Az Örök Menyasszony [Befejezett]

16.

Hát, mit is mondhatnék. Nem beszélünk róla. Nem firtatjuk a történteket. Dolgozni nem mentem azóta. Postáztam a felmondásom a cégnek. Pár nappal később jött a válasz, elfogadták. Új munkát keresek, és új lakást. Luna tartja bennem a lelket. Nem hagytam el magam, mint az előző esetnél. Mindössze néha kap el a sírógörcs a baba miatt . Hiányzik Jason,de megvetem őt,mert így elbánt velem.  Nem tudom mi tévő legyek. Robról sem hallottam azóta. Eltűnt. Szószerint. Elköltözött. Most ő az aki haragszik rám,és utál. Ehhez megvan mindeg joga.  Sokszor gyötröm magam amiatt,hogy nem hallgattam meg őt időben. Akkor most lenne egy gyermekünk. Akkor talán bemertem volna vallani, hogy szeretem őt. Mert így volt, szerettem.

                            ***

Pár héttel később találtam munkát,és új albérletbe költöztem. Új embereket ismertem meg. Luna szerint ez jót tesz majd nekem.  Igaza is van. Jobban vagyok. Ahogy tellik az idő, úgy kezdem elfeledni Jasont és Robot is.  Már csak magamra gondolok.

Boldog akarok lenni, és ennek esélyt is adok.
Randikra járok, ismerkedek. Jelenleg van egy fiú, kék szemmel,szőke hajjal. Romantikus lélek,és nagyon rendes. Sokat nevetünk ha együtt vagyunk. Már túl vagyunk az ötödik randin is. Nagyon bizakodó vagyok. Fél éve még az esküvőre készültem,ma pedig már új férfi van az életemben. Nagyon fura dolgok ezek. Gyorsan telik az idő,és sok minden változik rövid időn belül. Már csak azt szeretném ha tényleg boldog lehetnék Markkal. Gyereket akarok,családi házat és egy kutyát. Nem drámát vagy akciót,csak nyugodt életet. Erre,most úgy érzem meg van minden esélyem.

- Szerelmem. Már megint elgondolkodtál. Kész vagy?- puszilgat Mark.

-Oh. Ja, igen. Kész.-mosolygok.

- Akkor,induljunk! Nagyon kíváncsi vagyok már a szüleidre. - vigyorog.

- Ők is rád.- csókolom meg, ő pedig vissza. Majd annyira beindulunk,hogy már majdnem vetkőztetni kezdett.- Oh. Hé, állj!- tolom el magamtól.

- Francba. Alig várom már hogy este legyen, és kettesben legyünk.- csókolta a nyakam.

- Na.- pirulok el.- Induljunk!-állok fel.

A szüleimhez autóval mentünk. A kocsiból kiszállva, kézenfogva megyünk a házba.

- Sziasztok.- üdvözöl vidáman anyám.

- Anya, ő Mark. Mark ő az édesanyám.- mutatom be.

- Szólíts csak Marynek.- mondja anyám.- A férjem még dolgozik,de hamarosan itt lesz.

- Rendben Mary.- mondja Mark. Vigyorogva figyelem a történéseket.

Már megszoktam, mindig így kezdődik. Jól kijön a szüleimmel, még meg is szeretik, megkéri a kezem,boldogok vagyunk,megtervezzük az esküvőt, végül egyedül maradok. Na jó,ezt be kell fejeznem. Saját magamnak vonzom be. Harmadjára nem történik meg. Az nem lehet. Olyan már biztos nincs. Ki kell vernem a fejemből,hisz még az se biztos hogy valaha megkéri a kezem.

- Hahó. Nem hallasz? Megjött apád.- rángat fel anyám. Mark már épp bemutatkozik.

- Apa. Szia.- ölelem át, miután Mark üdvözölte.

- Jóképű a barátod.- biccent felé. Anyámmal beszélget épp.

- Igen az.- mosolygok.

- Remélem most összejön.- kacsint apám.

- Jaj apa. Még nem tartunk ott.- mondom szemforgatva.

- Tudom, de ez a férfi más mint a többi, látom rajta.- magyarázza.

- Igen, én is így érzek.- mondom. Kit akarok ezzel becsapni? Az imént még más véleményen voltam.

Végtére is jól telt az este. Apám a szokásosnál jobban kijött Markkal. Talán most tényleg máshogy alakulnak majd a dolgok.

- Mivan veled? Egészúton egy szót sem szóltál.- mondja Mark.

-Semmi,csak gondolkodtam.- válaszolok.

- Értem. Jó fejek a szüleid.- csukja be a lakás ajtót.

- Tudom.-nevetek.

- De azért örülök, hogy itthon vagyunk, kettesben.- közeledett felém a kaján vigyorával. Vadul megcsókolt, majd vetkőztetni kezdett.