Shakespeare Szerelme

Rómeó és Júlia

-Khmm...jobb ha nekilátunk a tanulásnak-közölte Miss Chapman, és ellépett Pipertől.

A lány csalódott egy kicsit, de nem adta fel.

-Szóval Pipes melyik íróval, vagy esetleg kötelező olvasmánnyal kezdjük?

Spencer leült a kanapéra, Piper mellé csapódott.

-Mit szólnál a Rómeó és Júliához?

Miss Chapman elmosolyodott.

-Annyira tipikus.

Piper rávigyorgott, majd elővette a könyvet.

-Szóval akkor hallgatlak...

A kistanár felé fordult, és beszélni kezdett.

-Tehát a Rómeó és Júlia Shakespeare leghíresebb művei közé tartozik. Két ellenséges veronai család gyermekei között szövődő halálos szerelemről szól. A színmű feltehetőleg 1591 és 1595 között íródott, de nem tudjuk biztosan. A műfa....

-Bocs hogy közbeszólok, de Shakespeare elvileg meleg volt nem?

Spencer érezte, hogy ég az arca.

-Öhmm...nos de igen

Piper kicsit közelebb hajolt hozzá. Megint nagyon közel voltak. Miss Chapman érezte a lány forró leheletét a száján.

-Szerintem térjünk vissza a műhöz-mondta a kistanár, és elhúzódott Pipertől.

A lány sóhajtott egy nagyot.

-Jó...

-Ideadnád a könyvet?

Piper átpasszolta a kistanárnak.

-Köszönöm...akkor mit szólnál ha felolvasnám belőle a kedvenc részemet?

Piper elmosolyodott.

-Nagyon örülnék neki...

A kistanár bólintott, majd fellapozta az adott oldalt.

-JÚLIA
De mondd, e helyre kicsoda vezérelt?

ROMEO
Szerelmem. Az unszolt keresni téged.
Adott tanácsot s én neki szemet.
Én nem vagyok hajós, de bárha volnál
Oly messze, mint a tengermosta partfok,
Ily áruért bizonnyal útrakelnék.

JÚLIA
Az arcomon az éj álarca, látod,
Másképp leányos pír kendőzné arcom,
Azért, amit ma éjjel elkotyogtam.
Az illem - ó -, az illem azt kívánná,
Hogy visszaszívjam, ámde félre illem!
Szeretsz-e? Majd így szólsz - tudom -: "szeretlek" -
S bízom szavadban, ámde mégsem esküdj,
Mert a szerelmeseknek hitszegésén
Jupiter is kacag. Ó, Romeo,
Valld meg nekem nyíltan: szeretsz-e, kedves:
Ha azt hiszed, hogy könnyen kapsz meg engem,
Morcoskodom, nemet mondok kacéran,
Hogy udvarolj, másképp nem, a világért.
Szép Montague, lásd, lágy vagyok, nagyon,
S azt véled így, hogy könnyűvérű voltam,
De bízz te bennem, hűbb leszek tehozzád,
Mint kik ravaszdin kelletik maguk.
Talán magam is ezt teszem - bevallom -,
De észre sem vettem, mikor kilested
Bús vallomásom: most azért bocsáss meg,
S ne szalmalángnak tartsd beösmerésem,
Mit a sötét éj fölfedett neked.-Miss Chapman hangja érces volt mire a jelenet végére ért.

Pipert teljesen elvarázsolta. Nem bírt megszólalni, csak nézte a kistanárt. Gyönyörű volt.

-Pipes...hahó...Föld hívja Pipert.

-Mi? Tessék? Ó bocsánat kissé elkalandoztam...

Spencer mosolygott.

-Igen azt vettem észre...

-Én is felolvashatom a kedvenc részemet?

-Erre csak egy válasz jó igaz?

-Nos ha azt mondod, hogy nem kénytelen leszek kitépni a könyvet a kezedből.

A kistanár felhúzta az egyik szemöldökét.

-Akkor....nem.

Piper ekkor rávetette magát, és próbálta kiszedni a könyvet a kezéből.  Annyira beleélte magát az akcióba, hogy a végén már a földön gurultak ide-oda. Majd a lány megfogta Miss Chapman kezét leszorította a földre, így a könyv leesett a padlóra, ő maga pedig rá ült a kistanárára.

-Gratulálok Pipes sikerült levinned a padlóra...

A lány csak mosolygott, de nem szólt semmit. Még mindig ő volt felül. Elkezdte az arcát közelíteni Spenceréhez. Miss Chapman nyelt egyet. A szívük egyre hevesebben dobogott. Piper hasában életre kelt a pillangóraj, Spencer pedig melegséget érzett az egész testében. Az orruk összeért, mindketten becsukták a szemüket.

-MÉZESPUSZEDLI ANYÁD KERESETT TELEFONON-hallatszott az ordítás a csukott ajtó másik oldaláról.

Piper leugrott Spencerről. Még idejük se volt felfogni, hogy mi történhetett volna kettőjük között, amikor Jake benyitott.

-Kicsim miért a földön tanultok?

A kistanárnak muszáj volt lehiggadnia. Még mindig baromi melege volt, és a szíve se akart lelassulni. Kissé recés hangon megszólalt.

-Noooos úgygondoltuk, hogy itt kényelmesebb... De mit is mondtál? Anya hívott?

-Igen édesem... Közölte hogy sürgősen át kell menned hozzá mert vészhelyzet van.

Spencer legszívesebben orrbavágta volna a pasiját.

-Rendben kösz hogy szóltál.

-Neked bármikor mézespuszedlim.

Miss Chapman Piperre nézett. A lány teljesen ki volt pirulva, és őt bámulta...elég intenzíven.

-Erről jut eszembe, ha gondolod hazavihetem Pipit.

Spencer majdnem idegrohamot kapott.

-Piper a neve Piper.

-Akkor Pipert tökmindegy.

A lány felugrott bedobta a könyvet a táskájába, és megindult Jake felé.

-Mehetünk!

-Huh ez gyors volt... Egy pillanatot kérek, fel kell húznom a cipőmet.

Jake kisietett a szobából, így Piper és Miss Chapman újra egyedül maradtak. A nő még mindig a földön ült.

-Pipes...nagyon sajnálom...de vészhelyzet van.

A lány halványan rámosolygott Spencerre.

-Semmi baj...megértem.

A kistanár erre felállt, és megölelte Pipert. A lány belefúrta az orrát a kistanár vállába. Belélegezte az illatot. A nő erre jobban szorította, mintha nem akarta volna elengedni.

-Akkor indulhatunk?-érkezett a kérdés az ajtóból.

Piper elvált Spencertől, és elindult az ajtó felé.

-Viszlát Miss Chapman...

Tapintható volt a levegőben a szomorúság.

-Szia Piper...