Az Örök Menyasszony [Befejezett]

Epilógus

Lucy

Megvettük a házat, és felújítottuk. Idén lesz négy éve hogy itt lakunk. Boldogok vagyunk. Néhány hete kiderült hogy babát várok. A másodikat,mert hogy a kisfiúnk Adam már két éves. Nagyon boldogok voltunk amikor kiderült, hogy lesz még egy babánk.
Idén másodjára tartjuk a nagy, családi partinkat. Most is anyámra várok,aki azt mondta látott egy szép ruhát, és azt kell hogy felvegyem. Rob és a fiúnk már anyáméknál bandáznak. 

- Merre vagy?- hallom meg lentről anyukám hangját.

- Itt fent.- szólok le neki.

- Meghoztam.- nyújtja át a ruhát.

- Hisz ez fehér. Nem gondolod ugye hogy egy kerti partin ilyen szép, és ráadásul fehér ruhába megyek?- nézek rá.

- Ugyan már kicsim. Vedd fel! Amikor megláttam egyből rád gondoltam,és hogy milyen gyönyörű lennél benne. Kérlek!- kért meg.

- Ez túlzás ehhez az alkalomhoz.- simítom magamhoz a ruhát.

- Dehogyis. Hamarosan megint kerekedik a pocakod,élvezd ki az adottságaidat.- győzköd.

- De ha összekeni Adam valami zsírossal, az a te hibád lesz. - kezdtem el átöltözni.

-  A hajad nem csinálod meg?- kérdezte.

- Nem, jó így kibontva.- mondom hanyagul.

- Jaj kicsim ne légy ilyen! Gyere csak!- ültetett le és elkezdte fonni a hajam. Elől feltupírózta, és hátra fonta parketta fonásba. Régen fodrász volt a drága. Csak tudnám mire ez a nagy felhajtás. Végül rá vett hogy sminkeljem is ki magam. Lassan, de végre elindultunk.

- Anya mit csinálsz?- akadok most már ki, mert bekötötte a szemem.

- Meglepetés.- ennyit mondott, és vezetett valahova.- Vedd át kérlek!- mondta valakinek,aki azt hiszem apám volt.

Fel kellett lépnem egy lépcsőn, majd megállnom ott. Éreztem hogy kibontják a kendőt, és lassan fényesség tárult elém. Amikor kinyitottam a szemem,Rob térdelt előttem. Szép fehér virágok díszítették az udvarunkat. Az emberek sorokban ültek,minket nézve vigyorogva. Döbbenten néztem Robra.  Nem értettem mi folyik itt,csak az a biztos hogy zavarban voltam.

- Lucy Blake, leszel a feleségem?-kérdezte mosolyogva,bár láttam hogy fél kicsit. Újra körül néztem,majd vigyorogva rá néztem.

- Igen. Leszek.- megkönnyebülve állt fel, és megpörgetett a levegőben. Boldogan húzta az ujjamra a családi gyűrűt. Megcsókolt majd Luna szakított félbe. A kezembe nyomott egy csokrot. Nem értettem miért. Aztán megjelent egy nő a másik oldalon. Végig néztem rajta, és rájöttem hogy ez itt most egy anyakönyvvezető.

Este amikor már mindenki gratulált,ettünk,szórakoztunk,anyám újra félre hívott. Adott egy újabb ruhát, ami piros volt. Csak vigyorogtam,majd megköszöntem neki, hogy mindig kitartott mellettem.
Ezután jól megtáncoltattak, majd végig néztem az embereken. Boldog voltam hogy velük élhettem ezt meg.

Hát így történt, hogy végül feleség lett belőlem. Rob volt az,akit igazán szerettem,és ő is engem. Nem volt véletlen,hogy eddig mindig elhagytak. Már nem is bánom,hisz így azzal lehetek akivel igazán boldog vagyok. A gyemekeim apjával. 34 éves koromra valóra vált az álmom. A gyerek kori álmom. Feleség vagyok, és anyuka. Saját házunkban élünk, és még a munkahelyünk is jó. Tíz éve még nem hittem volna el, ha valaki azt mondja ilyen életem lesz. Most pedig minden nap hálát adok mindenért, amim van. Legfőképp a gyermekeimért, és a férjemért.

Halihó

Vége van. Nem gondoltam az elején, hogy ilyen sokat tudok még írni erről a történetről. Azt hittem zátonyra futott, de megpróbáltam és véghez vittem. 

Most kicsit pihenek, aztán hozom a következő történetet,aminek a címe Joyce. Remélem tetszett a vége,és velem lesztek a jövőben is. Köszönöm, hogy olvastátok, csillagoztátok,kommenteltétek és szerettétek.

(Ui.: Akartam,de nem írtan bele,ha valakit érdekel a következő babájuk kislány,és a Mia nevet kapta. 😅😄)

Puszi 😘