Az Örök Menyasszony [Befejezett]

8.

A következő nap,már a parkolóban örömmel láttam hogy Jason itt van. Nem tudtam mit is mondjak majd neki, de siettem a lift irányába, hogy minél előbb odaérjek.
Persze fent már nyugodtabbra vettem a stílust, nehogy a többi ott dolgozó észre vegyen bármit is. Amit kicsit furcsálltam, hogy Alice nem volt bent. Majd felhívom miután beszéltem Jasonnel.
Az asztalomhoz érve  csak ledobtam a cuccaim, és mentem is kopogni. Lassan benyitottam, és bekukucskáltam.

- Áh szia Lucy. Gyere csak be!- mondta vigyorogva.

- Jó reggelt!- köszöntem,és magam után becsuktam az ajtót. Jason elindult felém,meglepetésemre amikor odaért,megcsókolt.

- Mi a baj Lucy?- kérdezte aggódva, mert kicsit döbbenten néztem rá.

- Csak nem számítottam ilyen fogadtatásra.- mosolyogtam zavartan.

- Miért? Azt hitted ma már szoba se állok veled?- kérdezte mosolyogva.

- Hát igazából.- húztam a szám.

- Na ne már. Mondtam hogy nagyon fontos vagy számomra. Beléd zúgtam. Nem tudnék nem beszélni veled.- nevetett. Az agyam pedig csak azt hallotta meg, hogy belém zúgott. Ezeket komolyan mondja? Oké hogy én is vonzódom hozzá, és érzem hogy van valami köztünk, de nem tudnám még kijelenteni hogy szerelmes vagyok.  Alig ismerem hiszen. Nekem ehhez idő kell.

- Mi van akkor most köztünk? Csak hogy tisztázzuk a dolgot.- néztem rá határozottan. Végre érzem, hogy visszajön az a magabiztos énem, aki kicsit elment pihenni a napokban.

- Szeretnék veled együtt lenni! A vállalaton belül persze titkolnánk még egy ideig. Miattad,csak hogy ne gondolják azt hogy már a második héten behálóztál. Mondjuk az első nap történt, de jobb ha ezt nem tudják ott kint.- nevette el magát, én pedig csak kuncogtam rajta.- Most pedig akkor dolgozzunk! Szerelmem..- tette hozzá.

- Rendben. - mondtam, és indultam is.-Amúgy tegnap mért nem jöttél?- fordultam vissza.

- Tárgyaláson voltam.- mosolygott.

- De én ezt mért nem tudtam? Már mint azért kérdem, mert mint titkárnőd tudnom kellett volna.- magyaráztam.

- Még az előző titkárnőm rendezte, és azt hittem szóltam.- lépett közel hozzám.

- Oh remek. Amúgy sokan kerestek tegnap. Megtaláltad az üzeneteket? Igazából mindenkinek azt modtam,hogy tárgyaláson vagy,úgy hogy legalább nem hazudtam.- mondtam.

- Igen, és már néhányukkal beszéltem is.- nézett a szemembe.

- Akkor megyek is.- mutattam a hátam mögé. Jason pedig lassan közelített,majd megcsókolt lágyan,szenvedélyesen.

- Na menj!- vigyorgott.

Leültem az asztalhoz,és tárcsátam Alice mobilját. Ki is csengett,majd bele is szólt rekedt,halk hangon.

- Szia Alice. Csak azért hívlak, hogy minden rendben van-e, mert láttam hogy nem jöttél.- mondtam el miért keresem.

- Igazából elkaptam valami vírust, és fel kelni alig bírok.- mondta lassan,a szavakkal küzködve.

- Értem. Remélem hamar meggyógyulsz.- mondtam.

- Igen ezt én is.- köhögte el a végét.

- Hagylak is pihenni. Jobbulást!- kezdtem el búcsúzkodni.

- Köszi. Jó munkát!- szinte éreztem hogy elmosolyodik.

- Kösz, meglesz.- nevettem bele a telefonba.

- Szia.- köszönt el,majd én is tőle.

Eltel néhány óra, és újra megjelent Rob, a mappáival. Még messze járt,de mosolygott, ahogy én is. Ahogy közeledett,egyre szélesebb vigyor ült az arcomra.

- Jó reggelt Lucy!- dobta le magát velem szembe.

- Neked is!- döltem hátra.

- Ma bent van?-biccentett a Jason irodája felé.

- Igen. Szólok is neki hogy itt vagy.- nyúltam a telefonért,de Rob leállította a kezem. Furcsa bizsergés futott át a testemen.

- Várj egy kicsit! Nyugi!- kuncogott.- Melyik nap érsz rá?- érdeklődött.

- Nem tudom,mert van az a pasi, és nem tudom hogy tervez-e valamit.- magyaráztam.

- Aha értem.- mondta csalódottan.- Akkor szólsz a nagy főnöknek?- kérdezte álmosollyal.

- Persze.- mondtam és bejelentettem Jasonnek. Be is ment, majd tíz perccel később távozott. Nekem csak egy gyors sziát mondott elköszönés képp. Egy kicsit bántam hogy elutasíttottam,de Jasonnel vagyok és Rob az unokatestvérem. Mi van velem? Kezeltetnem kéne magam.

-Lucy! Lucy! Lucy itt vagy?- ránt vissza Jason hangja.

- Oh. Pe- persze itt. Igen uram?- kérdek vissza zavartan.

- Gyere be kérlek!- mondja közönbösen. Felállok, és az irodája felé igyekszem.

- Igen?- lépek be kicsit stresszesen.

- Gyere segíts!- hív közelebb.

- Nem találsz valamit?-  érdeklődök.

- Eddig nem találtam, de most már itt van.- ránt az ölébe,majd szenvedélyesen, és vadul falni kezdi az ajkaimat.