Az Örök Menyasszony [Befejezett]

1.

Lucy Blake vagyok mint tudjátok. 22 éves. Igen, ilyen fiatalon akartam elköteleződni. Vagyis még fiatalabban, mert az esküvőm,az az a majdnem esküvő, lassan egy éve volt. Nehezen, nagyon nehezen tettem túl magam rajta. A munkámba temetkezve, napról- napra egyre kevesebbet gondoltam rá. Na jó, néha még vannak kiborulásaim, de nagyon ritkán.

- Lucy.- ránt vissza a valóságba a munkatársam Alice hangja. Zavartan pillantok rá.- A főnök téged hivat.- néz rám értetlenül.

- Miért?- kérdezem,hisz én nem azon  alkalmazottak egyike vagyok, akikkel diskurálni szokott a nagy főnök.

- Nem tudom. Biztos előléptet.- mosolyog rám bíztatóan.

- Na persze.- legyintek, majd elindulok az ajtó felé,ami a vállalat igazgatóját rejti. Sosem jártam még abban az irodában. Nem tudom mit akarhat most tőlem. Kicsit azért félek is hogy talán kirúg. Bekopogok illedelmesen,majd jön is a válasz,miszerint menjek be. Lenyomom a kilincset,nyitom az ajtót,és átlépem a küszöböt.

- Foglaljon helyet!- hallok egy fiatalos hangot,amihez egy hát társul, meg egy igen csak kerek fenék.

-Rendben.- ülök le. Ekkor megfordul, és rám néz. Barna szemek, barna haj. Jó képű, elegáns, és magabiztos férfi áll előttem.

- Lucy Blake. Jól tudom?- kérdezi közömbösen. Leül velem szembe,és kezébe vesz néhány dokumentumot.

- Igen.- válaszolok.

- Apám nyugdíjba ment,így mától enyém a cége. Jason Hill vagyok.Minden alkalmazotatt megnézek a napokban, majd eldöntöm kimarad és ki megy.

- Bocsánat. Ezt úgy érti,hogy aki szimpatikus az marad,aki nem az repül?- kérdezem felhúzott szemöldökkel, és kíváncsian várom válaszát.

- Így van Miss Blake. Van valami gondja ezzel?- teszi le a papirokat a kezéből,amiket eddig olvasott. Valószínüleg azok az iratok rólam szólnak.

- Igen van.- mondom határozottan.- Nem dobhat ki csak úgy embereket az utcára,mert elsőre nem szimpatikusak.- nézek a szemébe. Elmosolyodik, majd mevetni kezd.- Valami vicceset mondtam?- nézek rá kérdőn.

- Nem. Bocsánat, csak maga volt az első, aki szimpatikus volt első ránézésre.- mondta lassan elfojtva a nevetést.- Most pedig ki van rúgva!- váltott át komolyra.

- Hogy mondja?- nézek rá döbbenten.

- Ki van rúgva.- mondta újra.

- Oh. Remek. A soha viszont nem látásra.- álltam fel,és mentem az ajtó irányába. Amikor a kilincshez nyúltam, elkapta a karom. Hátra néztem Jasonre.

- Maradjon Lucy! Nem rúgom ki.- nézett mélyen a szemembe.

- De az előbb azt mondta hogy...

- Tudom mit mondtam. Látni akartam a reakcióját. Menjen, folytassa a munkáját!- engedte el a karom. Visszasiettem a helyemre,majd elkezdtem azon godolkodni mi volt ez az előbb.

- Maga még itt?- hallom meg Jasen hangját,néhány órával később.

- Ahogy látja. - válaszolok egyszerűen.

- Miért van még itt?- kérdezi.

- Dolgozom.- mondom úgy, hogy fel sem nézek rá.

- Már rég lejárt a munkaidő.- mondja.

- Már az is baj ha az ember dolgozik? Befejezem amit elkezdtem,és megyek haza. - mondtam ingerülten.

- Esetleg haza vihetem?- rá néztem értetlenül.

- Köszönöm nem kell. Kocsival vagyok.- fordulok vissza a monitor felé.

- Rendben. Nem szeretném holnaptól, ilykor bent látni.- rá nézek mérgesen, ő meg csak sétál a lift felé.

- Miért? Mi a baja velem?- kérdem.

- Lehetne hogy tegeződjünk? Alig van köztünk néhány év.- nyomta meg a hívógombot.

- Nem. Előbb válaszoljon!-álltam fel az asztaltól. Magamhoz vettem a taskám,kinyomtam a monitort, majd odamentem hozzá.

- Maga fiatal kisasszony. Nem szeretném ha munkaidőn túl dolgozna. Éljen is, ne csak itt üljön! Szórakozzon!- ekkor nyílt a lift ajtó.

- Szoktam szórakozni.- szálltam be a liftbe.

- Ennek örülök. Akkor biztosan barátai is vannak.- állt mellettem.

- Persze hogy vannak.- nézek rá hitetlenkedve. Mit képzel ez magáról?

- Jó. Ezek szerint holnaptól a szabad idejét velük tölti majd.- nézett rám oldaról.

- Mi köze van hozzá, hogy kivel töltöm az időmet,és hol?- fordulok teljes testtel szembe vele.

- A főnöke vagyok, és nem szeretném ha fáradt alkalmazottaim lennének. Aztán évek múlva engem hibázatatnának, hogy a fiatalságuk ment rá arra, hogy pénzt keressenek nekem.- magyarázta. Végre a lift is leért a parkolóba.

- Tudja mit? Csak hogy elkerüljem az ilyen beszélgetéseket, holnaptól nem lát itt munkaidőn kívül.- indultam el a kocsim felé,ami egy Audi A4-es. Kicsit öreg már, de jó színben van, és remekül működik.

- Ahogy akarja Miss Blake, de most már tegeződhetünk!?- lép a kocsijához, ami szemben áll az enyémmel.

- Esetleg ha az utcán, vagy a boltban összefutunk.- ültem be a kormány mögé. Látom, hogy Jasen vigyorogva rakja be táskáját autója hátsó ülésére. Akaratlanul is elmosolyodom ezen. Aztán amikor rájövök, hogy mit is csinálok, beindítom a kocsit, és elhajtok.