Malec Fanfictions

Változás (3x10 után)

Alec lassan kinyitotta a szemét. A fehér plafon még forgott egy darabig, majd megállt és ott is maradt, most már végleg. Megpróbált felülni, de éles fájdalom hasított a fejébe és egyben a mellkasába is. Lepillantott magára, feszes fehér kötés borította csupasz mellkasát, amin most egy növekvő vörös folt éktelenkedett.

Hirtelen arcon csapta a valóság. Jace megpróbálta megölni.

Nem, az nem Jace volt. Egy démon megszállta parabataiát, az akart végezni vele Lilith parancsára.

Jace, nem te voltál. Jutottak eszébe utolsó szavai mielőtt elájult.

Homályosan észlelte akkor a körülötte történő dolgokat. Magnus megjelent a semmiből, mielőtt a démon még mélyebbre nyomta volna Alec saját nyilát. Drámai belépője volt, mint ahogy azt Maryse is megmondta. Egy nagy csattanás visszhangzott a sikátorban, majd démoni hörgés. Jace a démonnal küzdött. Végül csak a szőke fiú öklendezése hallatszódott.

- Magnus, kérlek, meg kell gyógyítanod – mondta kétségbeesetten Jace, ahogy Alec fölé hajolt. Parabataia hangja tompán hallatszódott.

- Nem vagyok rá képes – Magnus hangja még sosem érződött ennyire tehetetlennek.

- Hogy érted, hogy nem vagy rá képes? – Jace már a sírás határán volt. Nem tudta volna elfogadni a tényt, hogy megölte a legjobb barátját, a testvérét.

- A varázserőm... - Alec érezte, ahogy elszáll belőle az összes ereje, a földre hajtotta a fejét és félig lehunyta a szemét. – eltűnt.

Alec biztos volt benne, hogy csak képzelődik, a seb okozta fájdalom miatt kezdi elveszíteni a józaneszét. Ezután minden egyre homályosabb lett, még Jace arca utoljára élesen feltűnt előtte, arca gondterhelt volt, szemöldöke értetlen ráncba rándult, miközben Alec parabatai rúnájára helyezte az irónját.

- Jace, nem te voltált – nyögte az utolsó lehelletével. Azt akarta, hogyha tényleg meghal, Jace tudja, hogy nem ő volt és ne magát hibáztassa élete végéig.

Még Magnusnak is elszerette volna mondani, hogy mennyire szereti, és örült, hogy ő volt a 17 001., de erre már nem volt ereje.

Minden elsötétült előtte, de nem látta a fényt vagy Razielt, mint ahogy azt mindenki mondja, amikor meghal az ember.

Gondolta, hogy akkor a pokolra jut, pedig nem értette miért kerülne oda. Nem nagyon foglalkozott ezzel, a jó oldalát nézte, legalább megismerkedhet Magnus apjával oda lent.

- A pokol így nézne ki? – kérdezte halkan, rekedtes hangon, miközben szétnézett a szobában.

Egy ágyon feküdt egy ablak alatt. A szoba falai fehérre voltak festve, de nem tűnt ridegnek. Minden sarokban hatalmas, zöld növények álltak, üveges vitrinekben színes ásványok díszelegtek. A falakon csillagképek és térképek lógtak. Alec jobban szemügyre vette a térképeket. Nem mondén kéz alkotta őket, Európában ott volt Idris is, az egyik térkép pedig maga Idrist rajzolta le.

Fogalma sem volt, hol lehet. Ha egy boszorkánymesternél lehet, akkor miért nem inkább Magnus lakásában van? Hol volt Magnus egyáltalán? És Jace? Sikerült legyőzni Lilith-et?

Egyre több kérdés fogalmazódott meg a fejében, a félelem csak nőtt a mellkasában. Mi történt Isabelle-el, jól van?

Mindig is utált egyhelyben, tétlenül ülni – vagyis ebben az esetben feküdni -, minél előbb megkellett tudnia mi történt a családjával.