Nyakörv

♥03♥

A nap folyamán többször nem kezdtük faggatni Taeyongot. Csak a helyemen ültem és Yutával vagy egy-két barátommal beszélgettem. Néha-néha Taeyong felé pillantottam, aki csak csöndben ült. Mikor az utolsó óráról is kicsengettek, elpakolta a cuccait és elindult kifelé. Gyorsan én is így tettem, majd gyors léptekkel utána siettem.

Kiérve az iskola kapuin, a szemközti parkba ment. Szép, nagy park volt. Gyakran mentem oda a mókusokat nézni és a madarak csicsergését hallgatni.

Taeyong léptei egyre lelassultak. Vagy 10 méterre voltam tőle. Hirtelen megtorpant és felém fordult.
-Miért követsz?- nézett rám ridegen. Nem nagyon tudtam mit mondjak. Egy ideig csak némán álltunk és egymást néztük. Tekintetével mintha ölni tudott volna.
-Csak meg akarlak ismerni.- vettem végül bátorságot magamon és egy kisebb lépést tettem felé. Nem válaszolt, csak megvonta a vállát és leült az egyik padra. Táskájából elővett egy papírtasakot. Lassan odasétáltam hozzá és leültem mellé. A tasakban egy nagy darab sonka volt. Kivette a fekete bicskát a nyakörvéből és annak a segítségével kezdett enni.
-Ez az ebéded?- pislogtam nagyokat, de már alig lepődtem meg rajta.
-Ó nem, ez a háziállatom.- mondta iróniával, majd csak tovább evett. Meg kell, hogy jegyezzem, elég jóízűen eszegetett. Egy kicsit még a nyálam is kicsordult, ahogy néztem.
-Nem akarsz egy kicsit adni?- néztem rá és a sonkára felváltva, kérlelő szemekkel.
-Nem.- vágta rá egyszerűen.
-Na, csak egy falatot!- kérleltem tovább.
-Nem.- eszegette nyugodtan a sonkát. Harmadszorra már nem kérdeztem meg, nehogy felidegesítsem.

Pár falat után, vágott egy kisebb szeletet és legnagyobb meglepetésemre a számba nyomta. Nem kicsit lepődtem meg, mivel nem gondoltam, hogy fog adni. Azt meg főleg nem, hogy még a számba is adja. Nagyokat pislogva kezdtem el rágcsálni.
-Köszi.- nyögtem ki, miután lenyeltem a falatot.
-Csak idegesített, ahogy a nyálad a kezemre csurgott.- vonta meg a vállát. Mivel elfogyott a sonka, összegyűrte a papírtasakot és a pad mellett lévő kukába dobta ki. -Persze, persze..-motyogtam és arcomon féloldalas mosoly jelent meg, amikor a fiú visszatette a bicskát a nyakörvébe. Valamiért még mindig nagyon meg akartam érinteni.
-Miért is adott rád a "gazdád" nyakörvet?- kezdtem megint a kíváncsiskodást.
-Őt kérdezd..- vonta meg ismét a vállát. Tényleg nagyon szokása a vállvonogatás.
-Nő vagy férfi a gazdád? Vagy mindkettő?- kérdezgettem.

Sóhajtott egyet, majd csak azután adott választ.
-Férfi.- Nézett rám unottan.
-Szóval elváltak a szüleid. Anyukáddal tartod a kapcsolatot?- faggattam tovább.
-Nem váltak el. A gazdám azt mondta, hogy az, aki szült, miattam halt meg. Gondolom ilyenkor az anyámról beszélt.-válaszolt ridegen. -Na, mostmár elég a kérdezősködésből.- dőlt el a padon és kezeit az égnek emelte.
-Akkor szülés közben halt meg..- Gondolkodtam hangosan, majd az utolsó mondatára felkaptam a fejem.
-Még egy utolsó kérdés!- tettem fel a mutató ujjamat, mire hirtelen felült és megfogta azt.
-Nincs-több-kérdés!- mondta tagolva, hogy jól megértsem. Egy aprót bólintottam, majd eszembe jutott, hogy mit tűztem ki a mai célomnak. Mivel jobb kezemet még mindig erősen fogta, gyorsan felemeltem a bal kezemet és a nyakörvéhez nyúltam.

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

*Folytatás nemsokára* :)