Az Örök Menyasszony [Befejezett]

22.

Annyit ittunk, hogy már nem foglalkoztunk a múlttal, csak meséltük egymásnak mik történtek velünk az évek során. Nagyokat nevettünk, és hangosan. Majdnem kitessékeltek minket a helyről. Amikor már nagyon fáradtnak éreztem magam, közöltem hogy felmegyek a szobámba.

- Elkísérlek.- jelzett a pultosnak hogy fizetnénk.

- Nem kell. Itt lakom, nem lesz semmi bajom a liftben.- ellenkeztem miközben leszálltam a székről ,és megszédültem.

- Nem mi?- nevetett.- Na gyere!- tartotta a karját,én pedig megadva magam belekaroltam. Az ajtómig kisért.

- Kösz Jason.- vigyorgtam rá,aztán nevetni kezdtem. Nem tudom hogy min.

- Máskor is.- nézett a szemembe, és közeledni kezdett. Kezem a szájára tettem és félre nézve mosolyogni kedztem.

- Barátok Jason, barátok vagyunk.- néztem rá.

- Azok.-harapta be a száját, majd elvigyorodott.- Jó éjt Lucy!- hátrált a lift felé.

- Jó éjt Jason!- mosolyogtam,majd bementem a szobámba.

Nem tagadom, jól esett volna ha megcsókol, de nem állt volna meg. Barátok vagyunk, és nem is akarom hogy máshogy legyen. Nem szeretem őt már,és talán anno sem szerettem igazán. Ha szerettem volna, Rob iránt nem éreztem volna semmit. Félek mind végig őt szerettem,és szeretem most is.  Viszont ő elveszi azt a lányt. Remélem, legalább boldogok lesznek!

Reggel elmentem abba a kávézóba, ahol tegnap is voltam. Már ha a tíz óra reggelnek számít valahol. Kisebb fejfájásomom, remélem segít majd egy erős kávé. Amikor odaértem,észrevettem Jasont az egyik asztalnál. Épp újságot olvasott.

-Te minden hol ott vagy?- kérdezem tőle, amikor asztalához érek. Rám néz és rá vigyorgok.

- Lucy. Szia.- áll fel,és ad két puszit.

- Szia.- köszönök.

- Ez a legjobb hely a környéken,még jó hogy itt vagyok.- válaszol a kérdésemre,miközben leül.

- Igen rájöttem. Tegnap én is itt ültem néhány órát.- mondom el.

- Ülj le! Meghívlak reggelire, ha még nem ettél.- néz rám kerdőn.

- Egy kávét elfogadok, de nem vagyok éhes.- ülök le,a táskámat pedig az ölembe tesze.

- Hogy aludtál?- kérdezi.

-Fogjuk rá hogy jól,az ébredés nagyon rossz volt.- nevetek. Jelez a pincérnek,aki azonnal mellénk ért.

-  A kisasszonynak lesz egy erős kávé, egy cukorral és tejjel.- adja le a rendelést.

- Nem felejtetted el.- nézek rá mosolyogva.

- Nem. El kellett volna?- kérdi.

- Nem azért mondtam,csak fura.- mondom.

- Hamarosan üzleti megbeszélésem lesz, ha gondolod utána találkozhatunk a parton.- veszi elő a pénztárcáját.

- Még meglátom.- válaszolok.

- Rendben.- mondja, a pincér épp kihozta a kávémat,Jason pedig fizetett,majd felállt és elment.

Elővettem a könyvet, amit magammal hoztam,és olvasni kezdtem. Néhány mondat után kortyoltam a kávémból. Folytattam az olvasást,majd úgy döntöttem, hogy most a partra megyek inkább napozni. Meg is ittam a kávém, és elindultam. Egy szabad napozóágy mellé pakoltam le,majd elfeküdtem rajta. Majd hirtelen felültem mert elfelejtettem bekenni magam,így elővettem a naptejet és magamra kentem. Lepihentem, és élveztem a napsugarak meleg érintését.

- Szép napunk van ma, és milyen jó itt az idő.- szólalt meg mellettem egy ismerős hang.

- Mit keresel itt? Nem máshol kéne lenned?- kérdezem,a szívem pedig majd kiugrik a helyéről.

- Ott vagyok,ahol lennem kell.- válaszol.

- Honna tudtad hogy hol vagyok?- kérdezem,de nem nézek rá.

-  A madarak csiripelték.- ezen a válaszán felnevetek,majd felülök és ránézek.

- Miért jöttél Rob?- kérdezem választ követelve. Felül,és a szemembe néz.

Rob

Anyámmal való beszélgetés után,visszamentem a házba. Megkerestem Kirát,és elég volt annyit mondanom hogy beszélnünk kell. Egyből megértett mindent. Szomorúan nézett a szemembe,majd halványan rám mosolygott. Annyit mondott " Szerezd vissza és legyetek boldogok!" Összepakoltam, a táskámmal a kezemben futottam le a lépcsőn. A konyhába érve  anyámra vigyorogtam. Tudta hogy döntöttem. A testvéréhez fordult,aki épp kávét készített.

- Lucy hol szállt meg?- kérdezte tőle. Értetlenül nézett anyámra,aki felém biccentett. Mary döbbenten nézett rám,és a csomagomra. - Csak add a címet, és mindent elfogok magyarázni.- mosolygott rá anyám. Elmondta a szálloda nevét,majd azt mondta előbb vigyem haza Kirát, ne legyek udvariatlan. Így hát az volt az első hogy vele haza repültem európába. A repülőn szinte semmit sem beszéltünk. Eljött hozzám a cuccaiért,majd elbúcsúztunk. Szerencsére Lucy innen nem messze nyaral,csak más fél órányira van kocsival. Este volt, így gondoltam majd reggel megyek.

Sajnos amikor odaértem,láttam hogy pont elmegy valamerre. Amit akkor láttam szíven ütött. Jasonnel volt. Dühös lettem, de nem mentem oda. Távolról figyeltem. Amikor végre elment , nem tudtam hogy odamenjek-e. Végül Lucy indult el a partra, ahol mellé feküdtem. Beszélgetni kezdtem vele.

- Miért jöttél Rob?- néz rám kérdőn. Felülök szembe vele, közel az ajkához, és a szemébe nézek.

- Miattad Lucy. Azért jöttem,mert veled akarok lenni!- arca döbbenté válik. Folyton mondana valamit, de végül egy hang sem hagyja el a száját. Tekintete zavartan cikázik minden felé.