Malec Fanfictions

Alec terasz történetei #1

Sziasztok!

Visszatértem egy... hát mondjuk, kis sorozattal. Hasonló lesz mint a Ne lökj el, csak most a történetek Alec teraszán és annak környékében fognak játszódni. Az ötletet ez a kép adta itt fent, az első történethez nem kapcsolódik a palacsinta és a narancslé, de a következőhöz majd fog ;) (amit ne kérdezzetek hogy mikor lesz). Eddig ezzel együtt két ötletem van, de még bármi megtörténhet és bármi az eszembe juthat.

Nem lett valami hosszú, de remélem tetszeni fog! Ja, és az események a 2. évad 10. része után játszódik! Jó olvasást! :D

×××

Alec fáradtan ledőlt az ágyára és nagyot sóhajtott. Nem gondolta volna, hogy ilyen nehéz lesz az Intézet vezetése. Naponta tíz dokumentum elolvasása, aláírása, valamint jóváhagyása, az újoncok beosztása, a küldetések szervezése és még több ezer teendő.

Miután Maryse visszatért Idrisbe, mint ahogy Victor is, teljesen egyedül maradt, nyakig a munkában. Persze a testvérei mindenben segítettek amiben tudtak, Jace tartotta az edzéseket és a vadászatokat, Isabelle pedig a fegyverekért felelt és segített egy kicsit a papírmunkában.

Na meg főzött... Mindenki nagy örömére.

Clary itt-ott segített, mikor éppen nem az újdonsült Napjáró vámpír barátjával volt, Lydia pedig Alec jobb keze volt. A lány már jártas volt az iratok rendezésében és sok tapasztalata volt a hivatalos oklevelek megírásában is.

Alec leginkább a diplomáciai ügyeket intézte, hosszas tárgyalásokat folytatott a dühös vérfarkasokkal, tündérekkel és vámpírokkal. Egyik alvilági faj sem örült a hatalmas veszteségnek, ezért Alec próbálta mihamarabb kiengesztelni őket, nehogy ők is támadást indítsanak az Árnyvadászok ellen. Elég baj volt, hogy két Végzet ereklye is eltűnt, egy alvilági háború hiányzott a legjobban.

A béke szerződéseket újra megkellett kötni, de senki se volt olyan engedékeny, mint azt Alec gondolta. Minden népnek volt valami kérése a békéért cserébe.

Például a farkasok nagyobb vadász területet szerettek volna...

Alec szeme felpattant és kirohant a szobájából.

- Francba – mormogta az orra alatt és benyitott az új irodájába – még mindig szoknia kellett a gondolatot, hogy az a szoba, ami évekig a szüleié volt, most az övé.

Leült az íróasztal mögötti székbe és gyorsan aláírta a vérfarkasok szerződését és elküldte Luke-nak tűzlevélként.

Kezeit fáradt szemeire tette és hátradőlt a székben. Fárasztó heten van túl, és még találkozni sem tudott Magnusszal. Mindennap beszéltek telefonon, de az nem pótolta a férfi hiányát.

Alec szíve összeszorult, mikor a boszorkánymester macskaszemeire gondolt és arra, hogy milyen rég is látta őket szemtől szembe. Hiányzott neki Magnus érintése, hangja, csókja.

Ökölbe szorította a kezeit az arcán és felsóhajtott. Holnap talán lesz egy kis ideje, hogy meglátogassa. De hogy fogja addig kibírni...?

Lassan felállt és visszaindult a szobájába, mikor valaki bezörgött az iroda teraszának az ajtaján.

Alec szemöldöke ráncba szaladt és megfordult.

Egy sötét alak állt a teraszon, Alec fáradt szemeivel nem tudta kivenni jól az arcát. Az övéhez nyúlt és előrántott egy szeráf tőrt. Elsuttogott egy angyal nevet és a penge fényesen felizott.

A könyvespolchoz osont és a fal mellett a terasz ajtajához lopakodott. Gyors mozdulattal kinyitotta az ajtót és megragadta a betolakodót. Hátulról karolta át az alakot és a nyakához szorította a tőrt.

Az ismeretlen ahelyett, hogy visszatámadott volna vagy magyarázkodni kezdett volna, felnevetett. Méghozzá elég ismerős hangon.

- Hát, nem ilyen fogadtatásra számítottam, Alexander.

Alec hirtelen elengedte az alakot és szembe fordította magával.

- Magnus? – kérdezte zavartan és közelebb húzta magához a férfit. Nem volt aktiválva az éjjeli látás rúnája, azért a sötétben nem látta olyan jól Magnust.

- Igen, Alec? – csúsztatta a férfi a kezeit Alec arcára.

- Te... te mit keresel itt?

- Egyre jobb – nevetett újra Magnus. – Először letámadsz, most meg számon kéred miért is vagyok itt.

- Bo-bocsánat – Alec eldobta a tőrt és szorosan megölelte a férfit. – Csak nagyon fáradt vagyok és már csak ösztönből cselekszem. Az agyam teljesen kikapcsolt.

- Semmi baj, Alexander – simogatta meg a fiú hátát Magnus.

- Hiányoztál – fejét Magnus vállába temette. – Nagyon.

- Te is nekem, azért jöttem – válaszolta halkan a boszorkánymester.

Leültek a teraszon lévő kétszemélyes székbe és egymáshoz bújva figyelték a csillagos eget.

- Még jó hogy a boszorkánymesterekkel nem kell tárgyalnom és szerződéseket iratnom – mondta egyszer fáradtan Alec.

Magnus halványan elmosolyodott.

- Pedig akkor velem kellene tárgyalnod, engem pedig nem lenne olyan nehéz meggyőznöd.

Alec ajkai is mosolyra húzodtak és szembefordult Magnusszal.

- Inkább tárgyalnék veled órákig, mint a rébuszokban beszélő tündérekkel, a büdös farkasokkal és a jéghideg vérszívókkal.

- Nem adják könnyen magukat, igaz? – igazított meg egy fekete tincset Magnus.

- Nem – sóhajtotta a fiú.

- Majd beszélek Raphaellel.

- Azt megköszönném – mosolygott Alec.

- Akkor tedd is meg – suttogta a férfi.

Alec közelebb hajolt Magnushoz és lágyan megérintette ajkaival a boszorkánymesterét. Magnus beletúrt Alec sűrű fekete hajába és magához húzta a fiút. A finom csókból szenvedélyes, kiéhezett csók lett, mindketten erre vágytak már napok óta, és most hogy végre újra együtt voltak egy percet sem akartak elvesztegetni.

Alec kibontakozott a csókból és lihegve felállt.

- Menjünk a szobámba – mondta kipirulva.

Magnus elmosolyodott és kézen fogta a fiút.

- Menjünk...