Malec Fanfictions

Felkelés 2.

Magnus összepréselte az ajkait, és mozdulatlanul hallgatta az egyre távolodó lépteket. Mikor becsapódott az ajtó, több száz éve verő szíve egy másodpercre megállt. Lehunyta a szemét, mikor már végképp nem hallotta Alec nehéz lépéseit és nagyot sóhajtott. Nem fog vissza jönni.

Magnus egy szekrényhez sietett és feltépte az ajtaját. Tekintete gyorsan végig siklott az üvegeken és felkapta azt, amiben a legtöbb italt találta. Egy legyintéssel levarázsolta a kupakot és nagyot húzott az üvegből, még azzal se fáradt, hogy egy poharat varázsoljon magának.

Nem foglalkozott a torkát maró érzéssel, hatalmas kortyokban nyelte a részegítő italt.

Árnyvadászok. Gondolta magában dühödten. Csak magukkal és a népükkel foglalkoznak. Mit érdeklik őket az Alvilágiak élete... és az érzéseik?!

Lecsapta az üveget egy asztalra és a hálószobába ment. Képtelen volt akár egyetlen pillantást is vetni az ágyra, mint ahogy a teraszra és a kanapára sem. Mindenről Alec jutott eszébe. Az az öntelt Árnyvadász.

Kezdte érezni az alkohol hatását, de nem volt még elég, mindig tökéletesen tudott emlékezni Alec kék szemeire, a féloldalas mosolyára és a hangjára, amint azt mondja; szeretlek.

Egyet csettintett az ujjaival és valahonnan egy újabb üveg került a kezébe. Ivott az üvegből, majd szélesre tárta a szekrényét és a ruhái közt kezdett el kutatni. Egymás után dobta ki a ruhadarabokat; Ebben találkoztam vele először, ebben készítettem neki koktélt, ebben csókolt meg először, ebben másodszor, ez volt rajtam azon az éjszakán... igaz nem sokáig. Nagy nehezen talált egy olyan inget és egy hozzá illő mintás öltönyt, amit még sosem viselt, amikor Aleckel volt. Kicsit divatja múlt, de ez érdekelte pillanatnyilag a legkevésbé.

Lecserélte a ruháit és tétlenül állt az ajtaja előtt.

- És most hova menjek? – kérdezte magától.

Mit csinált Alec előtt? Már ő sem tudta. Élt egyáltalán Alec előtt?

Magnus hosszas percekig gondolkodott, mire eszébe jutott, az alkohol lelassította a gondolkodását.

Egy portált nyitott és a borosüveggel a kezében átlépett.

Ruganyos léptekkel bekapcsolódott a tömegbe és együtt sodródott a mondénokkal. Hirtelen megtorpant a piros neoncsövek alatt és felnézett a fölötte villódzó feliratra.

Demon. Látszódott először. Majd: Pandemonium.

Milyen rég is volt már a klubjában!

Az ostoba Árnyvadászok miatt teljesen elfeledkezett az életéről és elhagyta a biztonságos rejtekhelyét, hogy újra Brooklynban éljen és ugráljon a nephilimek minden szavára.

De ez nem lesz így többé!

Egy mellette elhaladó tündér kezébe nyomta a félig üres süveget.

- Egyezségedre! – Mondta és besétált a régen látott klubjába, ahol megváltozott az élete. Ahol először találkozott Alexander Lightwooddal.

Alec felrajzolt magára egy rúnát, amivel elrejthette magát a mondénok zavaró világától. Bárcsak lenne egy olyan rúna, amivel a megtört szívünket rejthetjük el – gondolta keserűen.

Lehajtotta a fejét és folytatta tovább magányos útját az Intézetbe.

Megállt a mondénok számára romosnak tűnő templom előtt és felnézett a két toronyra, amik éppen átváltoztak a Látás rúnája hatására. A kopott ajtókból hirtelen fényes, szinte új ajtók lettek, és a lépcsők - amiken még pár napja aggódva rohant le – is megtisztultak.