Az Örök Menyasszony [Befejezett]

21.

- Jason. Nem kell a sajnálatod,és magyarázkodnod sem kell. Mindent leírtál az sms-ben.- csuktam össze a napernyőt.

- Figyelj! Most én is egyedül vagyok itt,mert ez üzleti út. Otthon van valakim, csak barátként üljünk le beszélgetni. Te sem unatkoznál, és én sem.- győzköd.

- Meglátjuk. Este lemegyek a szálloda bárjába. Ha ott leszel beszélgethetünk, ha nem, nem.- vigyorgok rá,majd elindulok.

- Melyik szállodában szálltál meg?- kiabál utánam.

- Azt nem gondolod, hogy elmondom? - nevettem,majd elsétáltam.

Jó,tudom azt mondtam, hogy már nem haragszom,de ezt hozta ki belőlem a találkozás. Na meg nem adom ilyen könnyen a bocsánatom. Mielőtt visszatértem volna a szállodába,szét néztem a városban. Találtam egy hagulatos kávézót,ahova beültem. Vagyis kint ültem,mert kint is voltak asztalok. Egy kávé melett ülve olvastam tovább a könyvem. Elment így az idő, tehát elindultam a szállodába.
A szobámba érve eldőltem az ágyon. Elmosolyodtam és elmentem fürdeni,hogy utána készülhessek a... Mire is? Az se biztos hogy megtalál Jason. Azért mégis, hátha eljön a baráti találkánra.

Egy visszafogott,ám mégis dögös, piros ruhában léptem ki a szobám ajtaján. Igaz csak a bárba megyek,de megadom a módját, hisz nyaralok. A bár ajtajában megálltam,és körbe néztem. A pulthoz nézve elvigyorodtam. Leültem a bárszékre.

- Honnan tudtad?- nem néztem rá, csak magam elé mosolyogtam.

- Az nem számít. Jól nézel ki.- mosolyogva felé fordultam, engem nézett.

- Köszönöm. Te is.- mondtam.- Jason! Most komolyan! Honnan tudtad hogy itt szálltam meg?- kérdeztem újra. Nem válaszolt egyből,hanem rendelt nekem egy italt.

- Megérzés.- mondta mosolyogva.- Tippeltem,mert ez van a legközelebb a tengerparthoz,és szerintem ha nászútnak indult,akkor erre esett a választás. Tehát, talált süllyedt.- magyarázta el.

- Miről akarsz beszélgetni?- forgattam a poharat a pulton.

- Bármiről,amiről a barátok szoktak.- á most kikéne öntenem neki a szívem?

- Szerintem pedig, úgy kéne előbb,mint ex az exxel.-erre komoly arcát vette elő, és egy pillanatra a poharára nézett.

- Hogy néz ki egy ilyen beszélgetés?- nézett értetlenül, és vigyorgott. Erre elnevettem magam.

- Nem tudom. Esetleg elmondhatnánk olyan dolgokat egymásnak,amit nem mondtunk el amikor együtt voltunk,mert nem akartuk bántani a másikat.- néztem rá szomorkásan, mosolyt erőltetve. Láttam rajta hogy elgondolkodott ezen.

- Rendben. Ki kezdi?- kérdezte.

- Kezd csak nyugodtan, ha én elmondom amit akarok,lehet már sosem tudom meg amit te akarsz.- húztam a szám.

- Oké. Lucy én nem voltam teljesen őszínte. Amikor először megláttalak, az volt az első gondolatom,hogy hú de megfektetnélek. Aztán majdnem kirúgtalak, és nem azért gondoltam meg magam mert vonzott a személyiséged,hanem mert terveim voltak hogy kaphatnálak meg. Amikor a titkárnőm voltál és láttad azt a lányt az irodában,nem állt szándékomban féltékennyé tenni,igazából azért jött hogy kielégítsen. Amikor megkaptalak téged is,akkor azt éreztem ez nem elég. Ekkor jöttem rá hogy nem simán a szexre vágyom, hanem rád. Hogy veled szexeljek. Vegülis szerettelek, csak nem az elejétől. Aztán néhány héttel az esküvő előtt megcsaltalak. Féltem elmondani,de az esküvő reggelén rájöttem, hogy nem tehetem ezt veled. Tudtam hogy másra is vágyom már. Nem úgy mint előtte,csak rád.- magamba öntöttem az italom, az igazság fröccs után.- Ne haragudj!- kért szomorúan.

- Most én jövök.- fordultam a pult felé,jeleztem hogy kérek még piát,majd elkezdtem.- Körül belül két hónapja voltunk együtt,amikor szabadságot kértem,hogy segítsek az unokatestvéremnek. Emlékszel?- bólintott.- Azon a hétvégén,nagyon berúgtam, ez nem mentség és nem is azért mondtam. Ketten,úgy mond megünnepeltük, hogy végeztünk a lakással. Reggel viszont az ő ágyában ébredtem fel.- néztem rá bűnbánóan.

- Jól értem,hogy az unokatestvéredében?- nézett rám furán.

- Igen,de hallgass végig kérlek!- bólintott.- Aztán kiderült, hogy terhes vagyok.- könny gyűlt a szemebe,rá se mertem nézni Jasonre.- Nem tudtam kitől,féltem hogy Rob az apa, és hogy akkor beteg a baba. Elvetettem a babát,és azóta is pszichológushoz járok. Lunához. - most már felé fordultam, s közben végig folyt egy könnycsepp az arcomon.. Döbbenten nézett maga elé.

- Eszedbe se jutott,hogy az én gyerekem?- kérdezte szomorúan.

- De igen,csak jobban féltem attól hogy beteg lesz és szenvedni fog.- válaszoltam.

- Értem.- nyomta magába a piáját,aztán kért még.

- Végül az esküvőnk előtti estén Rob közölte velem,hogy őt örökbe fogadták és nem vagyunk rokonok.- ittam meg én is a pohár tartalmát.
Jason felhorkantott.

- Akkor fölösleges volt elvetetni a gyereket.- ivott.

- Ekkor újra összeroppantam,aztán másnap te is rátettél egy lapáttal.- ittam.

- Sajnálom Lucy.- nézett a szemembe.

-Én is sajnálom Jason.- néztem a szemébe. Elfordultam,és ittam még egyet,ahogy Jason is. Csendben emésztettük az imént hallottakat.