mivel alapvetően nem sok kedves szava volt eddig hozzá, tartott tőle, hogy mit akar mondani neki.
- Kérsz? - Nyújtotta felé Konan a cigarettás dobozt.
- Köszönöm! - Vette el Sakura óvatosan.
   Miután meggyújtották a cigit, a kék hajú lány fáradtan sóhajtott, és arcára hirtelen rengeteg érzés ült ki, főképp a bánat és a kétségbeesés. Mélyet szívott a nikotin áldásból, majd hatalmas füstfelhőt eregetve kifújta a levegőt.
- Meg akartam köszönni azt, hogy annyit segítettél nekem és Hidannek - mondta, miközben zavarában egyik tűsarkáról a másikra állt.
Sakura nagyon meglepődött a szavak hallatára, de nagyon jól esett neki.
- Ó, igazán nincs mit! - mondta végül. - Sajnálom, hogy végül nem jöttetek össze - fűzte hozzá őszintén. Itt Konan egy kicsit szigorúan nézett fel, mintha valami szentségtörőt mondott volna. Aztán eltűnt arcáról ez a kifejezés, és a lábát nézte, miközben félresöpört egy kavicsot.
- Nem illettünk össze igazán, ez van. - Saku számára ez nem hangzott valami őszintén, de nem mert vitatkozni vele. - Jobb ez így. - Nézett az égre Konan, miközben szomorúan elmosolyodott. E   z a nézés nem is lehetett volna egyértelműbb bizonyíték arra, hogy az állítása mennyire távol volt a valóságtól.
- Hát te érzed - szólalt meg a rózsaszín hajú lány, és magában a szemét forgatta.
Egy kis csönd állt be közéjük, ami alatt csak némán szívták a cigarettájukat, majd Konan törte meg a csendet egy udvarias kérdéssel:
- És te megvagy Sasukéval?
- Igen, igen jól elvagyunk. - Mosolygott Sakura. - Nagyon szeretek vele lenni.
- Na, az a lényeg! - Pillantott füstös sminkje alól Konan, és beleszívott egyet a cigijébe, de mintha abban a nézésben lett volna valami féltékenységszerű is.
   Nem sokkal később be is mentek, és Sakura utána alig hitte el, hogy ez a beszélgetés tényleg megtörtént. Persze értékelte a gesztust, csak nagyon fura volt neki Konan. Talán most először látta, hogy korán sincs annyira egyben, mint ahogy azt eddig hitte. Megtört előtte a tökéletesség maszkja, és pár perc erejéig láthatta a mögötte rejlő kétségbeesett lányt. Jól esett volna beszámolnia erről valakinek, de Sasukét úgy sem érdekelte volna, így mélyen elrakta magában a látottakat.
   A buli előre haladtával a puccos társaság egyre kevésbé viselkedett kinézetéhez méltóan, egyre több harsány szó és nevetés hangzott fel, egyre többször lehetett hallani a leeső és összetörő poharak hangját, az eleinte olyan elegáns rend és tisztaság kezdett megbomlani. Ezen kívül Sasuke alig foglalkozott vele, ami az ittas állapot miatt is eléggé elszomorította Sakurát. Folyton elvonultan beszélgetett valakikkel, és nem igazán segített abban, hogy a lány is bevonódjon a társalgásba. Végül fel is adta, hogy ott maradjon mellette. Inkább magányosan rótta a köröket az óriási házban, hátha előbb-utóbb talál egy kedvesebb társaságot.
Sasori persze ez alkalommal sem hagyta cserben, és valamikor letelepedtek a kanapéra beszélgetni. Mesélt Sakunak arról, hogy mennyire hiányzik neki Deidara, és, hogy vissza akarja kapni, mint barátot. Sakura igyekezte vigasztalni őt, és ötleteket adni a dologgal kapcsolatban, de a végére kicsit elfáradt, mert Sasori folyton ugyanazt mondta el, és a részegsége növekedésével kezdett nagyon parttalan lenni a beszélgetés. Így nemsokára kibúvót keresett a helyzet alól, és elment az amerikai berendezésű konyhába piát tölteni magának.
   Gondtalanul merített puncsot magának a gyümölcsökkel teli kristály tálból, mikor egy vészjósló alak árnyékolta be mozdulatát.
- Magányosan iszogatsz, Sakura-chan? - Nézett rá Itachi kiismerhetetlen tekintettel. A lány összerezzent, és nagyokat pislogva fordult felé.
Az idősebb Uchiha hanyagul nekidőlt a márvány konyhapultnak, ködös pillantását végighordozta a helységen, míg végül újra Sakurán állapodott meg.
- Hol hagytad az öcsikémet?
   Saku erre kissé befeszült és megköszörülve torkát újra az italja babrálásával foglalta el magát.
- Sasuke másokkal beszélget - felelte végül szűkszavúan.
- Ó, értem. - Nézett sokatmondóan maga elé Itachi. - Akkor nem jössz velem megnézni az emeleten lévő hatalmas akváriumot? Úgy is olyan régen láttalak. - Mindezt olyan rezzenéstelen arccal mondta, hogy Sakura nem tudta kisilabizálni a mögötte rejlő szándékot.
- Hát... - Gondolkozotte el, és közben gyorsan Sasuke utána kutatott szemével. Kint látta cigizni az üvegajtón túl, még mindig ugyanazokkal az emberekkel beszélgetve, mint fél órája. Véleménye szerint nem igazán tűnt úgy, hogy ez hamar változni fog. Sóhajtott egyet. - Végülis mit veszíthetek? -  gondolta. - Jó legyen! - Fordult Itachihoz, aki erre halványan elmosolyodott.
- Nagyszerű! - Aztán utat mutatva el is indult a távolabb húzódó széles lépcsők irányába.
   Saku gyanakvó pillantással követte, és már előre aggódott, mi várja majd Itachival. Persze azt már előre megfogadta, hogy semmiképp nem enged az esetleges közeledésnek. Biztos nem járatja vele a bolondját!
   A ház többi helységéhez hasonlóan egy nagyméretű hálószobában volt az óriási akvárium. A lány álla leesett, olyan lélegzetelállító látványt nyújtott a sötétben a kivilágított vízi birodalom. Teli volt rikító zöld növényekkel és közöttük úszkáló színpompás halakkal. Majdnem az egész falat elfoglalta szemközt a széles franciaággyal.
- Ugye milyen szép? - Nézett Itachi Sakura lesütött szemhéja alól, majd belekortyolt a martinijébe.
- Hihetetlenül! - válaszolt Sakura, továbbra is ámulattal bámulva az akváriumot. - Kinek a szobája ez? - Fordult hozzá.
- Pein szüleié.
- Mondjuk sejtettem, hogy nem Peiné - szaladt ki a száján egy gúnyos somolygás kíséretében.
- Miért? - Mulatott rajta Itachi, miközben szétvetett lábbal helyet foglalt a szépen bevetett ágyon.     A lány kissé zavarba jött, hogy olyat fog mondani, ami nem tetszhet neki Pein barátjaként. De már úgy is őszintére itta magát.
- Hát nem tűnik olyan természetkedvelőnek. Bocsánat, de nem elég kedves ember hozzá - mondta szemét lesütve. Itachi szórakozottan felnevetett.
- Dehogy, ebben teljesen egyetértek! - felelte. Sakura rögtön megkönnyebbült, és ő is leült az ágyra.
- Pein valóban tud eléggé komor lenni - jegyezte meg az idősebb Uchiha. Aztán hátrébb dőlt, így közelebb kerülve a lányhoz.
   Sakut megcsapta a parfüm és a sajátos illatának keveréke, ami egy szempillantás alatt eszébe jutatta azt a felkavaró élményt vele a Shinobuban. Inkább előrébb hajolt, hogy ne bódítsa el a fejét az emlék és a jelen furcsaságának egyvelege. Olyan rosszul érezte magát, amiért még Sasukéval együtt is ennyire vonzotta Itachi. Mintha valami sötét varázsereje lett volna, aminek minden nőnemű megadta magát.
- És milyen a kisöcsémmel? - Forgatta körkörösen italát a sötét hajú, és pillantása beleveszett a derengő félhomályba.
Sakura szíve nagyot dobbant erre a kérdésre, és hirtelen szűkebbnek érezte körülöttük a teret.
- Jó - felelte végül gombóccal a torkában. Nem értette, miért vált ki belőle ilyen reakciót Itachi, olyan volt, mintha nem is ő mondta volna ezt. Megköszörülte a torkát. - Mármint jól megvagyunk, bár nem vagyunk együtt régóta. - Legszívesebben fejbe verte volna magát, hogy miért nem tud értelmesebben beszélni.
   Az idősebb Uchiha lesütött szemmel elmosolyodott, majd ráfüggesztette zavaros tekintetét.
- Ennek szívből örülök - mondta. - Sokáig tartott neki, amíg összeszedett magának egy barátnőt.
Sakura nem tudta, mit mondjon erre, úgy hogy zavart pillantás kíséretében beleivott az italába.
- Gondolom azért nem könnyű vele - szólalt meg újra Itachi kiismerhetetlen arccal.
- Hm? - Nézett fel Saku. Kezdte magát egyre kínosabban érezni. - Hát nem tudom. Még nem volt ezelőtt barátom - fűzte hozzá savanyú mosollyal.
- Nem? - Villant fel Itachi szeme. - Micsoda pazarlás!
   A lány már nem tudta kezelni a felé tanúsított egyre növekvő figyelmet, és zavarában felállt az ágyról és tett pár tétova lépést a szobában. Az Uchiha szintén elrugaszkodott a fekvő alkalmatosságtól, és elegánsan nyújtózkodva egyet az ajtó felé indult.
- Menjünk le, mielőtt az öcsikém aggódna érted! - Kacsintott felé a füstös szempár. Sakura megkönnyebbülten bólintott.
- Igen, már tényleg meg kéne keresnem őt!
   Azonban mielőtt kiléphetett volna a szobából, Itachi megfogta a kezét és az akvárium széléhez húzta.
- Csak hadd mondjak még valamit, Sakura-chan! - susogta fölé magasodva. A rózsaszínhajú lélegzetvisszafojtva nézett rá, a szíve a torkában dobogott. Túl közel volt hozzá a tökéletes vonalú arc és az előre hulló ében tincsek.
- Vigyázz Sasukéval, mert...
  Ám félbeszakította őt a folyosó irányából jövő szólítás:
- Sakura? - hallatszott Sasuke félreismerhetetlen hangja. - Itt vagy? - Egyre közelebb ért hozzájuk, csak úgy tűnt egyenlőre a rossz szoba felé fordult.
Itachi rögtön eltávolodott a lánytól, és arca rezzenéstelenné merevedett. Saku hasa egyből összeugrott, és kisietett a szobából.
- Itt vagyok! - mondta, és Sasuke elé lépett.
   A fiú megkönnyebbülten emelte rá alkoholittas tekintetét, aztán kissé számonkérő hangon szólt hozzá:
- Merre jártál? - Ám mielőtt Sakura válaszolhatott volna, Itachi alakja jelent meg mellettük, és a fiatalabb Uchiha figyelmét nem kerülte el, hogy ugyanabból az irányból jött, mint a lány.        Azonnal szúrósan összeszűkült a szeme, és úgy meredt a bátyjára.
  Saku gyorsan felelt az iménti kérdésére:
- Csak megnéztem az akváriumot, amiről Sasori mesélt és belebotlottam Itachiba - magyarázkodott. Inkább el akarta kerülni a helyzet még kínosabbá válását, azért csúsztatott.
- Szervusz, öcsikém! - szólalt meg Itachi nemtörődömül.
- Aha, értem. - Nézett egy pillanatra a lányra Sasuke, majd újra a bátyját szúrta. - Menjünk le! - Vonta a könyökénél fogva a lányt a lépcső irányába, és még egy utolsó mérges pillantást vetett Itachira.
  Sakura menet közben úgy érezte, hogy Sasuke egyenesen tolja előre.
- Na, lassítsunk! - mondta, és próbálta úgy egyensúlyozni a poharát, hogy ne ömöljön ki a puncs.
- Mi dolgod volt neked Itachival? - szegezte neki az indulatos kérdést a fiú.
- Semmi, semmi! - Pislogott sűrűn Saku, és közben azon gondolkozott, hogy vajon tényleg ez volt-e az igazság. - Beszéltünk kb. két szót, amíg nem jöttél!
- Értem - morgott Sasuke. Látszódott, hogy főleg az alkohol miatt ilyen ideges, de akkor is megijesztette Sakurát. Olyan volt, mintha érezte volna az igazságot. - Mindegy, nem fontos. Csak kerestelek - fűzte hozzá később.
- Sajnálom, de te is folyton másokkal beszélgettél!
- Hát, ha már eljövök egy buliba, akkor nyilván olyan emberekkel beszélgetek, akiket amúgy nem látok! - vágott vissza.
- Jól van! - Nézett el Sakura, visszafojtva az indulatát, és inkább ráhagyta.
   Ráadásul a következő pillanatban a nappaliban történő felfordulás teljesen elterelte a figyelmét. Legnagyobb meglepetésére Hidant látta meg a körré formálódott ember sereglet közepén, és vele szemben a tekintetével villámokat szóró Peint. Konan nem messze volt tőlük és igen ijedt arcot vágott. Mindkét srácot ketten fogták vissza attól, hogy egymásnak ugorjanak, de még így is nehéz dolguk volt. Sakura kíváncsisággal vegyes félelemmel figyelte, mi lesz ebből.