Shakespeare Szerelme

A váratlan látogató

Miután Piper hazaért nem tudott magával mit kezdeni. Egész este Miss Chapmanen járt az agya. Az édesanyja érezte, hogy valami nincs teljesen rendben, de inkább nem firtatta a témát. A lány korán lefeküdt, de nem tudott elaludni. Több mint két órán keresztül forgolódott. Már épp álomba merült volna, amikor pittyegett a telefonja. Meglepődve kapta fel a fejét. Nem értette, hogy ki lehetett az ilyen későn. Soha senki nem írt neki. Odanyúlt az éjjeliszekrényhez, levette róla a telefont, és rányomott az üzenetekre.

Ismeretlen szám- Hello Pipes, Miss Chapman vagyok! Csak azért írtam mert meg akartam győződni róla, hogy minden rendben...és nagyon sajnálom a délutánt.

Piper mosolyogva olvasta az üzenetet. Fel akarta hívni a kistanárt, de félt, hogy esetleg megzavarna valamit. Több mint öt percig örlődött magában, aztán rányomott a hívás gombra. Kicsengett. A szíve egyre gyorsabban vert. Félt, hogy Miss Chapman nem veszi fel.

-Igen?-szólt bele a megszokott recés hang a telefonba.

-Szia...Piper vagyok...

-Pipes, Istenem de jó hogy hívtál! Annyira féltem hogy mérges vagy rám, vagy Jake beszólt, vagy én nem is tudom...

Piper felült az ágyban.

-Nyugalom. Rád soha nem tudnék mérges lenni...ja várj mégis, ha megennéd a kajámat, na akkor tajtékzanék.

Miss Chapman nevetett.

-Ezt megjegyzem.

-Ajánlom is. De mondcsak, hogy van anyukád?

A kistanár sóhajtott egyet.

-Tudod hogy mi volt a vészhelyzet?

-Na mi?

-Elfogyott a wc papír, és ő épp a klótyón trónolt.

A lány felnevetett.

-Ezt nem hiszem el.

-Nekem mondod? El kellett mennem a kisboltba, hogy vegyek neki ahelyett, hogy veled töltöttem volna a délutánt.

Pipert melegség öntötte el.

-Hát igen ez valóban szörnyű. Oh jut eszembe, honnan szerezted meg a számomat?

-Mrs. Mckenzietől...

-Csak úgy random odaadta neked?

-Nos mondhatni, hogy rokoni szálak fűznek hozzá...

-Neee

-De a nagynénim...

-Most vajon mit gondolhat rólam?

-Nem tudom, de remélem, hogy csak rosszat.

Piper érezte, hogy Spencer mosolyog.

-Szörnyű vagy...

-Tudom

A háttérből elfojtott férfi hang hallatszott.

-Pipes mennem kell...

-Jó persze...

-Hej fel a fejjel, már csak két nap és újra találkozunk!

Piper el is feleljette hogy péntek volt.

-Igyekszem...akkor jóéjt Spence!

-Jóéjt Pipes!

Miss Chapman lerakta a telefont. A lány visszafeküdt az ágyba, gondolatai megint elkalandoztak. Lecsukta a szemét. Sóhajtott egy nagyot.

Mikor felébredt már világos volt. Letámolygott a konyhába, ahol egy üzenet várta.

"Kicsim el kellett futnom a kórházba, nem tudom mikor érek haza... Kaja a hűtőben! Szeretlek"