Malec Fanfictions

Én is szeretlek.

Sziasztok! Végre volt időm és összehoztam egy kis cuki Malec novellát, ami akár a tizedik rész után is játszódhatna :) ;) Köszönöm az előző részekre a szavazatokat, ha tetszett ez a novella is írjátok meg kommentben!

U.i.: Ezt a videót is nézzétek meg, nekem nagyon tetszik, szerintem összefoglalja Malec egész történetét a kezdetektől. :)

Én is szeretlek.

Ez a három szó visszhangzott egyfolytában Alec Lightwood fejében és egy percre sem hagyták nyugodni. A párnájára dőlt és a plafont kezdte bámulni a sötét szobában, ahol csak az ablakon besütő holdfény adott egy kis világosságot.

Én is szeretlek.

Egy percig kételkedett Magnus válaszában, ő maga sem tervezte el, hogy szerelmet fog vallani a férfinak, de annyira megkönnyebbült hogy a szavak csak úgy kibuktak belőle. Igazából nem is bánta. Ha előre eltervezte volna csak dadogás lett volna belőle és valami ostobaság, ami mindig elhagyja a száját, ha túlgondolja a dolgokat. Csak kikellett mondania amit érez és nem gondolni a szavakra.

Sajnos nem tarthatott sokáig a pillanat, mert Alecet hívta a kötelesség, vagyis inkább Raj, aki az Intézet ajtajában állt és a fiú nevét kiáltotta. Alec és Magnus egyszerre sóhajtott fel és lassan elengedték egymást.

- Mi az, Raj? – förmedt Alec az Árnyadászra.

Mikor lesz már olyan alkalom, mikor nem szakítják meg őket? Mikor senki se keresi Alecet vagy senkinek sincs szüksége Magnusra?

Valószínűleg soha – gondolta keserűen Alec.

- Minden emberre szükség van – mutatott Raj a háta mögé. – Maryse szeretné, ha te is segítenél.

- Hát persze, a drága Maryse – sóhajtott Magnus.

- Mindjárt megyek – sóhajtott Alec is.

Raj bólintott és visszament az épületbe. Alec Magnushoz fordult és tehetetlenül széttárta a karjait.

- Semmi baj – mosolygott megértően Magnus. Már hozzászokott ahhoz, hogy osztozkodnia kell az Árnyvadászokkal Alecen.

- Majd... majd találkozunk – mondta búcsúzóul Alec.

- Rendben – bólintott Magnus. A fiú már elindult, de Magnus visszahúzta és gyorsan megcsókolta.

Alec érezte, ahogy elpirul és a fejére szorította a párnát. Sose gondolta volna, hogy ilyen közel fog valakit egyszer engedni magához. Valakit, aki nem is tartozik a családjába. Azt meg végképp nem, hogy egy boszorkánymester lesz az, egy Alvilági. Azt tudta, hogy egyszer őt is elfogja érni a szerelem, remélte, hogy nem lesz örökké szerelmes Jace-be, de azt nem hitte, hogy ilyen hamar. Olyan gyorsan történt minden, mintha csak tegnap találkozott volna először Magnusszal. De nem panaszkodhat, Magnus figyelmeztette hogy lassítsanak, de Alec félt, ha nem lépnek tovább a férfi megunja és másban keresi majd a boldogságot.

Mert Alec azt akarta, hogy boldog legyen és úgy látta, Magnus vele az. És azt is észre vette, hogy amióta többet van a boszorkánymesterrel ő is sokkal többször húzza mosolyra az ajkait és a hangulata is jobb. Már majdnem vidám. Ritka és rövid pillanatok ezek, mert legtöbbször megcsörren a telefonja és visszahívják az Intézetbe.

Nagyot sóhajtott és tovább bámulta a plafont, miközben Magnus járt a fejében, mint ahogy már minden este.