Sziasztok!
Írtam egy kis szösszenetet, amiben a 7. részt gondoltam tovább, mert muszáj volt valami Malec-et írnom ez a rész után... Szerintem tudjátok mire gondolok. A videót pedig ajánlom, hogy nézzétek meg nagyon aranyos, teljesen összefoglalja Magnus és Alec szerelmét <3 :D
Remélem tetszeni fog nektek ez a kis novella is.
Magnus mosolyogva ült fel az ágyban. Felsóhajtott, de nem bánatában, örömmel teli sóhaj volt ez.
A mellette heverő fiúra pillantott, Alec hegekkel és rúnákkal teli hátára rá sütött a kora reggeli napfény, ami átszűrődött a függönyökön. Arcát sose látta még ilyen fiatalnak és nyugodtnak, erős kezeit feje alatt nyugtatta.
Magnus tétlenkedett egy kicsit, de aztán meggyőzte magát és nem ébresztette fel a fiút, csak egy csókot lehelt alvó arcára és halkan kicsúszott az ágyból. Magára kapta a köntösét és már indult volna a nappaliba, amikor Alec felemelte a fejét.
- Hová mész? – kérdezte rekedtes hangon.
Magnus mosolya egy halványit szélesebb lett, mikor meglátta az ő kezei által kócos hajú Árnyvadászt. Alec arcán meglátszódott a párna gyűrődései, ami még jobban megmelengette a boszorkánymester szívét.
- Gondoltam hagylak még aludni – válaszolta halkan.
- Nem akarok aludni – Alec az oldalára feküdt és Magnust figyelte.
- Jól van – mondta lágyan és lassan az ajtó felé indult.
- Ne menj – szólt Alec.
Magnus mosolyogva megfordult és visszasétált az ágyhoz, de nem ült le rá.
- Mit szeretnél, Alexander?
Alec gyorsan mozgott, felült és magához húzta a férfit. Ugyanolyan hevesen csókolta, mint előző éjszaka. Magnus Alec mellé mászott, de egy idő után eltolta magától.
- Örülök, hogy már ennyire elengeded magad, Alexander, de... élvezzük is a pillanatot.
Alec beszívta az alsó ajkát, kék szemei Magnus arcát tanulmányozták.
- Rendben? – kérdezte suttogva Magnus.
Alec lassan bólintott.
Magnus elsöpört egy kósza fekete tincset Alec és végig simított a fiú arcán.
- A tegnap éjszaka... - kezdte Alec, de elhalt a hangja. A szavakat kereste. – Köszönöm – mondta lesütött szemmel.
Magnus felnevetett.
- Ó, Alec, tudom, hogy ez még új neked, de nem szoktuk megköszönni.
- De én meg akarom – pillantott fel. – Köszönöm, hogy itt vagy velem.
- Azt én is köszönöm, drága Árnyvadászom.
Alec szeme elkerekedett. Magnus az övének nevezte.
Magnus is rájött erre és ő is meglepődött egy kicsit.
- Akkor mi most...? – kezdte újból Alec.
- Azt szeretnéd?
- I...igen – mélyen Magnus macska szemeibe nézett. – Én akarok lenni a 17 001.
- Ó, Alec... - beletúrt a fiú sűrű hajába. – Te mindig az első leszel nekem.
- Hol szeretnél reggelizni? – kérdezte Magnus fél órával később. – Párizsban, Rómában, Tokióban?
- Itt.
- Tényleg? – nézett meglepetten a fiúra.
- Igen. Veled. Kettesben.
- Rendben van – mosolygott Magnus és negyedszerre is felült. Alec most nem húzta vissza, hanem ő is felkelt az ágyból.
Alec az előző napi ruháiban, Magnus pedig egy lenge, lila köntösben lépett a konyhába.
- És enni mit szeretnél? – Magnus már varázslatra emelte a kezét.
- Lehetne most mágia nélkül? Nem tudnánk mi készíteni valamit?
Magnus meglepetten nézett az Árnyvadászra. Nem volt felkészülve egy varázslat mentes reggelire.
- Hát... - a hűtőhöz lépett és szét nézett benne. – Csak tojásom van.
- Az tökéletes.
Magnus feltörte a tojásokat, míg Alec megsütötte őket. Magnus az asztalra helyezte a kész tükörtojásokat és a mosogató mellett álló Alechez lépett.
- Remek szakács vagy, Alexander – érintette meg a fiú derekát.
- Dehogy – vont vállat. – Ha Anya nem volt otthon, megkellett tanulnom valami ehetőt készíteni, ha nem akartam éhen halni. Izzy mellett könnyen ment volna.
Magnus felnevetett és örült, hogy Alec megosztja vele az emlékeit. Ritkán beszélt a családjáról, egy-egy ilyen pillanat csodának számított.
Magnus egy csókért hajolt, de a pillanatot villacsörömpölés törte meg. Egyszerre pillantottak az asztal felé, ahol éppen Jace evett az egyik tányérból.
Felsóhajtottak és elengedték egymást.
- Előttem nem kell szégyenlősködni – mondta Jace a válla fölött tele szájjal.
- Jonathan, mondd, mikor is szeretnél visszaköltözni az Intézetbe? – kérdezte Magnus.
Jace vállat vont.
- Remélhetőleg minél előbb – válaszolta Alec.
- Remélhetőleg – ismételte Magnus, de Jace úgy tett mintha meg sem hallotta volna őket, ugyanúgy tömte magába a tojást.
- Készítek még egyet – sóhajtott Alec és hűtő felé indult.
Magnus lerogyott egy bárszékre, fejét az öklének támasztotta és úgy figyelte a konyhájában sürgő-forgó Alexandert.
Nagyon remélte, hogy a Wayland, vagyis a Morgenstern fiú minél hamarabb kiköltözik a lakásából és nem lesz több ilyen elrontott pillanat.
