Shakespeare Szerelme

Korrepetálás?

Josht egy hónapig kitiltották az iskolából, illetve kötelezték, hogy részt vegyen egy személyiségfejlesztő tanfolyamon. Az az egy hónap maga volt a mennyország. Senki sem próbált Piperrel beszélgetni, vagy úgy egyáltalán hozzászólni. Még Miss Chapman sem, ami valljuk be kissé fájdalmasan érintette. Hiszen nem csinált semmit, csak beszélgetett a kistanárral.
Egy vasárnap délután fodrászhoz indult az édesanyjával, és úgy döntött, hogy ideje a változásnak. Hosszú barna haja eltűnt. Helyette vállig érő, kócos szőke lett. A ruhatárát átválogatta. Kirakodta a lányos dolgokat, helyettük szakadt farmerokat, ingeket, illetve egyszerűbb pólókat szerzett.
Hétfőn első órája irodalom volt. Tudta hogy Spencer fogja tartani az órát. Épp ezért késett. Mikor az ajtóhoz ért, hallotta a kistanár hangját kiszűrődni. Elnyomott egy mosolyt, majd benyitott.

-Tehát a Hamlet Shakespeare egy legnagyobb műv.....-Miss Chapman lefagyott.

Piper ott állt az ajtóban, szakadt farmerban, egyszerű kockás ingben, rövidebb szélfútta szőke hajjal. Lélegzetelállító volt. Mikor a kistanár a lányra nézett, az csak egy apró mosolyt küldött felé, majd megindult a padjához.

-Elnézést Tanárnő, elaludtam...

-Ohmm...nos nincs semmi baj Piper-Miss Chapman hangja egy kissé recés volt.

Beletelt pár percbe, amíg összeszedte magát. Lecsukta a szemét, majd háromig számolt, de még így is túl melege volt. Muszáj volt folytatnia az órát, így hát belekezdett.

-Szóval valaki el tudná nekem sorolni a Hamlet főbb szereplőit?

Piper már megint nem figyelt, de már nem nagyon izgatta. Csak Spencert tudta figyelni. Ahogy az ajkai mozogtak miközben beszélt. Ahogy néha beletúrt a hajába, vagy épp a fenekét, amikor megfordult. Azt se vette észre, hogy kicsengettek. Mindenki elkezdett pakolni. Piper ekkor eszmélt rá, hogy vége az órának. Gyorsan összedobta a cuccait, és sikerült kisurrannia még Miss Chapman előtt. Kívűlről tudta a kistanára útvonalát, ezért történhetett az, hogy egy emelettel feljebb rohant egészen a folyosó végére, ahol Mrs. Mckenzie irodája volt. Így tehát, amikor Miss Chapman felért az üres folyosóra Piper megindult felé.

-Miss Chapman lenne pár kérdésem az órával kapcsolatban...

A kistanár felhúzta az egyik szemöldökét.

-Ó valóban?

-Nos igen, tudja nem nagyon tudtam figyelni, ugyanis valaki elvonta a figyelmemet.-Piper ekkor megállt Miss Chapman előtt.

A kistanár épp szólásra nyitotta a száját, amikor a folyosó végéről Mrs. Mckenzie hangját hallották.

-Nahát szervusz Piper!-köszöntötte, miközben Miss Chapman mellé lépett.

Piper magára erőletett egy műmosolyt, aminek hatásara Spencer kuncogni kezdett.

-Jóreggelt tanárnő!

-Segíthetünk neked valamiben?

-Nem köszönöm már Miss Chapman mindent elmagyarázott.

Mrs. Mckenzie arcán kétkedő pillantás jelent meg.

-Valóban?-nézett Spencerre.

-Igen tanárnő Pipernek a Hamlettel kapcsolatban volt pár kérdése, illetve érdeklődött a délutáni korrepetálásról.

-Korrepetálás?

-Igen Mrs. Mckenzie, ugyanis Piper emelt érettségit tervez tenni irodalomból, és egy kissé le van maradva, így felajánlottam neki a délutáni korrepetálást mint felzárkóztatást.

Mrs. Mckenzie sugárzó mosollyal nézett Piperre, aki azt se tudta, hogy mi az istenről van szó.

-Istenem Piper ez egyszerűen csodálatos! Miss Chapman nagyon jó kistanár, hidd el csodásan fel fog zárkóztatni!

Megszólalt a csengő.

-Sajnálom, de nekem most rohannom kell!-Pipernek minél előbb el kellett tűnnie onnan.

Már a folyosó felénél járt, amikor Miss Chapman utána szólt.

-Oh Piper holnap négykor találkozzunk az iskola kapujánál!

A lány megállt, mély levegőt vett, majd visszaordított.

-Hát persze tanárnő.-majd gyorsan elhagyta a folyosót.

Miss Chapman szája fülig ért.

-Spence... Miért érzem úgy, hogy ezt még meg fogom bánni?

-Ugyan már... A nagynénim vagy...ígérem semmi nem fog történni... Csak segítek neki a felzárkózásban...

Mrs. Mckenzie nagyot sóhajtott.

-Én is attól félek.