Nyakörv

❤️22❤️

-Na és mégis mit kellene tennem, őnagysága szerint?- karba tett kezekkel néztem a fiúra. Nem nagyon tetszett még az ötlete, de meg kell hagyjam, nem tűnt annyira rossz srácnak.. Meg hát mindenki imádja, akkor biztos jó arc.
-Csak haladj az árral! Próbálj velem együtt alakítani. Viszont azt most mondom, ha azt akarod, hogy hatásos legyen a terv, akkor a bevállalósabb részeket is el kell játszanod!- Mondta olyan komoly tekintettel, ami már majdhogynem a lelkemig hatolt, majd csak elmosolyodott. -Persze nem muszáj segítenem, nem én vagyok az, aki magában szenved a padon.- vonta meg vállát, és hátat fordítva már indult is vissza.
-Még időt se hagysz gondolkodni..- motyogtam ahogy megindultam felé, és karjába kapaszkodva állítottam meg. -Jól van...Benne vagyok.. -jelentettem ki halkan, kisebb bűntudattal. De az igazat megvallva, ha a végeredmény tényleg az lesz, amit Lucas mondott, akkor talán tényleg megéri a dolog.
-Kérem a telefonod!- vigyorodott el a srác egyből. -Első lépésként....

▫️◾◻️⬛⬜◼️◽▪️

Ahogy kiléptem a szobámból, Taeyong még mindig ott feküdt összekuporodva. -Biztos jó lesz ez így? -Gondolkodtam hangosan sajnálva a fiút, aki abban a pillanatban elkapta a csuklóm, ahogy leguggoltam. Egyértelműen kaptam is egy pici sokkot.
-Miről beszélsz? - nézett rám vádlóan. -Mire jó ez egyáltalán? Még csak hozzám szólni se voltál hajlandó tegnap, pedig én lehetnék inkább berágva rád...-mondta kicsit duzzogva a végét, továbbra sem engedve kezem.
-Én teljesen véletlen kerültem olyan helyzetbe..Te meg simán elkerülhetted volna azt a.... - Inkább be se fejeztem. Nem akarom megélni véletlenül se azt, ahogy elkezdené védeni azt a kis ribit.. -Mindegy.. Legyél boldog vele... Már a szolgám se kell hogy legyél..
-Azt nem akarod hozzám vágni, hogy költözzek is ki?!- emelte meg hangját, és egyértelműen látszott rajta, hogy kezd ideges lenni.
-De!- gurultam be én is erre a mondatra, és már nem tudtam megállni, hogy ne kontrázzak még. -Sőt, ha te boldog leszel azzal a kis nyaligátorral, akkor én meg elleszek Lucassal!- álltam fel mellőle dühösen, ezzel gondolván letudva a veszekedést.
-Mivan?! Ki a franc az a Lucas?!!- pattant fel még utánam sietve. -Azt ne mondd, hogy az a kis úrif*sz, akit véletlenül lekaptál!! - újból megragadta karom, de ezúttal már a falhoz lapítva végeztem.
- De ő az! Képzeld, kiderült, hogy nagyon is rendes csávó! És míg te hagytad, hogy az a csudalény nyaljon-faljon, addig ő ott volt mellettem vigaszként. - írtam át egy kicsit a történteket, ezzel már a határait feszegetve Taenak. Választ azonban nem kaptam, csak arcomra markolva csókolni kezdett dühösen. -Elég! -taszítottam el magamtól mérgemben.

-Oh szóval így állunk? - szúrós szemei szinte remegésre késztettek, az meg, ahogy letörölte ajkairól a vért (amit én igazából nem akarattal okoztam), még ijesztőbbé tette a szituációt. - Ha annyira zavart, szeretnél érte kiengesztelést?! De akkor én igazából is felfallak! - kapott fel és az ágyra hajítva mászott fölém egy olyan tekintettel, amit még sosem láttam rajta ezelőtt.. Nem gondoltam, hogy van egy ijesztő oldala is..
-Állj le! Megijesztesz! - próbáltam elnyomni magamtól, de a dühvel teli farkasként viselkedő srácot most szinte lehetetlen volt. Azonban mikor már a pólót vette le rólam, nem bírtam tovább...Felpofoztam.
Lefagyott tekintettel bámult oldalra, majd kis feleszmélés után lehajtott fejjel mászott le rólam, és egy plédet dobott rám. - Én..Sajnálom.. -Mondta halkan miközben kisétált a szobából.

Nem is tudom, hogy jó úton haladok-e egyáltalán..

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

VISSZATÉRÉS! :))

Mindenkitől elnézést kérek a nagyobb szünetért, és köszönöm mindazoknak akik kivárták az új részt, és még mindig itt vannak velem és ezzel a storyval!

Ha tetszett kérlek jelezd valamilyen formában! :)