Mindanjian beszálltunk a mentőautóba, és utaztunk vissza Szöulbe.
/Jungkook szemszöge/
Odaértünk Szöulba. A lány akkor ébredt fel amikor megérkeztünk. Annyira félek, hogy lefog kiabálni. Minden az én hibám...
-Hol vagyok?- Kérdezte riadtan a lány. -Szöulbe van.- mondta nyugodtan a Doki. -I-itt van Izabell Bekker?- kérdezte félve. -Izabell Bekker....Izabell Bekker...-mondogatta a doktor miközbe nézegette a kis füzetét.
/Victoria szemszöge/
Lassan tolnak be a korházba. Nagyon fáj a fejem meg a karom, de annál jobban aggódom. Az orvos mondta majd megnézi bent és elmondja, hogy itt van-e az anyám. Betoltak egy szobába és átvizsgáltak. Azt mondták nincs nagyobb sérüléseim csak horzsolások. Amikor kiment az orvos, bejött 7 fiatal férfi. Foggalmam sincs, hogy kik ők. Egyikőjük sírt, amit nem értettem miért, a másik ujjait tördelte, a harmadik a padlót nézte, és így a többiek. Én csak néztem őket és vártam hátha megszólalnak.
-Én...én sajnálom.- az eddig síró mégjobban sírvafakadt. Értetlenül néztem rájuk.
-Miről is van szó?- kérdezem mert nem emlékszem semmire
. -Emlékszel, hogy autóval mentél valahova?- Kérdezi egy barnás hajú.
-Igen...?- Mondtam már kezdtem félni.
-Véletlenül nem figyeltem oda, és....és belédhajtottam de nem akartam esküszöm.- fakadt sírva ő is.
-Hé nyugi...nyugalom...nincs semmi baj. Én csak ideakartam jönni..mert--
-Victoria Bekker?- jött be egy orvos.-Maga kereste Izabell Bekker-t?
-I-igen...itt van?- mondtam halkan
Az orvos lehajtotta fejét.-Kérem menjenek ki..-mondta a 7 fiúnak, ők pedig engedelmeskedtek.
-Victoria...az ön anyja Izabell Bekker?
-Igen..-mondtam félve. Ugye nincs semmi baja? Nem akarom őt is elveszíteni...Most mi lesz...
-Sajnálom, de tegnap miután felhívtuk, az anyja sajnos...Átlépte a kaput..
Ne..nenenenene....ugye nem...kérlek mondd, hogy nem...
-Mondja, hogy ez egy szörnyű vicc...Mondja, hogy ez csak egy rémálom...-kezdett könnyes lenni szemem.
-Őszinte részvétem..-mondta és lehajtotta fejét.
-NEEEEE!! NEM! EZ NEM IGAZ!!- bőgtem és kiabáltam. Nem hiszem el, hogy ez történt. Nem maradhatok egyedül!
-Kérem nyugodjon meg--
-TUDJA MILYEN ÉRZÉS EGYETLEN CSALÁDTAGGAL ÉLNI AKI MOST HALT MEG?! TUDJA MENNYIRE ROSSZ?!- kezdtem már a lelkem is kisírni. Az orvos kiment, mondván hagy engem lenyugodni. Összekuporodva sírtam tovább a betegágyon. Hallottam, hogy kinyílik az ajtó, de nem érdekelt, hogy ki. Felnéztem, és már megint azt a hét fiút láttam.
-Minden re-- kérdezte volna egy magas szőkés hajú fiú de félbevágtam.
-Még van pofátok bejönni?! Nem is ismerlek benneteket, nekem jöttök, elkéstem ezért elveszítettem anyámat!! Nem volt elég?!
Mindenki meredten bámult engem, de én elfordultam és tovább sírtam az ágyon, háttal nekik.
-Minket okolsz?!- szólt egy hang hátulról.-Tudod te kislány, hogy mi kik vagyunk?? -Mondta majdnem kiabálva.
-Idefigyelj...-Mondtam sírva. -Nem érdekel most, hogy kik vagytok. Emberek vagytok, és nekem inkább fontosabb anyám halálja minthogy most itt veled kiabáljak. Miért kellett belém jönnötök? Én mit ártottam nektek, hogy ezt érdemeljem?- mondtam, de a végére elcsuklott a hangom. Ismét mindenki engem nézett. Beszédem közbe visszafordultam feléjük, így láttam, hogy aki lekiabált, mostmár a gyönyörű koszos padlót bámulta. Felkeltem az ágyról, hogy felvegyem a cuccaim, de amikor feláltam, elfogott a hányinger és szédültem. Úgy éreztem lábaim már nem fognak bírni tartani. Falnak dőlve próbáltam magamhoz térni. Nagyon homályos volt minden könnyeim miatt. Amikor lenéztem a lábaimra, észrevettem egy elég hosszú sebet. Nagyon fájt és nem bírtam ráállni. Ezt gondolom a többiek is észrevették, mivel az egyik odarohant és megfogta a karom, hogy el ne essek. Visszaültettem az ágyra. Felnéztem, hogy jobban szemügyre vehessem. Lélegzetem is elállt. Nagy szemekkel néztem rá.
-Kim Taehyung...?
_____________________________________________________________________________________
Helló! :)
Tudom elég rövid rész lett, de azért remélem tetszett. Jó olvasást! <3
YOU ARE READING
Mr. Shy One | BTS ff
Fanfiction-Ugye még él?- kérdeztem kétségbeesetten -Hol van már a segítség?!- kiabálta el magát Yoongi Hyung...jaj Istenem...most mi tévők leszünk?