Shakespeare Szerelme

A nutella csata

Miss Chapman szuszogásra ébredt. Lassan kinyitotta a szemét. Egy pillanatra nem tudta, hogy hol van, amikor beugrott... Pipernél. Érezte, ahogy tanítványa szinte teljesen hozzásimult, és testéből áramlik a melegség. Elmosolyodott. Óvatosan megpróbálta magát kiszabadítani Piper öleléséből.

-Te meg mit csinálsz?-hallatszott a lány álomittas hangja.

-Semmit, csak úgy gondoltam ha elmegyek az ágyból több helyed lesz... Amúgy hogy vagy?

Piper óvatosan felemelte a fejét a kistanár vállából, és rárakta a párnára, így a szemük egy vonalban volt.

-Nos lüktet a fejem, úgy érzem mintha a testem szét akarna szakadni, de azon kívül jól vagyok.

Spencer elsimított egy hajszálat a lány arcából.

-Nagyon aggódtam érted...

Piper lesütötte a szemét.

-Sajnálom hogy felhívtalak, és belerángattalak ebbe az egészbe, de nem tudtam, hogy ki mást hívhatnék..
Tudom, hogy csak púp vagyok a hátadon, és szívesebben lennél Jakel.

-Pipes nézz rám!

Piper újra belenézett a kistanár szemébe.

-Nincs senki, senki a világon, akivel szívesebben lennék mint veled érted? És ha mégegyszer ekkora baromságot mondasz tényleg muszáj lesz bevinnelek a kórházba...lehetséges, hogy az agyrázkódás egyik mellékhatása a mellébeszélés.

Piper elkezdett nevetni.

-Tudtad, hogy alvás közben a kezed a fenekemen volt?

A kistanár elpirult.

-Én...nos...hát...sajnálom...

A lány közelebb hajolt hozzá, és össze érintette az orrukat.

-Most az egyszer megbocsátom.

-Milyen nagylelkű.

Mindketten mosolyogtak. Miss Chapman tekintete Piper szájára tévedt. Ekkor vette észre, hogy fel van szakadva az ajka. A düh szétáramlott a testében. A lány észrevette, hogy valami nincs rendben.

-Spence mi a baj?

-Ki fogom nyírni Josht...kijön az örsről és megölöm. Szerzek egy pisztolyt, és lelövöm a gyereket, de hogy velem nem fog egy levegőt szívni az biztos.

Piper elmosolyodott.

-Jó tervnek hangzik csatlakozom.

A kistanár hozzáérintette az ujját a lány ajkához, pont ahol a seb volt. Piper lecsukta a szemét. Spencer sóhajtott egyet.

-Pipes...én nem...nem tehetem...kicsapnak a suliból ha valaki megtudja...nem kockáztathatok...

A lány kinyitotta szemét.

-Persze...teljesen érthető...-mondta szomorúan.

-De attól még főzhetek neked reggelit...

-Spence délután három óra van.

-Az idő relatív, gyerünk felkelni!

Miss Chapman felugrott az ágyból, és Pipert is magával húzta. Lementek a konyhába, ahol a lány leült a székre.

-Szóval mit akarsz enni?

-A kérdés inkább hogy mivel tudsz szolgálni?

-Nos a választási lehetőségek között van a palacsinta, a palacsinta, ohh és a palacsinta.