A szegény (kis)Lente panaszai

Lente és a 40 éves nő

A borosta ötödik napján járva, félig otthontalannak titulálható arcberendezkedéssel rendelkezve, súlyos alizhiánnyal diagnosztizáltam magam. Habár a webbeteg inkább azt írta, hogy náthás vagyok, szerintem elvonási tüneteim lettek. Na persze, nem én voltam az egyetlen beteg a fedélzeten. Kopa is szenvedett a saját ostobaságától.

Miután úgy tűnt, Mária valóban elhagyja a rothadó lelkektől bűzlő emeletet, azt tartottuk a legjobbnak, ha körülnézünk egykori lakásában. Az ötlet már nem tűnt annyira egyedinek, amikor megpillantottuk szomszédainkat, pár szemetes zsákkal a kezükben, Mária zárját egy hullámcsattal feltörni. Hogy szebbé tegyük a képet, a fiatal édesanyán egy kenguru gyerekhordozóban ott szundikált a kisbaba. Végülis jó, ha sok közös programuk van a gyerekkel. Hogy az betörés, vagy éppen piknik, az teljesen mindegy. A cél szentesíti az eszközt.

Tehát ott álltunk négyen - azaz öten - mind a feszületes ajtót nézve. Egy pillanatig senki sem szólalt meg, majd Kopa a kulccsal a kezében nekiindult az ajtónak, mire az édesanya még jobban rákezdett a zár feltörésének. Lakótársam - figyelembe véve a meglehetősen kiskorú egyént - gyengéden arrébb tolta az ügyködő édesanyát és egy egyszerű mozdulattal kinyitotta az ajtót. Szomszédunknak nem is kellett több, Kopát megelőzve berobogott a lakásba és diadalittasan elkiáltotta magát.

- Stip-stop!

A mellettem álló párja csak arcon csapta magát.

- Hé! Én nyitottam ki, a mienk!

Lakótársam szintén infantilis reakciója után rajtam volt a sor, hogy arcon csapjam magam.

- Én léptem be először, úgyhogy tipli van!

Kopa szóra nyitotta a száját és vissza is vágott valamivel a nőnek, de nem is figyeltem rá, mert a férfi mellettem megszólalt.

- Popcorn-t?

- Tessék?

- Ez még el fog tartani egy darabig. Legalább mi érezzük jól magunkat.

Bólintottam, és amíg a férfi pattogtatott, kihoztam kettő széket a mi lakásunkból. Egyébként igaza volt, Kopa és a gyerekhordozós nő még órákig veszekedtek, csupán azon, hogy ki nézhessen körbe Mária lakásában. Ezalatt András - később a férfi, a nőnek a vőlegénye bemutatkozott - és én elfogyasztottuk a pattogatott kukoricát, én főztem kávét és még le is szaladtam a Princess-be pár csokoládés tekercsért. Princess-es lány nem dolgozott, mert ő is lebetegedett, ezt onnan tudom, hogy még este felhívott ezzel kapcsolatban. Hogy nekem ezt miért kellett elmondania, arról fogalmam sincs, de legalább már tudom, hogy milyen csúnya lehet egy garatgyulladás - latinul tudók kedvéért Streptococcalis pharyngitis - mert ezt is igen szépen részletezte. Rémálmaim voltak bőven, köszönöm.

Tehát András és én kellőképpen jól szórakoztunk, amíg párjaink élet és halál közötti viadalt vívtak. Végül, miután megsajnáltuk a két tűz között egyébként meglehetősen békésen alvó kisbabát, felvetettük az ötletet, hogy egyszerre kutassák át a házat. Ez nem segített, mindkettőnket gyávának és papucsnak - köszönöm Kopa - neveztek, majd ha ez lehetséges, még jobban rázendítettek. A tetőpontot valamikor akkor érhettük el, amikor a nő megkérte Andrást, hogy fogja meg a babát. Egy pillanatra már azt hittük, hogy tényleges verekedésre kerül sor, de sajnos nem, így már nem is volt érdekes a vitájuk egy idő után.

Én már aznapra végeztem is velük, ezért elköszöntem Andrástól, majd a szobámba vonulva dolgoztam a regényemen. Aliquantus ötletet tudok Kopa életéből felhasználni.

Másnap reggel Kopától megtudtam - itt a borosta negyedik napjában jártunk - hogy végül valamilyen távoli rokon jelent meg és pucolta ki teljesen a lakást. Azt remélnénk ilyenkor, hogy Kopa és az édesanya ezek után nevetve kibékültek volna, de ettől csak még jobban felerősödött az ellentét kettejük közt. Fejükbe vették ugyanis, hogy ők fogják beköltöztetni a következő lakót, Kopa egy viszonylag fiatal dekoratív lányt - egyértelmű okokból - a nő pedig az egyik barátnőjét, hogy rásózhassa a gyereket Andrásra, amíg egymás körmét festik. A probléma csak az volt, hogy Kopa nem talált még egy minimum nyolcas lányt sem, az édesanyának pedig egyik barátnője sem keresett lakást jelenleg.