School life in Konoha

20. fejezet

Konan

  Pénteken elutazott Pein egy időre, valami rokonát látogatta meg a közeli városban. Konant igazából nem érdekelte. Csupán azzal törődött, hogy végre együtt lehessen Hidannel, hiszen Pein gyanakvása miatt nem találkozott vele azóta, hogy összefutottak a Teddy's-ben. Ami egy hete volt. Alig beszélt azóta Hidannel, nagyon megsértődött rá a fiú, ő pedig túl büszke volt ahhoz, hogy engedjen.
  Mondjuk vicces, mert Peinnel szemben nem tudott így viselkedni.      Csak őrlődött magában, próbálta elterelni a figyelmét. Az egyetemre koncentrált, a gyönyörűen megírt jegyzeteire és a folyamatos tanulásra. Ő ebbe menekült Pein és a világ elől. Az egyetemen nem vonták kérdőre olyan dolgokról, amik kellemetlenek voltak számára, nem sértették meg. Magassarkúban és tökéletesen kisminkelve sérthetetlennek érezte magát, a márvány folyosón csodálattal bámulták a szaktársai minden egyes nap.
  Ám végre eljött a pillanat, mikor jó hírrel szolgálhatott Hidannek, és szabadon engedhette az indulatait. Csütörtök este írt Sakurának, (akin keresztül ugye üzengetett a szerelmes pár) hogy találkozzanak Konannél pénteken, este nyolckor. Hidan flegmázott egy kicsit, de a lány biztos volt benne, hogy ez azonnal eltűnik, mikor elmondja neki a jó hírt: két nap Pein nélkül. Azért ez jobb volt bárminél, amit eddig kaptak.
Péntek estére teljes rendet rakott a szobájában, felkapcsolta a hangulatos fényeit, új ágyneműt húzott fel. Magát is hibátlanul felkészítette, pont annyi sminket rakott fel, amennyi nem néz ki csúnyán, mikor elmosódik az éjszaka során. :p Nemrég vett egy új fehérnemű szettet a Women's secret-ben, egy ízléses fekete csipkéset, e fölé vette fel a hosszú selyem köntösét. Konan szülei olyan messze voltak tőle az óriási házban, hogy egyáltalán nem aggódott a hangok miatt. Gyakorlatilag volt egy saját kis rezidenciája.
  Végül csak megszólalt a kapucsengő, és a lány sietve suhant le az emeletről. Érkezése lendületével nyitotta ki az ajtót, a selyem köntöse libbent egyet a mozdulattal. Hidan enyhén meglepett pillantása gyorsan elismerővé változott.
- Azt a mindenit, drága, ezt mind az én kedvemért? - kapta fel, magához ölelve őt. Aztán a nyakába csókolt. Konan olyan melegséget érzett ekkor átfutni a testén és lelkén, amit már túl régóta hiányolt. Nem tudta visszafojtani a mosolygását.
  Hidan egy másodpercre eltávolodott tőle, hogy jobban megszemlélje. Félrehúzta a selymet, és elismerően ciccegett. Konan meztelen derekára csúsztatta a kezét, és magához rántotta.
- Ugye tudod, hogy reggelig nem eresztelek el! - susogta a fülébe, utána meg finoman beleharapott fülcimpájába. Konan felkuncogott, és átkarolva a másik nyakát, érzéki csókot adott a szájára.
- Pein egész hétvégére Tokióba ment! - mondta diadalittasan. Hidan tágra nyílt szemekkel lépett be a házba, aztán lábával becsapta a bejárati ajtót.
- Akkor vasárnapig nem eresztelek! - Vigyorgott örömtelien és kajánul egyszerre. És már az ölébe is kapta a lányt.

Sakura

  Egy hét telt el azóta, hogy Sasukéval először randizott, azóta a felhők felett lebegett valahol. Megváltozott az idő múlása, valahogy minden egy kicsit kellemesebbnek érződött. Néha azon kapta magát, hogy már öt perce széles mosoly ül az arcán, ami miatt aztán szégyenlősen el is nevette magát. Rég örült ennyire valaminek, rég kelt fel minden reggel olyan vidáman. Habár nem igazán tudta, mi történik, de nagyon tetszett neki.
  Hétvégén is találkozott az Uchihával, az is isteni volt. Bár nem mindig tudta hosszan tartó beszédre sarkallni a fiút, de már annak is örült, hogy mellette lehetett. Olyan új volt neki az egész, és nem törődött semmivel.  Mondjuk következő randit még nem beszéltek meg, de a suliban úgy is minden nap látták egymást, és reménykedett benne, hogy aznap is haza kíséri.
  Másnap, csütörtökön, szomorú volt kicsit, mert az előző napi remélt kísérés nem történt meg. Persze dumálgattak messengeren, de még mindig nem volt megbeszélve egy fix tali. Sakura igyekezte elhessegetni az aggodalmait azzal, hogy ez még tökre az eleje az egésznek, és nem baj, ha nem sietik el.
  Ennek ellenére azért kisebb szorongással a hasában lépett be az iskola kapuján reggel, tekintetével folyton a fekete hajú fiút keresve. Végül a lépcsőn egymásba is futottak. Legalább kettőt ugrott a hasa, mire mosolyt varázsolt az arcára:
- Jó reggelt, Sasuke! - köszönt.
- Hali! - felelte az, és szája félmosolyra húzódott.
- Mi újság?
- Semmi. Ma sincs sok kedvem a sulihoz - hangzott a szokásos flegma válasz. Aztán érkezett az ellenállhatatlan pillantás. - Persze most már jobb, hogy látlak! - karolta át a lányt.
- Akkor jó! - nézett elégedetten Sakura, és közben szíve kidobbant a helyéről.
  A nap egész jól telt, úgy érezte, hogy Sasuke figyel rá. Például a nagyszünetet is együtt töltötték az aulában fetrengve, és a többi szünetben is dumáltak. Habár a fiú még nem fogta meg kezét mások előtt, de így is susmorogtak az emberek az osztályban, hogy vajon mi van közöttük. Jó pár irigy pillantást is kapott, de ettől csak még büszkébb lett. Persze hallott rosszmájú megjegyzéseket is, minthogy: „Az Uchiha egy újabb játékszere, amit úgy is eldob magától." Azonban nem hagyta magát elkámpicsorodni. A szíve mélyén teljességgel hitt abban, hogy ez igazi, és ő nem olyan Sasukénak, mint a többi lány.
  Aztán jött a délutáni matek korrepetálás Kakashi-sensei-jel, ami ismét előhozta azt az ismerős gyomorgörcsöt Sakurában. A legutóbbi alkalom elmaradt, mert valami dolga volt a férfinak, és így az aznapi volt az első óra, mióta Sasukével elkezdtek alakulni a dolgok. Nem is tudta, miért izgul, hiszen még mindig csak tanár és diákja voltak, de ezt persze az érzéseinek nem lehetett megmagyarázni.
  Ráadásul Sasuke a terem ajtajáig kísérte, így Kakashi-sensei rálátást kapott a szoros búcsú ölelésükre is. Sakura akkor kivételesen a szokásosnál hamarabb eltávolodott a fiútól egy zavart pillantás kíséretében.
- Akkor holnap tali! - intett búcsút gyorsan.
- Jaja! - válaszolta az Uchiha egy félszeg mosoly kíséretében, és a folyosó felé fordult.
  Mikor Saku az osztályfőnökére nézett, épp elkapta a nagyon is kíváncsi pillantását, de a következő másodpercben már a férfi a padon lévő lapokat fixírozta. Ez az egész olyan gyorsan zajlott, hogy Saku szinte kételkedett abban, hogy megtörtént.
- Jó napot, Kakashi-sensei! - lépett be a terembe kedvesen mosolyogva.
- Szia, Sakura! Gyere, foglalj helyet! - húzta ki a széket udvariasan a lány előtt.
  A matek korrepetálás egész jól telt, Sakura magához képest csak úgy hasított. Ezt az óra végén még Kakashi is megjegyezte:
- Gratulálok, Sakura, ma nagyon ügyes voltál! - nézett a lányra elismerően. Saku széles mosolyt villantott.
- Köszönöm szépen, tanár úr! - És nagy örömében el is kezdett a táskájába pakolni, hogy induláshoz készülődjön.
  Egy rövid csend után Kakashi-sensei eggyel mélyebb hangon szólalt meg:
- Úgy látom, kezdesz közel kerülni Sasuke-kunhoz. - Szavai némi feszültséget hagytak maguk után. Sakura le is fagyott egy pillanatra. Majd zavart pillantással tűrte füle mögé haját.
- Ezt miért mondja a tanár úr? - kérdezte a férfi szemébe nézve.
- Nem biztos, hogy jó ötlet. Nem ismered elég jól - érkezett a komoly válasz. A lány hirtelen nem is értette ezt a fagyos hangsúlyt. Aztán el is öntötte a düh miatta.
- Miért, a tanár úr talán igen?! - kérdezte éles hangon.
- Ami azt illeti igen, de ez más lapra tartozik. A legjobb szívvel tanácsolom, hogy érdemes lenne távol maradnod az Uchiháktól. - Az utóbbi kijelentést valamivel enyhébb hangon közölte ezt az osztályfőnöke, de Sakura teljesen kiakadt:
- Szerintem meg a tanár úrnak semmi köze nincs ahhoz, hogy kivel vagyok a szabadidőmben! - vágta a férfi fejéhez, majd hangos székcsikordulással felállt az asztaltól. - Viszontlátásra! - mondta dühödten, és lendületes léptekkel kisietett a teremből. Kakashi nem felelt semmit, csak némán figyelte, ahogy a lány elmegy. Aztán, mikor elhaltak a léptei, hangosan elkáromkodta magát.
  Sakura dühe elszállt, mire kilépett az iskola épületéből, s csak a zavartság maradt utána. Egy pillanatra meg is állt az utcán, és hangosan kiengedte az indulatában bent tartott levegőt. Majd ajkát beharapva összeszaladt szemöldöke a gondolkozásban.   Akármennyire illetlen volt, amit Kakashi-sensei mondott, nem tudta figyelmen kívül hagyni. Meg aztán a férfi csak nem akarhatta megbántani, hiszen eddig is jófej volt vele. Igazából kimondta az észszerűen gondolkodó énjének sejtéseit az Uchihákról.
  De a Sasuke iránt érzett szeretet miatt gyorsan elhessegette ezeket a gondolatokat, és sietős léptekkel hazafelé vette az irányt.