Az Örök Menyasszony [Befejezett]

17.

ROB

Amikor elmondta Lucy, hogy lehetett volna egy gyerekünk, nagyot csalódtam benne. A düh vezérelte minden döntésem. Haza mentem, és összepakoltam. Visszamondtam az albérletet, majd vettem egy repülőjegyet. Másnap azonnali hatállyal felmondtam a cégnél, és elutaztam európába. Amilyen messze csak tudtam. Amikor megérkeztem a szállodába,felhívtam anyámat és elmondtam hogy hol vagyok. Ekkor mondta el, hogy Lucy megint hoppon maradt, Jason el se ment az esküvőre,csak egy sms-t írt. Megérdemli,gondoltam magamban,persze csak a harag beszélt belőlem.
Anyám végül beletörődött hogy eljöttem. Megnyugtattam,hogy megfogom látogatni évente többször,nem csak tíz év múlva megyek haza. Sok sikert kívánt, majd letettük a telefont.

A következő napokban munkát kerestem. Volt valamennyi pénzem, de örökre nem elég. Szerencsémre hamar találtam egy céget,ahova felvettek. Nem olyan fontos posztot kaptam,de van előléptetési lehetőség,és tudtam, hogyha szorgalmas leszek előrébb jutok majd.

Ahogy teltek a hónapok,úgy ismertem meg az embereket körülöttem. Kialakult egy barátitársaság. Megismertem egy lányt is,aki nem csak barátként érdekel. A baj csak az,hogy nagyon hasonlít Lucyra. Nem akarom átverni, mert lehet csak azért vonzódom hozzá. Minden esetre elvittem randizni. Igazából nagyon aranyos lány, és jó vele lenni. Megpróbálom elfelejteni Lucyt. Ha ezzel a lánnyal sikerül,akkor a következő esküvő a miénk lesz.

Ahogy elterveztem, előléptettek. Másfél év után, magasabb szintre léptem. Kirával minden este együtt fekszünk le,reggel együtt ébredünk. Már már elgondolkodtam azon, hogy összeköltözünk. Aztán megjött a posta. Kibontottam. Nem hiszitek el mi volt a borítékban. Egy meghívó Lucy Blake és Mark Adams esküvőjére. Az állam leesik,ennek a nőnek megint esküvője lesz, és van képük meghívni engem is. Mondjuk csak mi ketten tudjuk mi volt köztünk. Ha jobban belegondolok, el kéne mennem,Kirával az oldalamon. Hátha ez a nap más lesz. Kicsit azért rossz érzés kerülget, hogy valaki más karjában van. Nekem itt van Kira, mit nyavajgok ezen!?
Drága páromnak elújságoltam a hírt,és boldogan mondott igent. Közben kiötlöttem,hogy ha Lucyt elveszi a csávó, és lesz parti,ott megkérem Kira kezét.
Pár hete meg is vettem a gyűrűt,és most a repülőn ülve várom, hogy végre földet érjen a gép. Kicsit izgulok hogy újra láthatom őt. Tudjátok,ez a történet már fiatal korunkban kezdődött. Mindig bántottam,piszkáltam őt. Nem azért mert utáltam,hanem mert láttam hogy néznek rá a fiúk. Jobbnak láttam megalázni őt, hogy ne akarjanak vele lenni,mint bevalanni az érzéseimet, amit akkor én is bűnként éltem meg.  Abban az időben, volt egyszer hogy elmentünk sétálni az erdőbe, és ott engedtem a kísértésnek,megcsókoltam. Persze azonnal gúnyt csináltam belőle, nehogy rájöjjön hogy érzéseket táplálok iránta. Be kell vallanom,ma sincs másként, csak elástam magamban,és Kirával vigasztalódom. Nem akarom őt bántani,valamennyire szeretem őt,de nem úgy mint Lucyt.

A gépről leszállva egy taxihoz siettünk. Anyám azt mondta, már korán reggel Lucyéknál lesz,oda menjünk. Ezért azt a címet adtam meg a taxisnak.

- Ez nagyon izgi. Megismerhetem az egész családodat.- mondja izgatottan Kira.

- Igen. Ez is egy újabb mérföldkő a kapcsolatunkban.- mosolygok rá.

- Ez a Lucy,az unokatestvéred igaz?- bólintok.- Szép lány?- kérdezi.

- Nagyon szép.-mosolygok,és közben magam előtt látom ahogy nevet. -Egyébként örökbe fogadott gyerek vagyok.- mondom el.

- Ezt nem is mondtad még.- néz rám értetlenül.

- Nem olyan fontos.- mondom. Ez után nem nagyon beszéltünk. Lucyék háza most is nagyon szépen fel van díszítve. Most azonban a templomban lesz az esküvő.

- Kisfiam.- ölel meg anyám.

- Szia anya.- ölelem vissza.

- Kira. De rég láttalak.- üdvözli őt is. Beszélgetni kezdenek,én pedig ott hagyom őket. Gondoltam majd a nappaliban leülök. Csak hogy ott, egy köntösben Lucy magyarázott az embereknek,mit hova,hogyan tegyenek. Aprócska volt az a köntös. Ahogy végig mértem, beharaptam a számat, és mélyen beszívtam a levegőt.  Aztán egyszer csak megfordult. Meglepetten nézett engem,és én is csak néztem őt.

- Rob. Örülök hogy eljöttél.- mosolyodott el. Úgy tesz mintha mi sem történt volna.- Nem gondoltam hogy itt leszel. Eddig egyszer sem jöttél.- magyarázza.

- Ez a nap biztosan más lesz. Úgy gondoltam megéri eljönni.- mondtam.

- Oh. Hát akkor ez a nap sikerrel fog végződni.- mondta boldogan.- Ne haragudj most készülődnöm kell!- indult el felém,mert hogy az ajtóban állok.

- Lucy.- szólítom meg amikor mellém ér. Rám néz még mindig boldogan mosolyogva. A szemébe nézek,ő az enyémbe.- Gyönyörű vagy.- mondom. Arckifejezése megváltozik. Mintha félne attól, amit mondtam. Csak állunk és nézzük egymást. Itt áll előttem,csak néhány centi választ el tőle. Vágyom a csókjára.