Shakespeare Szerelme

A folyosó

Másnap Piper szinte alig várta az irodalom órát. Azonban előtte még túl kellett élnie egy történelmet. Mondhatni hogy aznap egy kicsit késett, 10 percet. Épp a folyosón rohant végig, amikor egy fiúba ütközött.

-Bocsi nem direkt volt!-futott is volna tovább, ha a gyerek nem ragadja meg a karját.

-Nahát, nahát Montgomery, milyen szép hogy összefutottunk-mondta Josh, miközben egyre szorosabban fogta Pipert.

-Josh nekem erre nincs időm, így is késésben vagyok, úgyhogy ha elengednél az sokat segítene a helyzeten.

Josh felemelte a szemöldökét, majd a falhoz nyomta Pipert, méghozzá úgy hogy megmozdulni sem tudott, hiszen a kezeit a feje felett lefogva tartotta, a testét pedig szinte teljes egészében hozzányomta.

-Josh szállj le rólam-Piper már szinte ordított kétségbeesésében.

-Ne olyan hangosan te kis huncut, még a végén meghallják... És amúgy is tudom hogy élvezed a helyzetet.

-Te nem vagy normális, hagyj békén- ordította Piper, miközben próbált kiszabadulni a fiú fogásából.

Aki erre csak még jobban a szekrényhez nyomta. Piper érezte a gyerek ujjait belenyomódni a bőrébe, tudta hogy másnap lila foltjai lesznek. Egy könnycsepp csúszott le az arcán.

-Jajj nem kell bőgni Montgomery, mindenki tudja hogy teljesen szánalmas és hasznavehetetlen vagy. Nekem csak egy gyors menet kell, és el is van intézve a dolog.-és hogy szavainak hangsúlyt is adjon rányomta a száját Piperére, aki erre tökön rúgta.

A fiú kezeit férfiasságához kapta, melynek köszönhetően Piper ki tudott szabadulni, és elkezdett rohanni. Azonban Josh utolérte, leteperte a földre. Már lendítette a kezét, hogy megüsse a lányt, amikor a háta mögül egy hatalmas ordítást hallott.

-Josh Anders, ha egy ujjal is hozzá mersz érni én magam intézem el, hogy a sürgősségin köss ki!-Miss Chapman fújtatva közelített a két fiatalhoz.

Lerángatta Josht Piperről, és leküldte az igazgatóhoz. Miután a fiú elment, Piperhez fordult, aki a földön ült, és maga elé bámult.

-Piper minden rendben? Piper nézz rám!

Piper nem reagált. Miss Chapman benyúlt az álla alá, és felemelte a fejét. Égszínkék nézett a barnába.

-Pipes... Kérlek beszélj hozzám...

Piper sóhajtott egyet.

-Én...én...még...nem tudok erről beszélni...-mondta, majd letörölt pár kósza könnycseppet az arcáról.

Miss Chapman nem hagyta annyiban.

-Tudod mit? Bemegyünk Mrs. Mckenzie irodájába, ma úgysincs bennt, és ott tudunk beszélgetni. Ez így megfelel neked Piper?

A lány bólintott. Miss Chapman felállt, és kinyújtotta a kezét. Piper a tanár segítsége nélkül állt fel.

-Hát jó ha nem hát nem. Akkor indulhatunk?

Piper hezitált egy kicsit, majd megszólalt.

-Igen, menjünk.