Shakespeare Szerelme

A bemutatkozás

-Hé Montgomery apád még mindig fél hazajönni, mert olyan csúnya vagy?

Josh Anders. A legmenőbb fiú az osztályban. Életcélja: Piper csesztetése.

-Nem Josh, csak fél szembenézni a ténnyel hogy te is az ő baklövései közé tartozol.

Az osztály röhögött. Ezt a meccset Piper nyerte. Már épp eljárta volna magában az örömtáncát, amikor Miss Chapman lépett be a terembe. Mindenki villámgyorsan a helyére sprintelt. A tanár letette a könyveit az asztalra, és megszólalt.

-Hello emberek! A mai órát én fogom tartani, mint tudjátok a nevem Miss Chapman. Shakespeare műveivel fogjuk folytatni. Ha kérhetném mindenki rám figyeljen.

Ez egy hülye kérés volt, ugyanis minden szem rá tapadt. Piper hasában újra megindult a pillangóraj. Sőt a tanár érces hangja még csak tovább fokozta ezt a hatást.

-Tehát, akkor úgy gondoltam, hogy esetleg kezdhetnénk az elején egyfajta bemutatkozással. Elmondjátok a neveteket, hogy mit szerettek csinálni, és feltehettek nekem egy kérdést.-Miss Chapman az első padsorban ülő lányra nézett-Kérlek kezd!

A bemutatkozás viszonylag gyorsan ment, senki sem akart sokat beszélni magáról. Unalmas érdektelen kérdéseket tettek fel a tanárnak. Joshon volt a sor.

-A nevem Josh Anders. Szeretek focizni, és a haverjaimmal lógni. Mondja csak hányas a melltartó mérete?

Az osztály felröhögött. Piper lesápadt. Miss Chapman viszont fa pofával válaszolt.

- 75 B-s ha jól emlékszem. Na jó következő.

A röhögés folytatódott, de Piperen volt a sor. Elkezdett izzadni. Érezte hogy ég az arca.

-Öhmm Piper Montgomery vagyok. Szeretek olvasni, és ööö azt hiszem ennyi.

Miss Chapman mosolygott.

-Piper még egy kérdést fel kell tenned...

-Ohh igen tényleg... Nos nem dobott ki az ablakon ma reggel egy cipőt véletlenül?

Senki sem értette a kérdést, kivéve egy valakit.

-De igen...-mondta Miss Chapman, miközben mosolyogva beharapta az ajkát.

Piper testét melegség öntötte el. A tanár még mindig őt bámulta. Majd hirtelen kicsapódott az ajtó, és Mrs. Mckenzie viharzott be rajta.

-Elnézést a késésért gyerekek! Köszönöm hogy addig vigyáztál rájuk innentől átveszem. Nyugodtan foglalj helyet!

-Rendben tanárnő.

Amint Miss Chapman helyet foglalt, újra Pipert kezdte el bámulni. Piper érezte hogy a tekintete szinte égeti, de csak azért se nézett oda. Tudta, hogy hosszú távon ezt nem fogja bírni. Már most fogalma sem volt hogy hol tartanak az anyagban.
"Hogy cseszné meg Miss Chapman, meg az a tökéletes alakja, és gyönyörű szeme, duzzadt ajka, sugárzó mosolya... Várjunk csak nem nem nem ez nem történhet meg" Túl késő volt.
Piper elég durván beleesett a kistanárba.