Malec Fanfictions

Fő Boszorkánymester 3. rész

Alec elvesztette az egyensúlyát és beestek Magnus lakásába. A boszorkánymester felnyögött, ahogy a kemény padlóra zuhant.

Alec felpattant és tehetetlenül mérte végig Magnust. Nem látszódott rajta semmi sérülés, de a férfi arca fájdalmasan eltorzult.

- Hogy segíthetnék? – kérdezte Alec kétségbeesetten.

Magnus összeszorította ajkait és lehunyta szemeit.

- Magnus! – Alec torkát könnyek marták.

A portál mögöttük még mindig nem zárult be, ezért arany fény borította el Magnus arcát. Alec ismételten a karjai közé vette és lassan a kanapéra helyezte. Idegesen beletúrt a hajába, miközben a szótlan Magnust figyelte.

Rúnát nem rajzolhat rá, abba bele halna. Varázsolni pedig nem tud. A mondén gyógyszerek semmit sem használnának.

Egy perc vagy egy örökké valóság is eltelhetett, mikor valaki átlépett a portálon. Alec észre sem vette, hogy még mindig nyitva volt.

Ugyanaz a nő volt, aki megnyitotta nekik.

Catarina Magnushoz szaladt, letérdelt mellé és kezeit a férfi mellkasára helyezte.

- Tud rajta segíteni? – kérdezte elhalló hangon Alec.

A boszorkánymester határozottan bólintott, de több figyelmet nem szentelt Alecra.

Catarina keze alatt meleg sárga fény ölelte körbe Magnus testét. A férfi arca lassan ellágyult, azt a látszatott keltette, mintha aludna.

Két óra és több csésze kávé múlva Alec végre fellélegezhetett. Catarina fáradt sóhajjal felállt és halvány mosollyal az arcán a fiúhoz sétált.

- Rendbe fog jönni, de pihennie kell.

- Köszönöm! – Alec esetlenül a nő felé nyújtotta a kezét, nem tudta mit szokás ilyenkor tenni. Catarina értetlenül bámulta az Árnyvadász kezét. Alec egy lépessel közelebb lépett, hogy megölelje a nőt, de Catarina felemelte a kezét és eltolta magától Alecet.

- Erre nincs semmi szükség. Nem ez az első alkalom, hogy Magnus nekem köszönheti az életét.

Alec össze volt zavarodva, de bólintott. A nő biztos Magnus régi barátja lehetett.

- Mi történt miután távoztunk? – kérdezte Alec.

Catarina újra felsóhajtott és lerogyott egy székre. Arca gondterheltnek tűnt.

- Dühöngött. Mindennek elhordta Magnust. Árulónak, aki a saját fajtája ellen szegült. Azt állította, Magnus megtámadta és ő csak védekezett.

- Még én is láttam, hogy ő támadott először! – kiáltotta Alec.

Catarina felelmelte a kezét, hogy elcsendesítse a fiút. Fejével Magnus felé bökött.

- Bocsánat. – Alec rögtön értette az utalást. Magnusnak pihenésre van szüksége, nem pedig kiabálásra. – És a többi boszorkánymester hitt neki? – folytatta suttogva.

- Nem tudom – rázta meg a fejét Catarina. – Lorenzo elég jól tud színészkedni. Hitelesnek tűnt, aki nem látta mi is történt pontosan, akár el is hiheti. De még nem vívta ki azt a tiszteletet magának, ami Magnusnak van. Még nem bíznak benne olyan sokan.

- Még – Alecet zavarta a szó.

- Volt már rosszabb helyzetben is – mondta Catarina, miközben Magnust figyelte. – Mikor Fő Boszorkánymester lett, a választás nagyon megviselte. Éjjel-nappal dolgozott. Beszédeket írt, varázslatokat gyakorolt. Minden forduló előtti estén fent maradt és minden lépését megtervezte. A Fő Boszorkánymesterség mindent jelenetett neki.