Shakespeare Szerelme

A meglepetés

Piper berontott a bejárati ajtón.

-Spence! Felvettek! Felvettek!-ordította, miközben berohant a barátnőjéhez, a nappaliba.

A kistanár mosolyogva felállt, és átölelte a lányt.

-Úgy tudtam, hogy sikerülni fog.

Piper vigyorogva ledobta magát a kanapéra.

-El se hiszem...a Yale érted? Felvettek a Yale-re!

Miss Chapman leült a lány mellé.

-Ennek örömére van számodra valamim...

Piper felé fordult, és kíváncsian nézett rá.

-Mi az?

Spencer a kanapé alól egy közepes méretű dobozt vett elő, majd átnyújtotta a lánynak.

-Bontsd ki, és meglátod.

Piper lassan levette a doboz fedelét. Az arcára értetlen kifejezés ült.

-Egy cipő? Miért kapok cipőt?

Spencer vigyorgott.

-Emlékszel, amikor egy őrült fejbe dobott?

-Ne

De igen. Ez az a cipő. Gondoltam szerencsét hoz...

A lány nevetésben tört ki, és átölelte a kistanárt.

-Köszönöm mézespuszedlim...

-Na jó ezt a becenevet el is lehet felejteni!

-Most miért tökre illik rád.

-Francokat.

Piper megcsókolta a nőt.

-Tudod, hogy hogy találod meg a nagy Ő-t?

-Meg se próbáld Pipes...

-Shift plusz kis ő.

-Miért büntet engem az Isten?

Piper már épp válaszolt volna, amikor csengettek. A két nő egymásra nézett. A lány felállt, és kinyitotta az ajtót. Az édesanyjával, valamint egy idősebb férfival találta szemben magát. A férfi haja kicsit göndör volt, pont mint az övé. A szemei ugyanolyan meleg barnák. Az orra ugyanolyan pisze. A lányba belecsapott a felismerés.

-A-Apa?

A férfi mosolyogva bólintott. Szemei megteltek könnyel. Piper a nyakába ugrott, és átölelte. Spencer kijött a nappaliból, és boldogan nézte a jelenetet. A lány elvált az apjától.

-Mit keresel te itt?-kérdezte, miközben pillantása ide-oda cikázott édesanyja, valamint az apja között.

-Nos Piper...igazából a barátnőd kezdett nyomozni utánam...miután elhagytalak titket három éves korodban, azt hittem, hogy soha többé nem akarsz majd látni, ezért nem is kerestelek. Aztán úgy egy hete, ez a kedves nő felhívott, és közölte, hogy a lányomnak szüksége van az apjára. Így aztán visszajöttem...tudom, hogy ez nem pótolja azt a rengeteg időt, ami kiesett, és....én....tényleg sajnálom... De...remélem, hogy....meg tudsz nekem bocsátani.

Piper maga mögé pillantott. Spencer egyik szemöldökét felhúzva mosolygott. A lány az apjához fordult.

-Tudjátok mit? Gyertek be, és megvitatjuk ezt az egészet!

A lány édesanyja, és apja bementek a nappaliba. Spencer is ment volna utánuk, ha a lány nem ragadja meg a kezét, és húzza vissza magához.

-Szóval ez az egész a te terved volt?

-Nem tudom miről beszélsz...

-Hát persze, hogy nem tudod.

Spencer vigyorogva kinyújtotta a nyelvét, és újra elindult befelé. Piper utána szólt.

-Hey Spence!

-Hmm?

-Köszönöm...

A nő visszasétált Piperhez, és egy apró puszit nyomott az orrára.

-Szeretlek Pipes...

-Én is szeretlek Spence...

Itt a vége fuss el véle. Remélem élveztétek a történetet! Szeretném megköszönni a vote-okat, és az összes kommentet, nagyon sokat jelentenek nekem! Ó, és hogyha bármi kérdésetek van, vagy csak beszélgetni szeretnétek nyugodtan írjatok nem harapok😂. Hamarosan egy új sztorit kezdek, remélem az is elnyeri majd a tetszéseteket. De addig is, az Erő legyen veletek💪🌈.