Shakespeare Szerelme

A vita

-Késtél.

-Sajnálom?

Miss Chapman odébb állt, és beengedte Pipert a lakásba. A lány már tudta a nappaliba vezető utat, így miután levette a cipőjét bement, és ledobta magát a kanapéra.

-Látom elég otthonosan érzed magad...

Piper elmosolyodott, majd megpaskolta a mellette lévő helyet.

-Nem panaszkodok, de akkor még jobb lenne, ha te is itt ülnél.

A kistanár vigyorogva helyet foglalt mellette.

-Szóval, arra gondoltam, hogy ma elke....

-Az ott egy Xbox?

-Pipes félbeszakítottál.

-Te meg nem válaszolsz a kérdésemre.

Miss Chapman felsóhajtott.

-Igen, az egy Xbox.

A lány felugrott, és elkezdte közelebbről is megvizsgálni, majd visszafordult Spencerhez.

-Van rajta Just Dance?

-Öhm nem tudom...igazából Jake szokta használni...

-Jóh nem baj, akkor majd én kiderítem.

Azzal felkapta a távirányítót, és beindította.

-Pipes tanulni jöttél nem játszani.

A lány szemeivel a képernyőt fürkészte.

-Meg is van! Játsszunk?

-Nem!

Piper újra hátra fordult, és bevetette a cuki fejét.

-Naaaa légysziiiiiiii. Csak most az egyszeeeer?

-Nem!

A lány eldobta a távirányítót. Elindult Spencer felé, majd ráugrott. Megint leteperte a földre, ugyanúgy mint a múltkor.

-Ha nem táncolsz velem rádcsorgatom a nyálam!

Miss Chapman nevetni kezdett.

-Na jó te dilis, meggyőztél...

-Csodás-közölte Piper, és leszállt Spencerről.

A lány beindította a játékot. Megegyeztek, hogy csak egy számot táncolnak el, és vége...nos ezt nem sikerült betartani. Már vagy két órája táncoltak, amikor a lány egy lassú számot választott. Miss Chapman felhúzta a szemöldökét. Piper közelebb ment hozzá.

-Sajnos muszáj úgy táncolnunk mint a képernyőn... Ez a játékszabály.

-Ó valóban?

A lány elrejtett egy apró mosolyt, majd megfogta Spencer csipőjét. A kistanárt ez nagyon meglepte, de a kezeit Piper nyakába rakta. Így táncoltak...mindkettőjük légvétele felgyorsult. A homlokukat összeérintették. A lány keze lejebb csúszott, és belerakta a kezét Miss Chapman farmerjának a hátsó zsebébe.

-Pipes...-kezdte dorgáló hangon a nő.

-Spence...

-Kezdesz átlépni egy határt...

-Van útlevelem.

A kistanár nevetésben tört ki, majd mélyén a lány szemébe nézett.

-Egyszerűen javíthatatlan vagy.

-Ezért nem használok hibajavítót.

-Képtelen vagy egy percre is komoly maradni, vagy legalább nem visszaszólni?

-Csak ha kényszerítenek.

-Ó tényleg?

-Bezony, tudod egyszerűen hihetetlen milyen magasan vagy az egóm, szerintem még te sem érnéd el ha létrára állnál, pedig valljuk be elég magas vagy. Na meg pers......

Piper nem tudta befejezni a mondatot, ugyanis Spencer egy apró puszit nyomott a szájára. Nem volt igazán csóknak mondható, de ez nem számított a lánynak, ugyanis hatalmas mosoly terült szét az arcán.

-Na hallod ezt? Igen én is. Csend van. Végre befogtad.

-De csak azért mert me....

A lány újabb puszit kapott. Már épp vette volna a levegőt, hogy tovább mondja a magáét, amikor kattant a kulcs a zárban.

-Mézespuszedliii megjöttem!

Miss Chapman ellépett Pipertől. A lányt majd szétvetette az ideg.

-Itt vagyok Jake!

A férfi belépett a nappaliba.

-Szia...sztok... Hogyhogy Pipi is itt van édesem?

-Ma korrepetálást tartottunk...és a neve Piper...

-Akkor miért van bekapcsolva az Xbox?

Spencer Piperre nézett.

-Hát...mi csak táncoltunk egy kicsit...

-Szívem több mint ezerszer elmondtam, hogy ne nyúlt a cuccaimhoz!

A kistanár kezdett ideges lenni.

-Jake, ami itt ebben a házban van, az közös tulajdon érted? Szóval mindent használhatok.

Jake Piperre nézett.

-Tudod mit? Ezt majd elintézzük miután elküldted Pipit.

Ekkor Piper nem bírta tovább, és megszólalt.

-Piper a nevem Piper! Nem hiszem el, hogy nem bírod megjegyezni! És abból is elegem van, ahogy Miss Chapmannal beszélsz! Mégis ki a francnak képzeled magad? Ő a kicseszett barátnőd, nem a bejárónőd, úgyhogy vegyél vissza.

A férfi közelebb trappolt Piperhez.

-Nekem egy 18 éves nem osztja az észt értve vagyok?

-Ohh valóban? Tényleg a korommal pedálozol? Csak hogy tudd, én nem bánok úgy az emberekkel, mitha szardarabok lennének!

-Most azonnal elhúzol ebből a házból, vagy én magam doblak ki!-ordította dühtől eltorzult fejjel Jake.

-Jake!-próbálta túlkiabálni a férfit Miss Chapman.

-Örömmel-közölte a lány, felkapta a hátizsákját, belelépett a bakancsába, és kisétált a bejárati ajtón.

Lerohant a lépcsőn, majd ki a szabad levegőre. Ott megállt egy pillanatra. Elkezdtek folyni a könnyei. Gyorsan letörölte őket, majd elindult hazafelé. Az út gyalog nagyjából fél óráig tartott. Mikor belépett a házba csend fogadta. Az asztalon egy újabb üzenet volt.

"Éjszakai műszak, bocsi édes, muszáj volt elvállalnom. Szeretlek. Aludj jól!".

-Fasza-suttogta magában, miközben elindult, hogy lezuhanyozzon, és átöltözzön pizsibe. Természetesen végig Spencer, és a kőbunkó pasija járt a fejében. Mikor végzett becsapódott a TV elé. Már vagy 10 perce nézett valami vígjátékot, amikor csengettek. Lassan feltápászkodott, és kinyitotta az ajtót.

-Szia

-Spence te meg mit keresel itt?