Shakespeare Szerelme

A bunyó

Tikk takk tikk takk

Ketyegett az óra. A lány csak bambult maga elé.

-Piper...úgy vélem, hogy most már ideje lenne beszélnünk a történtekről...

Piper nem reagált. Dr. Hastings sóhajtott egy nagyot.

-Piper, már vagy két hónapja nem szólsz egy szót sem... Ez nem normális, ha így folytatod lehetséges, hogy kórházba kell küldenünk.

A lány felemelte üveges tekintetét, és belenézett az orvos szemébe. Semmilyen érzelmet nem lehetett belőle kiolvasni. Olyan volt, mint egy élőhalott.

-Piper...kérlek....

A lány továbbra is farkasszemet nézett vele, de megszólalt.

-Azt akarja, hogy beszéljek róla? Mégis miről? Hogy a szerelmemet valószínűleg börtönbe zárták? Hogy az egész miattam történt? Hogy nem tudok róla semmit, mert nem hajlandók beszélni róla? Mégis mi a büdös francról akarja hogy beszéljek?

Dr. Hastings elmosolyodott, és boldogan firkált a kis noteszába, majd felnézett.

-Először is tisztázzuk, hogy milyen kapcsolat fűzött Miss Chapmanhez?

A lány gúnyosan felnevetett.

-Szórakozik velem? Szeretem Spencert. Ez nem valami béna tanár-diák kapcsolat, aminek vége szakad, ha lebuknak...nem...ez valódi szerelem...

-Hát hogyne. Viszont Piper, én úgy vélem, hogy két azonos nemű ember között nem alakulhat ki semmiféle szerelmi kapcsolat. Szerintem, csak túlságosan kötődsz Miss Chapmanhez, és félsz elengedni.

Piper megmarkolta a szék karfáját.

-Maga ne mondja meg nekem, hogy mi az a szerelem. Heterót akarnak csinálni belőlem? Hajrá csak tessék! De én akkor is kívánni fogom Spencert.

Dr. Hastings elfintorodott.

-Piper drágám, szerintem neked egy sürgős terápiára van szükséged. A belőled áradó homoszexualitás egyszerűen botrányos! Ezt nem fogadjuk el egy ilyen magasrangú iskolában mint ez.

A lány mosolyogva közelebb hajolt az orvoshoz.

-Felőlem elküldhet akár elektrosokk terápiára is, nem fog változtatni a dolgokon. Viszont ha most megbocsát indulnom kell, órám lesz.

Meg se várva Dr. Hastings válaszát Piper kiment az ajtón. Épp a folyosón sétált végig, amikor Joshba ütközött. A rendőrségi eset óta nem látta. Ezek szerint visszavették az iskolának tett "szolgálataiért"...vagyis a beköpésért. A lányt elöntötte a düh. Nekiugrott Joshnak. A földre lökte, majd elkezdte felpofozni. A fiú arcán folyt a vér, de Piper még mindig nem állt le. Tovább ütötte Josht. Majd egyszercsak valaki oldalról pofon vágta. Elsötétült előtte a világ.

-Pipes...pipes...

A lány kinyitotta a szemét. Spencer ölében ült, aki a haját simogatta. Olyan jó érzés volt. Elmosolyodott.

-Spence...mit keresel itt? Te..te nem börtönben vagy?

-Tudod tökmag az álmokban bármi lehetséges.

A lány elszomorodott. Halkan sírni kezdett, és egyre jobban kapaszkodott bele a nőbe.

-Spence kérlek ne hagyj itt...én...ezt már nem bírom tovább...

-Pipes nézz rám!

Piper felnézett Miss Chapman tengerkék szemeibe.

-Emlékszel mit mondtam, amikor Josh bántott? Azt, hogy sose hagylak el. Ezt ne feledd. Mindig itt leszek veled.

-Úgy félek...

Spencer lehajolt, és megcsókolta a lányt.

-Néha a szeretteinkért áldozatot kell hozni... Légy türelmes! És tanulj meg még pár poént, mert már nagyon hiányoznak.

Piper sírva nevetett.

-Megígérem.

-Szeretlek Pipes.

-Én is szeretlek Spence.

Piper gépek csipogására ébredt. Sajgott az arca. Mikor megnyalta a száját, vért érzett. A szoba ajtaja kinyílt, és Mr. Morgan sétált be rajta. A lány megpróbált felülni, de akkor vette csak észre, hogy le van szíjazva.

-Szervusz Piper! Remélem készen állsz, ugyanis hamarosan kezdődnek a terápiáid. Kinevelik belőled a homoszexualitást.