Az Örök Menyasszony [Befejezett]

24.

Csodálatos éjszakát töltöttünk együtt. Reggel a karjaiban ébredtem, mosolyogva. Annyi év kínlódás után végre együtt vagyunk,és megélhetjük a szerelmünket. Nem tudom még mi lesz amikor haza kell mennem. Jön-e ő is,vagy arra kér-e hogy én maradjak? Ez még kicsit odébb érvan,ráérek akkor foglalkozni ezzel. Megfordulok karjaiban,így szembe fekszek vele. Arcát nézve elmosolyodok,aztán csókot lehellek ajkára. Fel kelek mellőle,a nappaliba megyek. Letelefonálok,és kéretek fel reggelit. Ezután a fürdőben megyek tusolni. Épp kilépek a zuhanykabinból amikor kopognak. Egy törölközőt tekerek gyorsan magamra,és sietek a reggeliért. Az ajtóhoz érve, egyből nyitottam azt.

- Uh. Micsoda fogadtatás.- kajánul vigyorgott Jason.

- Te mit keresel itt?- nézek rá értetlenül.

-Tegnap nem jöttél,gondoltam meglátogatom a barátom.- kacsintott.

- Jason ne haragudj,de nem érek most rá!- mondom neki kedvesen.

- Ön kérte a reggelit?- érkezett meg gurulókocsin, amit rendeltem.

- Igen. Hozza be kérem!- mosolygok a fiatal emberre.

- Hú te nagyon éhes lehetsz.- nevetett Jason a mennyiséget látva.

- Jason mennem kell!- nézek rá komolyan.

- Délután a parton?- kérdezi.

-Nem hiszem hogy lesz rá ideje.- karol át hátulról Rob, és puszit ad az arcomra,mire elmosolyodom. Jason kissé meglepetten néz minket.

- Uh. Bocs Lucy. Nem tudtam. Akkor majd méglátjuk egymást.- mondta nár vigyorogva, és elismerően nézett rám.

- Biztosan.-vigyorgok én is.

- Jó szórakozást sziasztok!- intek neki ám újra visszafordul.- Hé Rob. Vigyázz rá mert értékes nő!-kacsintott és többet nem nézett vissza. Becsuktam az ajtót, és Rob felé fordultam.

- Honnan tudta a nevem? Azt hittem elfelejtett.- csókol meg.

- Neki dolgoztál,tudja ki vagy.- mondom.

- Jó, de a legtöbb főigazgató elfelejti a neki dolgozott embereket.- indul a fürdő felé.

- A mi nap volt rólad szó,biztos azért tudja ki vagy.- mondom el.

- Igazán? Mit beszéltetek rólam?- érdeklődik.

- Hát, - na azt a témát nem kéne most feszegetni.- azt majd elmondom máskor. Nem illik bele a csodálatos két hetünkbe.- szomorodok el egy kicsit.

- Értem. Akkor majd elmondod. Lezuhanyzom, és reggelizhetünk.- mondja, majd hallom a víz csobogását.

Míg zuhanyzik, előkészítem a reggelit. Észre veszem, hogy még mindig a törölközőbe vagyok bugyolálva. A szobába megyek, és felöltözök gyorsan. A csapot elzárja Rob,majd egy törölközővel a derekán jelenik meg. Mosolyogva nézek végig rajta.

- Tegnapig nem gondoltam hogy ez megtörténhet. - állok nézek a szemébe.

- Mi? Hogy lezuhanyzom?- értetlenkedik.

- Nem.- nevetek.- Hogy mi ketten együtt.- nyelek egy nagyot.

- De itt vagyunk. Megtörtént,mert szeretjük egymást.- jön közel hozzám.- Jó ha tudod,hogy soha nem eresztelek már el. Míg élek veled leszek,mert csak téged szeretlek.- mondja,majd megcsókol.

- Szeretlek Rob.- bújok hozzá. Még így álltunk egy darabig,majd leültünk reggelizni.

A napok csak úgy repkedtek, amikor együtt voltunk. Rob sok helyet mutatott nekem itt. Még az albérletebe is elvitt. Folyton együtt voltunk, és mindig jó hangulatban. A rózsaszín köd kísér minket minden hova,és a levakarhatatlan boldog vigyorunk. Persze tudjuk hogy ez nem lesz így egy életen át, és lesznek nehezebb időszakok is, de ez van most,ezt kell most megélni. Nem a múlton rágódni, vagy a jövő miatt aggódni. Most kell a jelenben élni. Most.

Már csak két nap és indul a gépem amerikába. Kezd foglalkoztatni a kérdés,hogy akkor hogyan tovább?

- Rob.- nézek rá az ágyban fekve.

- Hmm?- úgy látom nem ébredt fel még teljesen.

- Azt hiszem ma már beszélnünk kell néhány dologról.- mondom ki.

- Reggelinél,oké?- ölel át. Még feküdtünk kicsit, majd én elkezdtem öltözni. Rob is követte a példámat.
Kézen fogva sétáltunk el a kávézóhoz. Kint leültünk a meleg levegőn. Rendeltünk, majd Rob belekezdett.

-Lucy. Tudom, vagy legalább is gondolom, hogy mi az ami most a leginkább érdekel.- fogta a kezem.- Ha szeretnéd haza megyek. Ha szeretnél te itt új életet kezdeni velem,akkor úgy lesz. Nem kötelezlek semmire. Ha csak kicsit is rossz érzés kap el a gondolattól hogy itt élnénk,akkor felmondok és hazaköltözök. Engem nem köt ide semmi. A családom ott van, ahogy a tiéd is. Egy percig sem bánom ha azt szeretnéd hogy a közelükben éljünk,csak együtt legyünk.- magyarázta el.

- Uh. Erre nem számítottam.- mosolygok.

- Mire?- kérdezi.

- Hát egy ilyen monológra.- mondom.

- Már napok óta megfogalmazódott bennem. Az első perctől tudtam, hogy ha nem akarsz, nem maradok itt. Azért jöttem ide,hogy messze legyek tőled, nincsenek álmaim amik idekötnének. Te vagy az álmom Lucy. Veled akarok lenni, az mindegy hogy hol.- hát most nekem kell döntést hoznom. Ezzel így ez rám marad. Új élet Robbal Európában,vagy új élet Robbal Amerikában. Nem tudom. Nem szívesen hagyom ott a szüleimet. Nagyon ritkán találkoznánk.

- Akkor én arra gondoltam,hogy Európa jó nyaraló hely lesz. Maradjuk Amerikában!- néztem Robra,aki vigyorgott.

- Tökéletes lesz Lucy. Ha azt mondtad volna hogy maradjunk,akkor is haza mentem volna.- mondja.

- Miért?- nézek rá kérdőn.

- Mert itt nem otthonos. Haza vágyom.- mondta és ezzel el is dőlt. Haza megyünk.