A szegény (kis)Lente panaszai

Elmosódott tintázás

Egy pszichológiai oldalon olvastam, hogy egy férfinak jót tesz női hangra felkelni. Származhat ez édesanyánktól, párunktól, vagy esetleg az ébresztőnkből bömbölő énekesnőtől. Személy szerint én nem vagyok nagy híve ennek az eszmefuttatásnak, de azért helyenként látok benne igazságot. Afelől például semmi kétségem sincsen, hogy örülnék, ha Aliz hangjára ébredhetnék fel.

Na de nem egy idegen nőére.

- Bocsi, ne hari, nincs véletlenül egy felesleges óvszered?

Én egy kozmopolitán embernek tartom magam, de: ha egy számomra teljesen ismeretlen ember kelt fel kora reggel hiányos öltözetben – jelen esetben fehérnemű – intim kérdéseket feltéve a saját lakásomban megzavarva ezzel nem csak az álmomat, hanem a privát életemet is, akkor talán, esetleg kicsit felmegy bennem a pumpa. De természetesen az olyan tényezők mellett, mint testi-lelki fáradtság, Kopa, meg ugyebár egyebek, kicsit szelídebben tudom kezelni a hasonló helyzeteket.

Úgyhogy kulturált városi ember módjára egyszerűen hátat fordítottam Évának – mivel a nevét nem tudtam, elneveztem egy teória első női lénye után – és megpróbáltam visszaaludni.

- Szerintem nincsen neki!

Rendben, nem ismerlek, felkeltettél, a privát életemben turkáltál, még elviselem. De kérem, miért ordibál valaki, ha ugyanabban a szobában egy másik személy aludni szeretni? Ráadásul valami eszméletlenül kellemetlen hangja volt. Az a rikácsolós fajta.

- Megtennéd, hogy kinn üvöltesz? – morogtam a plédem alól.

- Istenem, milyen lehetetlen alak! – Gyönyörű végszó és még be is csukta maga után az ajtót. Legalább nem barlanglakó.

Mire a jól megérdemelt pihenésem elteltével kisétáltam a koffeinlelő helyemre, a lánynak nyoma veszett. Kopa gyanúsan egyedül ült a kanapén a saját nektárját iszogatva, mialatt a televízió hűlt helyét nézte, mintha ott lett volna a készülék és a kedvenc adása ment volna.

Eszembe jutott, hogy csak álmodtam a lányt, de jobbnak láttam utánakérdezni.

- Hova ment a lány?

- Ja, a hatos?

- A mi?

- Tudod, hogy megy ez. Felesleges megjegyezni a nő nevét, bőven elég tudni, hogy ez tízes skálán mennyi.

- Igazán alpári módszer.

- Lehet, de működik.

- És akkor mi lett a hatossal?

- Közöltem, hogy egy ideig még nem tervezek megházasodni, megsértődött, és lelépett.

- Világos.

Kopának csak egy egyszerű párbeszéd volt ez, de bennem elindított egy gondolatot. Ha az a lány egy „hatos" értéknek felelt meg, akkor mennyi lenne, mondjuk a Princess-es lány, Emese, Szabina? Mennyi lennék én? Vagy engem nem lehet besorolni, mert ez ilyen szexista dolog és csak nőkön működik? Annyi biztos, hogy Aliz egy tízes. Nem, őt nem lehet besorolni. Ő túlságosan is szakrális ahhoz. Kopa vajon mennyinek gondolja magát?

- De miért hatos?

- Tessék?

Fel sem tűnt, hogy idő közben Kopa már felállt és régen a konyhában mosogatott. Talán még mosdóba is kiment. Mintha hallottam volna onnan hangokat.