Az Örök Menyasszony [Befejezett]

Prológus

- Úristen kicsim.- kapott a szájához anyám, amikor belépett a szobába.- Gyönyörű vagy.- kezdett el pityeregni.

- Jaj anya, ne sírj kérlek!- mosolyogtam rá.

- Meseszép vagy ebben a ruhában. Egy hercegnő áll előttem. - simított végig a karomon, és megölelt. - Ez lesz életed legszebb napja, nem rontom el azzal hogy sírok.- szedte rendbe magát.

- Nem is értem miért pityeregsz. Csak férjhez megyek.- vigyorogtam.

- Tudom, de ez csak egyszer van egy nő életében.- igazgatta a fátylam.

- Hát azért ma napság nem, de remélem én azon szerencsések közé tartozom, akik első férjükkel öregednek meg.- néztem magam a tükörben. Boldog voltam. Gyönyörű, testhez simuló, fehér ruhába öltözve. Már csak néhány perc, és feleség leszek.

- Így legyen kicsim. Most pedig menjünk! Vár a vőlegény.- indult ki az ajtón. Még utoljára végig simitottam a ruhámon, közben magamat nézve a tükörben.

- Gyönyörű vagy angyalom.- hallottam meg apám hangját. Az ajtó felé néztem, és ott mosolygott rám. Kezét nyújtotta hogy menjek,így elindultam.

Az ismerős zene hallatán szívem úgy zakatolt az izgalomtól, hogy egy pillanatra ledermedtem. Apám bíztatóan rám nézet, és megsimogatta a kezem, amivel belé karoltam. Lassú léptekkel indultunk el egymás mellett a piros szőnyegen. Előttünk a koszorús lányaim, ő elöttük pedig az unoka hugaim lépkedtek,és szórták a virágszirmokat. A szerelmem pedig a pap mellett várt rám mosolyogva.

Apám átdott a vőlegénynek. A számat harapdálva álltam meg a pap előtt. Minden ment a megszokott kerékvágásban. Elértünk a boldogító igenekhez. Az atya megkérdezte előbb tőlem, és boldogan mondtam igen.

- James Jackson.

- Nem.- szólt közbe a nevezett.- Ne haragudj Lucy!  Nekem ez nem megy.- fordult felém, szégyelve magát James.

- Hogy mondod?- alig térek magamhoz az imént hallottak után. Fel sem tudom dolgozni. Ez csak egy rémálom lehet. A férfi,aki majdnem a férjem lett, csak azt hajtogatja, hogy sajnálja, és ne haragudjak rá. Már hogy a francba haragudnék, hisz itt hagy az oltár előtt talpig fehérben. A torkomban a gomboctól szólalni sem bírok. Szédülni kezdek, így leülök földre. Anyám szalad hozzám,apám kiabál Jamesnek, de ő már a terem másik felében van. A sírás kitör belőlem, és levegőt alig kapok úgy zokogok. A szépen kidolgozott sminkemet most a könnyeim mossák le. Abban reménykedek hogy pár perc múlva felébredek, és kiderül, hogy csak egy rossz álom volt csupán.

A következő hetekben rá kellett jönnöm,hogy mindez valóság volt. James faképnél hagyott az oltárnál. Ez annyit tesz, hogy Lucy Blake újra szingli három év után. Három évet pazaroltam egy olyan emberre, aki így megalázott. Az első két hét volt a legrosszabb. A folyamatos síráson, és önmarcangoláson kívül nem csináltam mást. Anyám teljesen kétségbe volt esve. Nem tudták mit csináljanak velem. Egy reggel viszont már nem jött több  könnycsepp a szememből. Ekkor tettem meg az első lépéseket a házban. Büdösen, kócosan és szakadt ruhákban. Először meglepődtek hogy a konyhában látnak,majd boldogan sürögtek forogtak körülöttem a szüleim, csak egyek valamit.