Malec Fanfictions

Ne lökj el - 4. rész

És itt is van a befejező rész! Remélem tetszett nektek minden része és élveztétek! Nem kell már sokáig törni a fejünket, hogy mi lehet abban a titokzatos és sötét második évadban, ugyanis 4 nap is itt a premier!! Tartsatok ki, és az Angyal legyen veletek! (Persze az új trailerek újabb és újabb elképzeléseket adnak, de most már kivárom az évadot)

Alec nagyon ritkán bolyongott a városban, csak kevés helyet ismert. Mindig sötét sikátorokhoz vagy temetőkhöz mentek, ezeken kívül csak az Intézetben tartózkodott. Csak a Jáde Farkast, a Csontvárost és a Pandemoniuomot ismerte. És még egy helyet.

Mivel semmi kedve nem volt a farkasokkal és a Néma Testvérekkel találkozni, és a bulizáshoz sem volt hangulata – soha nem is volt -, ezért egy helyre mehetett csupán.

A nap már hosszan estébe nyúlt, a mondénok hangyákként nyüzsögtek az utcákon, miközben hazafelé tartottak. Alec felpréselte magát egy metróra és beleolvadt a tömegbe.

Később akart elmenni a boszorkánymesterhez, de nem baj ha most teszi meg inkább, úgyse bírná tovább a bűntudatot.

Magnus lakásának ajtaja nyitva állt, Alec az ajtóból látta, hogy Magnus az erkélyen van és valamilyen mozdulatokat végez.

Alec bentebb merészkedett, léptei hangtalanok voltak. Magnus nem viselt inget, így látszódott háta kidolgozott izmai. Alec nagyot nyelt, próbálta nem elveszteni a figyelmét. Egy célból jött, nem felejthet el mindent csak azért mert a férfi megmutatja a felsőtestét.

Alecnek eszébe jutott hogyan reagált Magnus, mikor meglátta őt edzés közben. Hirtelen megtorpant, szeme végig cikázott Alec izzadt felsőtestén. A fiú zökkentette ki a kábulatból, amit ő okozott. Nem mutatta ki, de örült Magnusnak, örült annak, hogy ilyen reakciót váltott ki a férfiból.

Magnus kecsesen mozgatta a karjait, ujjai után világoskék csíkok húzódtak a levegőben. Egy kisebb varázs gömböt mozgatott az ujjai közt.

Alec várt, várta hogy Magnus abbahagyja a mozdulatsorozatot, de a férfi elszántan, de leginkább mérgesen nézett a gömbre.

- Magnus – törte meg a csendet.

A boszorkánymester rá se hederített, úgy tett mintha a fiú ott se lenne.

- Nem vagyok jó a bocsánatkérésekben.

Magnus tovább játszott a gömbbel.

Megsértődött – gondolta magában Alec. Megbántotta, pedig nem állt szándékában. Keze ökölbe szorult a teste mellett, a bűntudat mardosta belülről, már nem bírta sokáig.

- Sajnálom. – mondta halkan. – Nem-nem akartalak megbántani.

Magnus keze gyorsan lendült, válla fölött elhajította a varázsgömböt. Alec gyorsan elhajolt előle, a gömb egy vázát talált el, ami csörömpölve esett a földre és darabjaira hullott.

Alec kerek szemekkel meredt a boszorkánymesterre.

Magnus lassan megfordult és felvett egy ujjatlan, szürke kardigánt, arca komor volt. A maga kecsességével elsétált Alec mellett, és egy polcról levette a Fehér Könyvet.

- Nem találtam sok mindent, ami segítene – szólalt meg. Hangja tárgyilagos volt, mintha egy megbízójával beszélne, nem pedig Aleckel. Feketére lakkozott ujjával rábökött a könyv egyik oldalára. – Van itt egy kereső varázslat, amihez szükségem lesz valamilyen tárgyhoz vagy ruhadarabhoz, amit sokszor használt. Nem garantál százszázalékos eredményt, de megpróbálhatjuk.