Malec Fanfictions

Segítség

Sziasztok!

Lett ötletem még egy novellára, ami szintén egy lehetőség a második évad folytatására. Az események szintén a sorozat szerint folynak, de úgy állnak a dolgok, hogy a Nehéz kezdet novellám nem történt meg. Ennek a novellának az ihletét az új előzetes, és az új képek adták.

Magnus egy bögre forró teával a kezében huppant le egy kényelmes fotelba, és nagyot sóhajtott.

Nem gondolta, hogy ilyen nehéz napoknak néz elébe. Minden kezdett rossz irányba fordulni. Jace Wayland, aki igazából valahogyan Morganstern, a halottnak hitt apjával elment az ördög se tudja hova, oda ahol még mágiával sem lehet megtalálni az embert, Clary Fairchild az anyja ellen lázad, az Intézetet megszállta a Klávé és még két eltérő nézettekkel rendelkező vámpírt is kapott.

Ami pedig a legrosszabb volt mind közül, Alec nagy ívben kerülte. Kezdett attól tartani, hogy a fiú megbánta mind azt, amit az esküvőjén tett. Akkor kiállt mellette és a választása mellett, de azóta megváltozhatott a döntése. Lehet, hogy a szülei rábeszélték az ő akaratukra.

Magnus a bögrében gőzölgő sárga italra meredt. Lehet, hogy így jobb is lesz. Jobb lesz az Árnyvadászok gondjai nélkül, Alec nélkül...

Mikor erre gondolt valami fájdalmasat érzett a szívében. Az a kevés pillanat jutott az eszébe, amiket átélt Aleckel.

A tétova mosolya az első találkozásukkor, a tehetetlenség az arcán, amikor az anyja hazahívta, a sajnálatot és a fájdalmat, mikor bejelentette neki, hogy megházasodik. Aztán szebb pillanatok következtek. Amikor nem tudott mit válaszolni arra a kérdésre, hogy szereti-e Lydiát, mikor azt mondta a saját esküvőén, nem kap levegőt abban a pillanatban amikor ő megjelent és a legeslegszebb mind közül; szembefordult a barátaival, családjával és a Klávé tagjaival, majd lelépett az emelvényről és elindult felé. Nem érdekelte az anyja, se senki. Magnus azt gondolta, hogy beszélni fog az anyjával vagy elmegy és mindenkit ott hagy vagy valami mást, de azt korántsem hitte, hogy megfogja csókolni.

Alexander. Őt. Méghozzá mindenki előtt.

Halványan elmosolyodott, és újra feléledt benne az, ami már nagyon rég nem. A remény egy új szerelemre. Egy olyanra, ahol nem törik össze a szíve.

Kezdte megérteni miért is nem kereste eddig őt Alec. Nehéz időszak lehet ez neki is. A parabataia eltűnt és a Klávé egyik vezére itt van New Yorkban. Attól még azért benézhetett volna hozzá...

Önsajnáló gondolatai közül egy zaj ébresztette fel. Hirtelen az ajtó felé kapta a fejét, ami egy szempillantás alatt kiesett a helyéről és a földre került. Alec vánszorgott az ajtó helyére és az ajtókeretnek támaszkodott. Arca sápadtabb volt, mint amilyen szokott, fekete haja csapzottan a homlokára tapadt.

Magnus ijedten pattant fel és Alechez rohant. A fiú szeme le-le csukódott és valamit az orra alatt motyogott.

- Mag... Magnus... - lehelte.

- Itt vagyok – mondta Magnus, megfogta Alec egyik karját és a vállára helyezte, majd a kanapéhoz segítette.

Lassan le akarta fektetni, de ehelyett Alec kicsúszott a szorításából és a kanapéra vetődött. Magnus fájdalmasan felszisszent. Alec nem mondott semmit, csak nyögött egyet.

- Mi történt? – kérdezte Magnus kétségbeesett, mikor Alec arca már hófehér volt.

Alec felhúzta a pólóját, az egyszerű mozdulattól is fájdalmas grimaszba torzult az arca.