Mr. Shy One | BTS ff

Az Este

/Victoria szemszöge/

Szobámban, az ágyamon fekve gondolkodtam, hogy mit kezdjek. Tudtam, hogy bighit igazgatója tudott rólam, és zavarta a tény, hogy én egy házban vagyok velük, pedig senki vagyok nekik. Igen, egy nagy senki, és ezt én is tudtam. 

Gondoltam visszamenni Londonba, de rájöttem, hogy nincs értelme visszamenni, hiszen többet senki se vár haza. Nem kell törekednem, hogy híres legyek, vagy ismerjenek, hiszen nincs aki büszke legyen rám, így egymagam maradtam. 

Elbírnék költözni Koreán belül valahova, és megpróbálni elfelejteni a fiúkat, de nehéz lenne, hiszen, olyan boldog tudok lenni velük, még ha nem is mutatom ki. 

Elvettem telefonom a párna alól, és lakások után néztem. Tudtam, hogy így Bts-nek is jobb lesz, és egész BigHitnek is, hiszen egyel kevesebb dologgal kell aggódniuk.

Bekell vallanom, mind a hét fiú meghódította szívemet, és nem tehetek ellene semmit se. Mindegyikőjük kimutatta törődését és szeretetét, még ha nem is úgy mutatták ki, mintha kapcsolatban lennénk vagy hasonló. 

A sok gondolkozásban észre se vettem, hogy elnyomott az álom, és csak arról álmodoztam, hogy mi lesz, viszont tudtam, hogy úgyse lenne igaz.

Mint gondolom a legtöbb rajongójuk, én is olyanokat szoktam álmodni róluk, hogy összeházasodunk, meg hasonlók, és ezt nem is tagahatom, de amikor eljutok ahoz a pontig, hogy melyiket válasszam, nem tudok választani, mert mindegyik különleges, de ez nem számít.

/Jungkook szemszöge/

Reggel nagy nehezen kisétáltam szobámból, és egyemesen a konyhába mentem, hogy ehessek néhány falatot. Azon gondolkodtam, hogy mit fogunk ma csinálni, aztán eszembe jutott, hogy fényképezkedés van. Sóhajtva visszamentem a szobámba, és telefonozgattam, mivel nekem a reggel az öt óra volt, így hétig bőven volt időm. 

Fél hétkor benyitott hozzám Jin hyung, és közölte, hogy lassan indulunk, pedig úgy tudtam hétkor lesz, nade mindegy, gyorsan felkaptam valami tűrhetőt és mentem is le. Vicky is itt volt, viszont ő otthon marad. Szívem gyorsabban vert, mintha a hangsebeséggel próbálna versenyezni. Arcomat is elöntötte a pír, de nem teljesen értettem miért váltotta ki ezeket az érzéseket, egy egyszerű hétköznapi lány. Elsietve mellette kimentünk a kocsiba, majd el is mentünk.

Elérve a fényképezkedés helyszínét elmentünk a divattervezőkhöz, hogy átöltözhessünk más ruhákba. Miután mindenki megvolt a ruhákkal, elmentünk a sminkesekhez, logikusan azért, hogy kisminkeljenek minket, közben menedzserünk mondogatta mi mindent kell majd csinálnunk a fotózáson, majd az egyik fényképész is becsatlakozott a beszélgetésbe, és mondogatta az ötletpózokat, és kérdezte hátha van ötletünk a témához kapcsolódóan pózokhoz.

Namjoon hyung tudta, hogy az új számunk miről szól, így a legtöb ötletet ő adta, meg Suga. Végül a téma hiánylás volt, szóval szomorúnak kellett tűnnünk, így rengeteg smink is volt rajtunk.

Miután vége volt ennek az egésznek, és leszedték a sminkünk, elindultunk haza az autóba szállva.

-Hyung, nem mehetünk el pizzázni?- Kérdezi Tae Jintől, mire az idősebbik a vezetőre nézett, aki nagyban nyomkodta a telefonját, és fülhallgatóját egyre méllyebre rakta fülébe, hogy még véletlen se hallja, amit kellene. Jin nagyot sóhajtva fordult le a főútról, hogy egyenest egy pizzázóba menjünk. A többiek vígan énekeltek vagy vigadoztak, én pedig csak néztem a  csillagos eget az ablakon át.

Egy kis idő múlva már egy parkolón át sétáltunk be a pizzzéria épületébe. Tae Jimin és Hobi rögtön helyet foglalt egy nyolc személyes asztalnál, majd a többiek is leültek, majd én utoljára. Mindenki megrendelte a kívánt pizzáját és italát, amit egy idő múlva meg is kaptunk, és meg is ettük.

Az út haza csöndben telt, a banda tagjai mobiloztak, mintha nem lenne holnap, kivéve Jint Sugát és engem. Jin vezetett, Suga aludt én pedig megint csak a milliárdnyi csillaggal teli eget néztem, és gondolkodtam minden apróságon.

Hazaérve minden villany levolt kapcsolva, ami jelezte, hogy Vicky már aludt, vagy csak a szobájában gubbasztott. Mindenki fáradtán felment a szobájába még mindig az átkozott telefon képernyőt bámulva, és remélem aludtak. Felmentem, és benyitottam Victoria szobájába, hogy megnézzem mit csinál, esetleg alszik-e, és igen, álomországban járkált már, és kisebb horkoló hangokat adott ki közben. Haja arca háromnegyedét takarta, míg szorosan ölelgette szegény párnáját. Nagyon aranyos, bekell vallanom, és mást nem is tehettem, minthogy nézzem milyen szépen alszik.

Kezem szép lassan puha arcára simult, és hüvelyk ujjam símogatta. Láthatóan elmosolyodott a lány, mire nekem is egy kis mosoly szökött arcomra. Homlokon pusziltam a kis vigyorit, és keltem volna fel, ha nem húzott volna vissza maga mellé. Arcom szemben volt az ő arcával, csak pár centi különbség. Remegő kezemmel próbáltam leszedni Vicky karját derekamról, de olyan erősen szorított, mintha nem akarna soha se elengedni. Arcom a piros több árnyalatában mutatkozott, légzésem pedig elvesztette önuralmát. Nem bírtam semmi mást csinálni, csak szemlélni alvó arcát a lánynak. Arca egyre jobban és jobban közeledett miközben próbált helyezkedni. Arcom még jobban vörösödött, és csak néztem, hogy mit csinál.

A közelség odáig fajult, hogy lehelletét számon érezhettem, szinte majdnem összeértek ajkaink. Szemeire próbáltam koncentrálni, és mintha megérezte volna bámulásom, kinyitotta szemeit, és enyéimet vizsgálta. Azt sem tudtam ilyenkor mit kéne tenni, elvesztem szemeiben.

A lány tekintete lejjebb vándorolt ajkaimig, amit reflekszből megnyaltam, mert tiszta száraz volt. Levezettem tekintetem Vicky telt, rózsaszín ajkaira. Mintha ez volt a célja, és ezt már kitervelte, és büszke mosolya van. Megint csak szemeire nézett, mire autómatikusan én is szemeibe néztem. Kicsit felkuncogott, és összeérintette ajkaink. Szemeit lehunyta, és egy helyben fekve, összeért ajkakkal feküdtünk egymással szemben. Picit sokkolva elváltam ajkaitól, és csak néztem arcát, ami tiszta piros volt.

Nagy nehezen kinyitotta megint szemeit, amik boldogsától csillogtak az asztali lámpa fényének segítségével. Elvesztve a fejem szinte, megint ajkaira hajoltam, és elkezdtem mozgatni őket ővéin. Hasam tiszta görcsben volt, és a kezem is remegett, de mitnha minden megszűnt volna ahogy összetalálkoztak ajkaink.

Hideg kezeit nyakamra vezette, amitől kirázott a hideg, de elmosolyodtam tőle. Én a kezeimmel átöleltem aprónyi testét, amitől jobban belemosolygott ebbe az édes pillanatba. Kisebb levegő hiány miatt el is válltunk, és csak bámultuk egymást némán, próbálva felemészteni, hogy most mi történt.

Vicky úggytűnik megunta a bámulást, és harmadszorra is megcsókolt, amit persze viszonoztam.

Ezt az estét nehezen felejtem el, de ki tudja, lehet nem is kell elfelednem.

___________________________________________________________________________

Hellóóó Emberek! :)

Végre egy új rész, ami megint csak nem lett a leghosszabb, de nem baj :D

Nagyon de nagyon köszönöm a 3K olvasót, nagyon szép karácsonyi ajándék volt :))

Utólag is boldog karácsonyt, és jó olvasást <3