Mr. Shy One | BTS ff

Túl késő már...

Hát, hogy ez egy jó ötlet volt-e, nem tudom..

Már a lakásomban voltam, pakoltam dolgaimat. Nem hiszem el...Hogy tehette ezt TaeTae? Mit tettem??

16:57 van..végre kész lettem...Nehéz volt nem gondolni a tegnapi eseményekre...legbelül fájt, de nem bántam meg, hogy visszajöttem...Mit is gondoltam, csak úgy 7 fiú közt lenni...nagyon elvagyok én magam.

Gondoltam felhívni a főnököm Annát, de kivan kapcsolva a telefonja. Próbáltam felhívni a segédeket, de ők is kivannak kapcsolva...

Megéheztem, de én, a nagyokos mem vettem kaját amikor jöttem a reptérről. Felhúztam egy fekete szűk farmert és egy nagyobb méretű fekete pólót, és már indultam is.

Nem lakok valami közel a boltokhoz, ezért elővettem fülhalgatóm és telefonom és néztem milyen zenét hallgassak.

Már tíz perce sétálok, amikor odaértem a kávézó elé, vagyis a munkahelyemhez. Bevolt rácsolva, és az ajtón az állt, hogy kiadó. Tényleg nem viccelt Anna...De mi történt? Senki se elérhető így nem tudhatom meg.

Egész úton ugyan azt a zenét hallgattam, és már a fejem is megfájdult tőle, ezért eltettem fülhallgatóm és telóm, így már csak a szellőt hallhattam vagy néha-néha  elhaladó kocsikat... Gondoltam jó lenne "összerakni" a képet, talán megértem, hogy miért voltak ilyenek velem. Megbántottam valakit? Vagy idegesítettem Yoongi-oppát? Ajh...már megint miken jár az eszem....

Már az utcámba sétáltam...az utca végén laktam egy lakásba. Talán keresnem kéne egy újat, mivel ez eléggé kicsi már.

Gondolkodásom a telefonom csörgése szakította meg. Jungkook hív? Most jutok csak eszébe? Elmegyek és fél nap múlva próbál hívni? Szemet forgatva kinyomtam és mentem tovább.

Már a lakás előtt voltam, és kerestem a kulcsom, amikor suttogást hallottam.

-Elhoztad?

-N-nem volt elég időm rá, én saj--

És minden csendes lett. Mi történt? Elkezdtem kapkodva keresni a kulcsom a táskámba de nem találtam. Olyan egy perc múlva meglett, már a kezemben tartottam amikor valaki megfogta a karom. Próbáltam kirántani a karom, csapkodni, de ennek csak az lett az eredménye, hogy felkapott a vállára. Sikítoztam, csapokdtam a hatát a támadónak, de semmi.

-Eresszen el!! Halja?! Tegyen már le!- ezeket mondogattam neki, de semmi. Olyan öt perc sétá után bedobott a kocsiba. Rögtön próbáltam kimenni, vagy betörtni az ablakot (mivel már becsukta az ajtót, és be is zárta) de nem sikerült. Néhány perc után rájöttem, hogy egy kocsi hátsó ülésén vagyok, és csak én vagyok a kocsiba. Kinéztem az ablakon, és láttam kettő árnyekot. Próbáltam kopogni, de mimtha nem is hallották volna.
Wgy idő múlva elkezdtek a jármű felé sétálni és elől kinyílt mindkét ajtó. A kormányhoz egy 20 év körüli férfi volt a anyósülésen pedig egy kicsivel idősebb talán.

-Hova megyünk?- Kérdeztem hallkan, mert nem mertem hangosan beszélni. Nem válaszolt egyikőjük se. Előre hajoltam amennyire bírtam, de semmi. Hozzápróbáltam érni az anyósülésen ülőhöz, de előrántott egy piszolyt és rám szegezte.

-Nem jó ötlet királylány.-mondta komolyan. Hátradőltem, és gondolkodtam, hogy most mit tegyek...

Egy ideig gondolkodtam, majd eszembe jutott, hogy itt a telefonom. Minden személynek írtam akinek megvolt a száma.

Eltelt körülbelül fél óra. Nézelődtem, de nem találtam semmit. Kinéztem az ablakon, de túl sötét volt. A telefonomon a GPS-t bekapcsoltam, és megtudtam, hogy közel vagyunk a határhoz. Elkezdtem egy kicsit pánikolni, mivel nem tudtam hova visznek.

Egy ideig még ébren voltam, de elnyomott az álom...