Az Örök Menyasszony [Befejezett]

18.

- Helo.- zökkentett ki Kira, az egymást bámulásból. Lucy zavartan pillantot anyámra,és a mellette mosolygó lányra.

-Lucy. Ő itt Kira. Rob barátnője.- mutatta be a anyám. Elismerően néztem rám..

- Tényleg nagyon szép vagy.- mondja a barátnőm.

- Köszönöm. Te sem irigykedhetsz.- mondja kedvesen Lucy.- Ne haragudjatok most mennem kell!- indult fel az emeletre.

- Beszélhetnénk?-kérdi tőlem Kira. Válaszul bólintok.

- Én most akkor megyek.- megy el anyám is.

- Ő nem csak egy rokon,igaz?- kérdi, s közben a szemeivel kér,hogy legyek őszinte.- Rob láttam hogy néztek egymásra.

- Pár éve volt köztünk valami,de annak akkor vége is lett. Ő férjhez megy amint látod, én pedig veled élek európában. Nincs miért aggódnod.- fogom meg a kezét.

- Köszönöm hogy őszinte voltál.- ad egy csókot.

LUCY

Rob itt van. Eljött. Egy lánnyal. Mért van rám még most is hatással? Koncentrálj Lucy!Ma férjhez mész.

- Na hogy van a menyasszony?- Luna jön be vidáman.

- Jól nagyon.- nevetek.- A kismama hogy van?- kérdezek vissza.

- Nagyon jól érzem magam, és a fiam is odabent.- simogatja a hasát. Remélem hamarosan nekem is megadatik,ez a csoda.

- Ez remek. Segítesz a fátyolall?- kérem meg.

- Hát perszee.- vigyorog.

- Kislányom, gyönyörű vagy.- lép be anyám.

-Hmm. De ja vu.- viccelődök.

- Jaj kicsim. Felejtsd el a múltat! Ez a nap más. Oké? Ne vonzd be a rosszat! Ma hozzá mész,holnap pedig nászútra mentek. Aztán boldogan éltek.- magyaráz anyám,és mosolyogva hallgatom.

- Induljunk! Nem akarok elkésni az esküvőmről.- nézem magam utoljára a tükörben. Ma máshogy végződik. Hajtogatom magamban.

-Már az oltár előtt áll.- hozza a hírt Luna.

- Oké.- fújom ki a levegőt. Apámba karolok, a lányok elindulnak előttünk. Apám bíztatóan megszorítja a kezem. Rámosolygok, és lassan elindulunk.
Az oltárnár át ad Marknak. Boldogan nézünk egymás szemébe. Elkezdődik a szertartás. A gyomromban görcs van. Nagyon izgulok. A pap mindjár az igenekhez ér. Most jön a tiltakozós rész. Addig viszont nem nyugszom meg, míg Mark ki nem mondja az igent.

- Állj! Tiltakozom. Ne menj hozzá, én szeretlek!- döbbenten nézek a sorok közé. Egy valaki áll csak. Egy nő.

- Ezt nem hiszem el.- nevetek fel. Szinte elkap a röhögőgörcs.- Hogy hihettem hogy ez más lesz, mint eddig?- nevettem hangosan.

-Lucy.- kezdi el Mark.

- Menj! Nem kell megmagyarázni,vagy sajnálni. Már megszoktam,és a családom is.- mutatok rájuk.- Legyetek boldogok!- mosolygok. Lassan, de elmegy.
- Nos, kedves egybegyűltek.- nevetek.- Aki nem tartozik a családunkhoz,menjen haza! Ti pedig kérlek maradjatok!- nézek az enyéimre.- Mától minden második évben megrendezzük ezt a családi összejövetelt, de többé nem lesz elnevezve esküvőnek. Úgy döntöttem ma reggel, ha harmadjára is balul sül el a dolog, akkor sosem leszek feleség.- mondom el. Anyám és apám nagyon szomorú lesz a hír hallatán. Aztán meglátom, hogy Rob együtterzőn néz rám. - Kezdődjön a parti!- mondom vidáman.

- Jól vagy?- kérdi kedvesen Amy. Már átöltöztem,és este van. Próbálom jól érezni magam, de ez csak álca. Utálom magam,mert elhitettem magammal hogy szeretem őt,és bebeszéltem magamnak,hogy vele boldog leszek.

- Naná. Soha jobban.- kacsintok.

- Lucy, ne hazudj!- átlát rajtam.

- Holnap elutazom. Elmegyek a nászutunkra,és kipihenem magam. Jobban leszek mint valaha, amikor visszajövök.- mondom, majd iszok még egyet. Vigyorogva megyek be a házba. Aztán a szobámba zárkózok, és pakolni kezdek. A nászutunkat európába terveztük a tenger mellé. Reggel korán indul is a gép. Gondoltam rá hogy a másik jegyet odaadom valakinek, de jobb lesz egyedül. 

Mosolyogva ülök bele egy kád forró vízbe. Úgy érzem, új erőrekaptam. Az hogy többé nem mondok igent senkinek, egy részt leemel egy nagy súly a vállamról,más részt elszomorít hogy nem válik valóra soha az álmom. Keresek másik álmot,amit megvalósíthatok egyedül.  Ezekkel a gondolatokkal térek nyugovóra.