/Victoria szemszöge/
Jungkookal összenéztünk, ő egy vigyorral én pedig rémülettel teli arccal.
-N-ne gyere be! - kiáltottam Taenak, remélve szót fogad.
-Miért? - Kérdezi vissza, hangjában hallatszik a meglepettség és a kíváncsiság.
- M-mert öltözök!- Mondom nem túl magabiztosan. Hallom távolodó lépteit. Jungkook még mindig vigyorog valamin, de Isten tudja min.
-Miaz?- kérdezem egy halvány mosollyal, mire válaszul megcsókolt amit persze viszonoztam is. Elvál ajkaimtól és fülemhez hajolva azt súgja:
-Szeretlek.................Vicky...vicky...VICTORIA!
Felriadok...és mit vélek felfedezni? Hogy megint elaludtam a kanapén, miközbe Jungkook kiijesztette a lelkem is testemből. Miért mindig ilyen szépek az álmok?
-Meddig tervezel aludni? - kérdezi egy kisebb mosollyal az arcán.
-Ameddig véget nem ért volna gyönyörű álmom- vágom be a durcit és hátalfordulok neki. Mögüllem hallom ahogy kuncog, és nekem egy picuri pír felszökik arcomra.
-És mi volt az az annyira gyönyörű álom?- kérdezi, hangjából ítélve mosolyogva. Arcon színe két árnyalattal megváltozott, és párnába elrejtettem fejem.
- Semmi...-mondom inkább a párnának, de gondolom Kook is hallotta hamár megint kuncog.
-Ahogy gondolod Vic. - Majd felkel és elmegy.
Hátamra fordulok. tényleg csak egy álom volt? és ha igen, akkor miért pont vele álmodtam ezt? Miért akarom ezt ennyire? Miért...?
/Jungkook szemszöge/
Ebéd után mindenki felment szobájába, egyedül Vicky ment a nappaliba, Jin pedig a boltba. Fent a szobámban rajzolgattam tovább már egy ideje elkezdett rajzom, miközben zenét hallgatok fülhallgatón. Körülbelül háromóra múlva meszomjazom így lemegyek a konyhába. Visszafele megpillantottam Vickyt aki a kanpén valami karate pózban alszik. Közelebb megyek hozzá, és arca minden részletét elkezdem tanulmányozni. Sima világos hibátlan bőrét, telt rózsaszínes ajkait, hosszú szempilláit...Lehet tényle őrültség, de tényleg belészeretem, és ezt mind egy hét alatt.
Kicsit normálisabb pózba ráfektetem a kanapéra, betakarom derekát a mellette lévő pokróccal, majd puszit nyomva homlokára fel is mennék, ha nem hallok meg egy hangot. Hátranézek rá, ő pedig csak forgolódik és mosolyog. Fura...Nem tudtam, hogy rémálom-e vagy sem, de azért felkeltem.
-Vicky......-picit megrázom- Vickyyy.....-bökdösöm arcát, nem reagál...-VICTORIA! kiáltok rá mire riadtan felül és körbenéz. Cuki....
-Meddig tervezel aludni?- kérdezem egy féloldalas mosollyal.
-Ameddig véget nem ért volna gyönyörű álmom- Mondja és durci pofival hátat fordít nekem. Cuki tettén muszáj elkuncognom magam.
-És mi volt az az annyira gyönyörű álom? - kérdezem egy vigyorral arcomon.
-semmi ...-mondja párnába temetve gyönyörű arcát. Megint elkuncogtam magam.
-Ahogy gondolod Vic. - evvel felkeltemés visszamentem szobámba művészkedni.
--------------------------------------------------------------------------------------------
Hali heló :D
gondoltam sűrűbben írok rövidebb részleteket ha nem baj szóval bocsi, hogy ennyire rövid lett :P
jó olvasást!
YOU ARE READING
Mr. Shy One | BTS ff
Fanfiction-Ugye még él?- kérdeztem kétségbeesetten -Hol van már a segítség?!- kiabálta el magát Yoongi Hyung...jaj Istenem...most mi tévők leszünk?