Az Örök Menyasszony [Befejezett]

2.

Reggel kicsit késve indultam el otthonról, de szerencsére nem volt dugó, így időben beértem a vállalathoz. Az órák lassan teltek. Amikor azt hittem, hogy már elmúlt dél is,akkor szól Alice hogy ennék-e vele.

- Ma olyan lassan megy az idő.- bambulok magam elé.

- Igen,én is észere vettem. Ma is sokáig maradsz?- néz rám.

- Még nem tudom.- eszek egy falatot.

- Hogy-hogy?- kapja fel a fejét.

- Tegnap a főnök azt mondta nem dolgozhatok munkaidőn kívül.- húztam a számat.

- Komolyan?

- Aha.- bólintok.

- Mikor mondta ezt?- érdeklődik.

- Este.- kapok be még egy falatot a kínaimból.

- Mit mondott még?- kíváncsiskodott, mint középsuliban a barátnőim szoktak,ha egy pasi randira hívott.

- Másról nem volt szó,csak hogy tegeződjünk. Erre azt mondtam, majd ha a boltban összefutunk, vagy az utcán.- erre Alice nevetni kezdett, majd én is. A mi nevetésünktől zengett az ebédlő.

Az ebéd szünet után folytattuk a munkánkat. Annyira bele feledkeztem a papírokba és az emailekbe, hogy Alice kérdésére is csak hümmögtem. Amikor felnéztem az asztalról,már három órája túl léptem a munkaidőt. Reagálni sem volt időm,mert a Jason irodájának ajtajának hangjára rémület fogott el. A szívem zakatolt,és féltem hogy újra itt talál. Kinyomtam a monitort, és a taskámmal együtt elbújtam az asztalomnál. Nem adom meg neki az örömöt hogy belémkössön. Amikor már biztos voltam benne, hogy elment a lifttel, felálltam és összepakoltam. Megnyomtam a hívógombot és vártam. Fáradtan untam végig, míg leértem a parkolóba. A táskámban kutatva mentem a kocsim felé.

- Hol a francban lehet az a hülye kulcs?- kérdeztem magamtól.- Kicsit sem vagyok zakkant hogy magamban beszélek. Áh meg van!- csillantak fel a szemeim, amikor az ujjaim közé került. Visszacipzároztam a táskám, és  amikor felnéztem a kocsim felé, az eddigi örömöm elszállt. Kezem a testem mellé hullt egy pillanatra.

- Nem úgy volt, hogy nem dolgozik ilyen sokáig?- támaszkodott a kocsimnak Jason.

- Itt felejtettem valamit.- hazudtam.

- Láttam hogy nem ment haza. Kinéztem amikor mindenki más haza ment. Észre vettem hogy maga nem.  A kocsija motorja sem meleg. Már pedig, ha most jött volna vissza valamiért, akkor meleg lenne.- lökte el magát az autómtól, hogy kinyithassam az ajtót.

- Maga nagyon okos. Gratulálok. További szép estét!- ültem be az ülésre.

- Tudja, szebb lenne ha velem töltené.- hajolt közel az ajtóba, kezével a tetőn támaszkodva.

- Felejtse el!- csuktam be az ajtót, ezzel őt ki taszítva onnan. Bedugtam a kulcsot és elindítottam a kocsit,ami nem indult el. Sokadik próbálkozásomra a fejemmel a kormányra dőltem. Valaki kopogott az ablakon. Vajon ki? Lehúztam az ablakot,majd kinéztem.

- Esetleg elvihetem?- kérdezte Jason győztes mosollyal.

- Köszönöm,de van telefonom, és hívok egy taxit.- mondtam ellenszenvesen.

- Ugyan már Lucy. Féláron elviszem.- erre hitetlenkedve rá nézek, és vigyorogva figyel engem.

- Inkább a taxi.- mondtam,majd kiszálltam a kocsimból, és lezártam. Eltettem a kulcsomat a táskámba, és indultam is. Nem is néztem már vissza Jasonre. Egyszer csak elhajtott mellettem, még a mélygarázsban. Megforgattam a szemem, és mentem tovább.

Kiérve, szemmel kerestem egy szabad taxit. Már inteni is akartam, ahogy láttam egy szabad autót,de valaki megfogta a kezem. Ijedten fordultam hátra,miközben a kezem kirántottam a kezéből.

- Mi a? Mit képzel maga? Szívbajt kaptam.- fújom ki a levegőt.

- Lucy, gyere haza viszlek!- mosolygott rám Jason.- Remélem most akkor nem gond ha tegezlek.- nézet rám kérdőn.

- Végülis utcán vagyunk.- gondolkodtam el.

- Akkor haza vihetlek?- biccentett az autója felé.

- Nem ismerlek, és idegenek autójába nem ülök be.- mosolyogtam rá, majd újabb taxi után kutattam,és elindultam a járdán.

- Mindig ilyen makacs vagy?- jött utánam lazán.

- Talán.- adtam egyszerű választ.

- Hmm... Szeretem a kihívásokat.- mondta, és ezen mosolyognom kellett. Persze csak úgy, hogy ne lássa. - Ha nem akarsz nem beszélgetünk az úton, csak engedd meg hogy elvigyelek. Szívességből.- megálltam és megfordultam.

- Egy szót sem akarok hallani mostantól.- erre megjelent a győztes vigyora, majd visszasétáltunk a kocsihoz. Az úton tényleg végig csendben volt. Amikor megérkeztünk megköszöntem, majd jó éjszakát kívántam.