Mr. Shy One | BTS ff

Segítség

/Victoria szemszöge/

Az ágyamon fekve babráltam a telefonom. Nem rég jöttem haza munkából...Gondolom nem tudjátok ki vagyok...Hadd mutatkozzak be. Victoria Bekker vagyok, 18 éves. Jelenleg Londonban élek, egyedül. Hogy miért? Az apám öt éve kiköltözött innen, mert összekapott anyuval. Már el is váltak, sokszor veszekedtek előtte. Anyám sajnos Dél-kóreában van. A munkája miatt ment ki. Majdnem két hete kaptam egy hívást, ekkor megtudtam, hogy anyám balesetet szenvedett. Korházban van, de azért nagyon féltem. Nincs testvérem sajnos. Kettő nyelvet beszélek az pedig az angol és a magyar. Nagyon igyekszem kóreait is tanulni, mert egyszer elszeretnék oda utazni. Délután negyed hármat ütött az óra, amikor megcsörrent a telefonom. Megnéztem a hívót de ismeretlen. Felvettem mert rossz előérzetem volt.

-haló?
-Öö, jónapot. Victoria Bekker-rel beszélek?- szólt bele egy nő.
-Igen, kivel beszélek?
-Elnézést a zavarásért de az anyja komolyabb baleset érte, ezért--
-HOGY MI?!- kezdtem kiakadni..féltettem nagyon...ő az egyetlen aki maradt nekem, nem akarom elveszíteni.
-Sz-szeretnénk ha eljönne Szöulbe.

Nem kellett kétszer mondani. Elővettem a bőröndöm az ágyam alól és elkezdtem gyorsan pakolni bele. Nagyon féltem. Mindent össze-vissza dobtam. Semmi másra se tudtam koncentrálni, csak arra, hogy mi van ha...
Ilyen gondolatok voltak a fejembe. Észre se vettem, hogy már kész vagyok. Felöltöztem elviselhetőbb ruhákba. Már fogtam a kocsi kulcsát és rohantam le a garázshoz. Szó szerint bedobtam a bőröndöm a csomagtartóba és beültem a volán mögé. Már hajnal volt. Az autópályán haladtam. Túlságosan elvoltam mélyedve a gondolataimba, ezért nem láttam, hogy egy kocsi felém tart. Próbáltam lefékezni de nem jártam sikerrel. Belémjött a kocsi és legurultam az erdőbe. De miért pont most, miért?! Kiabáltam magamban de egyszer minden elfeketedett. Nem éreztem se nem hallottam semmit.

/Seokjin szemszöge/

-Hyunggg mikor érünk odaaa?- nyavajgott mögöttem Hoseok.
-Mondtam már, hogy félúton vagyunk.- mondtam már unottan, mivel ezt a kérdést már vagy százszor feltette. Mivel elakartunk menni valahova utazni, de kamerák nélkül, így most úton vagyunk Romániába(?). Nem tudom a pontos nevét, de valamerre arra tartunk. Mindenki üvöltözött, míg Yoongi békésen aludt. Hogy tud ilyenkor aludni? Tae Kookie-val és Jimin-nel játszadozott Namjoon mellettem telefonozgatott. Hoseok valamit énekelgetett. Én meg persze vezettem. Hirtelen elkezdtek kiabálva énekelni ezért egy kicsit hátrafordultok, hogy rájuk szóljak.

-Lennétek egy kicsit csöndesebbek?-kérdéztem szépen normális hangnemben, de nem fogadtak szót. Yoongi lassan felkelt a nagy hangzavar miatt és le is szólta a tetteseket. -Fogjátok már be! Nem látjátok, hogy elvonjátok Jin Hyungnak a figyelmét?! -Mondta Yoongi.-köszön--
-JIN!!!- kiáltott fel Namjoon. Gyorsan az út felé néztem és egy nagy nehezen fékezni próbáló kocsival találtam szembe magam. Én a legutolsó percbe bírtam lefékezni ezért nekiütköztünk.
Gyorsan körülnéztem és láttam, hogy mindenki rémülten nézelődik.

-Mindenki jólvan?- kérdezem aggódalommal teli hangon.
-itt hátul igen- mondta Yoongi.
Tekintetemet elfordítottam Namjoon irányába. -Jól vagy? Megütötted valamid?-kérdeztem mire csak hevesen rázta a fejét.
-Namjoon, minden rendbe?
Tekintetét az erdőben lévő felborított kocsira tapadt. Az a kocsi volt amiivel összeütköztünk. Mindenki gyorsan kiszállt a kocsiból és rohantunk segíteni. Amikor odaértünk egy lányt pillantottunk meg a volán mögött. Te jó ég. Mgpróbáltam odamenni az ajtóhoz és valahogy kiszedni, de nem sikerült.

-Mire vártok?! Hívjatok segítséget!!- mondtam rekedtes hangomon. Nem mindennapi látvány volt ez számomra...gondolon a fiúknak se.
Namjoon segített kitörni az üveget és lassan kihúztuk a lányt.
Kifektettük a földre és ellenőriztuk, hogy él-e.

/Jungkook szemszöge/

Azt hittem jól elfognak azon röhögni ha elkezdünk énekelgetni. Én nem akartam elvonni Jin hyung figyelmét. Most mitévő legyek?? Leültem egy fatörzsre és néztem ahogy Namjoon és Jin hyung szedik ki az embert az autóból. Lassan odasétáltam és észrevettem, hogy egy lány. Azt hittem helyben elájulok. Vér volt mindenhol, a feje bevolt verve, karján zúzódások és még sorolhatnám.

-Ugye még él?- kérdeztem kétségbeesetten.
-Hol van már a segítség?!-kiabálta el magát Yoongi hyung, jaj Istenem...Most mi tévők legyünk? Ekkor hallottunk szirénákat. Kirohantam Jiminnel az úthoz, hogy jelezzünk. Leszaladt három orvos egy betegággyal. A lányt ráraktak és jelezték, hogy menjünk velük. Nem kellett kétszer mondani. Mindanjian beszálltunk a mentőautóba, és utaztunk vissza Szöulbe.

-------------------------------------------------------------

Sziasztok!

Remélem tetszeni fog az új sztori :) jó olvasást!😊❤