Malec Fanfictions

Fő Boszorkánymester 1. rész

Sziasztok!

Mire nem képes a téli szünet, ugye? Két nap elteltével egy újabb novellát hozok! Méghozzá egy kisebb sorozat első részét. Hasonló lesz, mint a Ne lökj el  történetem a második évadnál. Most a harmadik évad elején leszünk és a meglévő információk szerint hozok össze egy kisebb történetet. :)

Na de most már térjünk a lényegre...

New York utcáira sötétség borult, a lámpák hideg fénye megvilágította az üres járdákat. A hold szomorúan nézett le a városra.

Az utca csendjét nevetés törte meg. Egy boldog pár sétált a boltok előtt egymás kezét fogva. Az a kevés ember, akik elhaladtak mellettük azt hihették, hogy olyanok, mint a többi átlagos pár. Arra senki se gondolt, hogy pár órája több száz életet mentettek meg.

Alec széles mosollyal az arcán lepillantott Magnusra. A férfi szemeiben megcsillantak az üzletek neonfényei. Magnus akaratlanul Alecre villantotta macskaszemeit. Már nem félt elrejteni őket, magabiztosan nézett Alec kék szemeibe.

Magnus Alec vállához simult, arcán érezte a fiú testének melegét.

- Hiányoztak a sétáink – mondta az utcát figyelve.

Alec megszorította a kezét. – Nekem is.

Azt hitte örökre elveszítette Magnust. A férfi olyan ridegen bánt vele az utóbbi napokban, mintha nem is ismerné. Mintha az elmúlt hónapok semmit sem jelentettek volna neki.

Félve ment oda Magnushoz a buliban, de később nagyon hálás volt Izzy-nek, amiért meggyőzte.

Hatalmas kő esett le a szívéről, amikor Magnus nem küldte el. A férfi mosolya enyhített a szívét szorító érzésen. Reggel azzal a gondolattal ébredt, hogy egy újabb nap vár rá kínok között, de abban a pillanatban a világ legboldogabb emberének érezte magát.

„Semmit sem tudok csinálni úgy, hogy ne gondolnék rád."

Magnus nem felejtette el, nem lépett túl rajta. Sőt... mindig rá gondolt.

- Szóval mindig a gondoltaid közt vagyok – jelentette ki mosolyogva.

- Akkor mégis meghallottad – nevetett fel a férfi.

- Miért ne hallottam volna? – kérdezte értetlenül Alec.

- Mert rögtön rávágtad, hogy nem tudsz nélkülem élni.

- Nem vágtam rá – ellenkezett Alec. - Egy kicsit haboztam.

- Egy másodpercet – forgatta meg Magnus a szemeit.

- A lényeg, hogy hallottam és mindig rám gondolsz.

- Nem egészen ezt mondtam – nevetett Magnus.

Az út további részén azon veszekedtek, kinek mit jelentett a sikátorban elhangzott mondatok. A lakásba érve Alec megállt a nappali közepén és szembe fordította magával Magnust. A fiú arca elkomorodott és mélyen Magnus szemeibe nézett.

- Tudom, hogy csak pár nap volt, de... - hangja elcsuklott, ahogy a visszagondolt a külön töltött időre -, de úgy éreztem, mintha a szívemet tépték volna ki, Magnus.

Magnus arcáról lekopott a mosoly és lesütötte a szemét.

- Sajnálom, Alexander – suttogta. - Nem akartam fájdalmat okozni, de így láttam a legjobbnak.