Shakespeare Szerelme

A púp

-Jól van gyerekek mára ennyi! Találkozunk holnap.

Pipernek halvány lila gőze sem volt hogy miről volt szó az órán. Egyszerűen nem tudott koncentrálni.

-Piper megkérhetnélek hogy itt maradj egy pillanatra?

A lány lefagyott. Miss Chapman beszélni akart vele. Türelmesen megvárta, amíg a többiek kimentek az osztályból. Miss Chapman elköszönt Mrs. Mckenzie-től, aki épp egy megbeszélésre sietett, így csak ketten maradtak az osztályban.

-Szóval Piper... Csak szeretnék bocsánatot kérni, amiért fejbe dobtalak egy cipővel.

Piper elmosolyodott.

-Semmi baj tanárnő tényleg. Nem fájt annyira.

Miss Chapman elindult felé.

-Biztos hogy nem történt semmi maradandó károsodás? Esetleg egy púp?

-Nos nem nem tudok róla...

Piper nem mozdult. A tanár egyre közelebb ért.

-Én azért szeretnék megbizonyosodni róla...-és ezzel beletúrt Piper hosszú barna tincseibe.

Piper lehunyta a szemét. Érezte ahogy a teste egyre jobban remeg Miss Chapman érintésétől. A szívverése felgyorsult.
Majd a kistanár hátra lépett.

-Tényleg nem történt bajod. Akkor további szép napot Piper!-majd mintha mi se történt volna kisétált a teremből.

Piper pedig ott maradt mozdulatlanul, és életében egyszer azt kívánta, bárcsak lett volna egy púp a fején...