Malec Fanfictions

Ne lökj el 1. rész

Sziasztok! Hát itt is van a harmadik novellám, szintén ugyan az a felállás, az előző novelláim "nem léteznek" és a sorozat szerint vannak a dolgok. Ez a novella viszont több részes lesz! És olyan jeleneteket is beleteszek, amiket nem gondolok pontosan bele a sorozatba, de csak úgy bele teszem mert miért nem. :D Remélem tetszeni fog!

Magnus sietve lépett be az Intézet hatalmas kapuin. Felrohant a lépcsőkön és egy érintéssel kitárta az ajtót. Az kivágódott és több tekintet is felé szegeződött. Több tucat számára ismeretlen Árnyvadász tömörült össze az Intézet előcsarnokában. Hirtelen azt se tudta, merre menjen. Egyedül csak annyi állt a tűzlevélben, hogy jöjjön, de azt nem említették meg hogy miért és pontosan hova.

Magnus abban a pillanatban eszmélt rá, hogy pontosan maga se tudja miért is rohant ennyire. Nincs végveszélyben a világ, nem fenyeget özönvíz, egyedül csak egy levelet kapott az Árnyvadászoktól, ő pedig csapot-papot otthagyva szaladt az Intézetbe.

Az orra alatt halkan elkáromkodta magát. Mostanában egyre többször ugrik a nephilimek szavára. Főleg egy különösen jóképű, kék szemekkel megáldott fiúéra.

Tekintetével Alecet kereste a tömegben. Jocelyn felébresztése óta nem beszélt vele. Akkor is egy kisebb vitában voltak, természetesen halhatatlansága volt a téma. Akkor annyiban hagyták a dolgot, de tudta, ennek a beszélgetésnek még lesz folytatása.

Tanácstalanul elindult hát arra, amerre a legtöbb angyalvérű volt.

Több percnyi kóborlás után végre megpillantotta a tömegből kimagasló kócos, fekete haját. Rögtön mosolyra húzódtak az ajkai, és komor hangulata is eltűnt. Gyorsabban szedte a lábait, és arrébb lökdöste az útjába akadó Árnyvadászokat. Fogalma sem volt, miért lett hirtelen ennyire felderültebb, de nagyon nem is érdekelte. Rég látta Alecet, hiányzott neki.

Jobban, mint gondolta.

Már szóra nyitotta a száját, hogy köszönjön a fiúnak, de torkára forrt minden, amikor megpillantotta, hogy Alec Lydiával beszélget.

Akaratlanul is megszorította a kezében tartogatott kabátját. Mosolya lehervadt, és hirtelen jókedve is eltűnt.

Alec gesztikulálva beszélt valamiről a lánnyal. Magnus még egy lépéssel közelebb lépett, hogy egy kicsit hallgatózzon.

- És, ami az esküvő napján történt... - kezdte Alec, majd sóhajtott. Tanácstalanul nézett Lydiára.

- Nem vagy biztos még a döntéseidben? – kérdezte Lydia.

- Nem tudom. Azt hiszem, igen.

Magnus most érezte hogy eltört benne valami. Nem hallgatta tovább a beszélgetést, elég volt azt hallania, hogy Alec nem biztos a dolgában. A dolgukban.

Hátat fordított nekik és elindult megkeresni Clary Fairchlidot.

- Viszont abban az egyben biztos vagyok, hogy helyes volt, amit tettem magán az esküvőn. És nagyon hálás vagyok neked – folytatta Alec, de Magnus ezt már nem hallhatta.

- Nem tettem semmi nagyot – mosolygott lágyan a lány.

- De, igen is. Megmentetted az életem.

Magnus még további hosszas perceken keresztül kereste Clary-t, de most nem járt sok sikerrel. Mikor nagy nehezen meglátta a vörös hajzuhatagot, Maryse Lightwood lépett egy lépcsősor tetejére és csendre intette az összegyűlt Árnyvadászokat.