Malec Fanfictions

Egyetemista AU

A könyvtár csendjét egyedül a lapok susogása törte meg, a húsz diák jelenléte észrevehetetlen volt. Magnus ezért szeretett idejárni, egyszerre élhette a társasági életét és az egyetem követelményeinek is megfelelhetett. Igaz, senkit sem ismert még meg a könyvtárban való tanulásai közben, de legalább erre foghatta, hogy társasági életet él.

Péntek este volt, de egy filozófia könyvekből épített hegy mögött bújt meg és egy több oldalas fogalmazást írt, aminek beadási határideje még messze volt.

Éppen elkezdte volna a harmadik oldalt, amikor egy hirtelen földrengés következtében a könyvek fele a földre esett.

Hangos nevetés zengett végig a könyvtárban, Magnus pedig rögtön felugrott, hogy barátja szájára tapassza a kezeit.

- Komolyan, minden pénzt megér az ijedt arcod – nevetett Ragnor, miután ellökte magától Magnus kezét.

- Halkabban! – suttogta mérgesen Magnus.

- Miért? – kiáltotta Ragnor, csak azért is, hogy idegesítse vele Magnust. – Magnus, péntek este van, ilyenkor még a kretének sincsenek a könyvtárban!

Magnus feljebb tolta az orrán a szemüveget és megsértetten keresztbe fonta a karjait.

- Kész kell lennem ezzel az esszével.

- Mikorra van a beadási határideje? – vonta össze a szemeit Ragnor.

Magnus hosszasan hallgatott, majd felsóhajtott. – Két hét múlva kell.

- Tudtam! – emelte győztesen az égbe a karjait Ragnor. – Akkor tudod, minek van most az ideje?

Magnus fáradtan felsóhajtott, már előre tudta a választ.

- A bulinak! – kiáltott fel újra Ragnor, meg sem várva Magnus válaszát.

- Ma este nincs is semmilyen egyetemi buli – ellenkezett Magnus.

- Nem is olyanra megyünk! Az egyetem által szervezett bulik mindig unalmasak – Ragnor gonoszul elmosolyodott. Magnus félni kezdett.

- Ugye nem...?

- De de! Újabb Jace Wayland buli!

Alec letörölte a homlokáról az izzadságot, amikor már az utolsó rekesz sört is bepakolta a konyhába. Fáradtan a pultnak támaszkodott és kikapott egy üveget. Sosem volt a sör a kedvenc itala, inkább a rövid italok tetszettek neki, de ennyi munka után ez is megtette.

Jace még sokat fog ezért fizetni neki.

Miután Alec megitta a megérdemelt italát, a tánctérré alakított nappaliba sétált, ahol Isabelle az utolsó lufit tette fel.

- Minek szenvedsz azokkal? Tíz perc után úgyis a földön lesznek vagy kidurranak – kötött bele Alec.

- Hagyj békén, ünneprontó – szólt vissza Isabelle. – Jace rám hagyta a dekorálást, azt csinálok, amit akarok.

Alec csak sóhajtott egyet és elindult a lépcsőkön, fel a Jace-szel megosztott szobájába.

Gyerekkoruk óta közösen osztottak meg egy szobát, de amióta Jace járni kezdett egy kezdetben idegesítő, vörös hajú, művészeti szakos lánnyal, Alec egyre többet aludt a vendégszobában. Lassan már második otthonának tartotta a vendégszobát.

Hangosan kopogott a saját ajtaján, nem akarta megint egymást falva látni testvérét és Clary-t.

- Gyere – szólt ki egy női hang.