Amikor felkeltem, már sütött a nap, megvakítva majdnem engem. Amikor észhez tértem, körbenéztem, de már nem voltam egy kocsiban. Egy szobánban voltam. Jobban körbenézve, eléggé barátságos helynek tűnt. A fal barack színű volt, az ágy amin aludtam fehér, volt egy fehér asztal, meg szekrény. Felkeltem, és ki akartam menni az ajtón, de pont akkor nyitott be valaki.
-Oh, ébren vagy látom.- mondta egy magas barna hajú fiú. Én csak bólintottam, mert nem mertem beszélni.
-Bocsi, nem mutatkoztam be. Andrew vagyok, de hívj Andy-nek.- Nyújtotta felém kezét, én meg hezitálással, de kezetráztam vele.
-És téged hogy hívnak?- kérdezte egy kedves mosollyal.
-Victoria, Hívj Vicky-nek.- mondtam halkan.
-Bocsi, de parancsot kaptam, hogy hozzassalak ide. Bocsi az erőszakos idiótákért.
-Nem baj.-mondtam mostmár normálisabb hangnemben.
-jössz enni?- kérdezte egy mosoly kíséretében. Bólintottam igen jelezve. Levezetett a konyhába, amiről mondhatom tényleg szép. Fehér csempe, a falon is volt, a fal fehér, mint ahogy a bútorok is. Igazán elegáns egy ház. Odaültünk az óriási ebédlőasztalhoz, ahol már várt a kaja. Ettünk, evés közbe nem beszéltünk, így nem tudtam meg semmit. Elmosogatott, addig én vártam a nappaliban. Olyan öt perc múlvameg is jött.
-Kérdezhetek valamit?- kérdeztem tőle.
-Persze- helyet foglalt mellettem, és bekapcsolta a tévét.
-ki akarta, hogy idehozass?- kérdeztem félve a választól. Ki akart engem a mittom én hova hozatni, egyáltalán hol vagyok?
-Hát, ezt nem lenne szabad elmondanom, de ha már ilyen kedves vltál elmondom. Bts kérte, hogy hozzalak ide Koreába. -Mondta nyugodtan, nekem meg a szemeim kétszeresére nyíltak. Miért? Én Nem akarok itt lenni!
-Miért? Miért vagyok itt, pont itt?- kérdeztem lehangoltan.
-Mások a te helyedben már alig várnák, hogy lássák őket.- mondta csodálkozottan.
-Ja persze, én nem vagyok közöttük.-Mondtam szomorkásan. Felkeltem a kanapéról, és felmentem a szobába, ahol keltem.
Lehet elaludtam, mert amikor felkeltem, kint már koromsötét volt. Ránéztem az éjjeliszekrényen lévő órára...1:57 dejó....rohadt sokat aludhattam. Lesétáltam a nappaliba, ahol megpillantottam Andyt.
-Szia...-mondtam mint valami félhalott.
-Szia! lassan készülj, mert nemsokára itt lesznek érted.- mondta mosolyogva, én pedig szmforgatva elmentemtussolni. Fél óra alatt kész is lettem és felhúztam ezt:
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Lementem a nappaliba, ahol megtaláltam megint Andyt, aki jól megbámult.
-Látom megtaláltad a ruhákat.- mondta mosolyogva.
-Ja...-mondtam. Leültem a kanapéra, és néztem a tévét Andyvel, amikor csöngettek. Andy felkelt, és kinyitotta az ajtót.
-Jónapot Bts.-Mondta, majd Bts is így tett. Odasétáltam az ajtóhoz, mivel visszaút innen nincs.
-Nami!- mondta Kookie és megölelt. Én sokkolva álltam. Azt hittem haragudott rám...? Többiek is lassan megöleltek közösen, majd egyenként.
-Gyerünk menjünk haza....-mondta Namjoon, de én tiltakozam
-Én máe otthon voltam Londonban, erre ti meg elraboltattok....Azt hiszitek csak úgy veletek megyek?- kérdeztem felháborodva.
-Menedzser kért meg, hogy hozzunk vissza...-mondta Kookie halkan.
-Mégis miért?
-Azt nem mondta, csak annyit mondott, hogy az állásoddal kacsolatban...
