Shakespeare Szerelme

Az iroda

Mrs. Mckenzie irodája nem volt nagy. A közepén egy kisebb tölgyfa íróasztal állt a tetején papír és könyv kupacokkal, illetve az egyik sarokban egy bőrkanapé foglalt helyet.

-Nyugodtan foglalj helyet a kanapén-közölte szívélyesen Miss Chapman.

Piper egy szó nélkül leült. Miss Chapman lehuppant mellé. Nem szóltak semmit. Percekig csend volt. Aztán a lány megszólalt.

-Tudja hogy mi a különbség a katica és a szálloda között?

Miss Chapman elmosolyodott.

-Csak nem az hogy a katica száll ide-oda a szálloda meg csak szálloda?

-De igen-Piper szívből jövő mosolya szinte bevilágította az irodát.

Mivel a tanár nem akarta elrontani a lány jókedvét, nem hozta fel a Josh témát.

-Mond csak mindig ilyen viccekkel fárasztod a barátaidat?

Piper mosolya lehervadt.

-Nincsenek barátaim... Valamiért taszítom az embereket... Mondjuk meg is értem. De most úgy őszintén maga lenne a barátom? Egy ekkora lúzernak? Nem vagyok gazdag, nem sminkelem magam, nem járok bulikba, nem hordok menő ruhákat...egy nagy nulla vagyok.-a lány lehajtotta a fejét és maga elé bámult.

-Piper nézz rám...

Piper felnézett, egyenesen bele a kistanár szemébe.

- Hogyha azt mered gondolni magadról, hogy nem érsz semmit, akkor kiugrok az ablakon. Pipes a jegyeid csodásak, írói vénád van, és szörnyű vicceid. Nem te vagy a hülye...hanem azok, akik nem ismerik fel a benned rejlő szépséget...

A lányt újra melegség járta át. Bizsergést érzett az ujjaiban. A szemkontaktust még mindig tartotta.

-Szóval önnek bejönnek a poénjaim?-kérdezte vigyorogva, miközben egy nagyon kicsit a kistanár felé csúszott.

-Igen nagyon is-válaszolta mosolyogva Miss Chapman, majd hozzátette- de ha más nincs a közelben nyugodtan szólíts Spencernek.

-Ahogy akarja Miss Chap....úgyértem Spencer...

Miss Chapman Piper nagy meglepődésére előrenyúlt, és a lány füle mögé tűrt egy kósza hajtincset, de a keze a nyakán maradt. Túl közel voltak. Rettentően közel. Piper erős akart lenni, nem akart a kistanár ajkára pillantani de minden terve kútba dőlt, amikor Miss Chapman beharapta az alsó ajkát.
Kopogtatás hallatszott az iroda ajtaján, majd benyitottak. Piper es Spencer szétrebbentek a kanapé két végébe.

-Oh nagyon sajnálom megzavartam a tanácsadást?-kérdezte Mr. Morgan a világ legszörnyűbb etika tanára.

Ha a diákoknak pár szóval jellemezniük kellett volna a következők hangoztak volna el: hímsoviniszta, mélyen vallásos, homofób, és természetesen a bunkót is megtalálhattuk volna a jelzők között.

-Nem Mr. Morgan Piperrel épp egy komoly megerőszakolási kísérletet tárgyaltunk ki-irónia... Miss Chapman ironizált.

Piper szájának a sarka apró mosolyra húzódott. Mr. Morgan ezt azonban nem nagyon értékelte.

-Akkor ugye nem bánja, ha visszakísérem az órájára?

A kistanár kezei ökölbe szorultak.

-Nem természetesen nem-mondta egy megnyerő mosollyal.

-Rendben akkor Piper kövess!

Piper felállt, és épp indult volna kifelé, amikor Miss Chapman felugrott, és megölelte.

-Sok sikert Pipes-súgta a lány fülébe, aki ennek hatására megborzongott.

-Miss Chapman nekem erre nincs időm!-emelte fel a hangját Mr. Morgan.

Piper kibontakozott a kistanár öleléséből, majd megindult Mr. Morgan után. Mikor a féfi kilépett az ajtón a lány hátrafordult, és rákacsintott Miss Chapmanre, aztán tovább követte a tanárt.

Miután mind a ketten elmentek Spencer sóhajtott egy nagyot.

-Ezt nagyon elcsesztem...