Nyakörv

♥04♥

Egymással szemben ültünk. Taeyong még mindig erősen szorította jobb kezemet, míg a másik kezem egyre közelebb került a nyakörvéhez.

-Auch!..Mit csinálsz? - kiáltottam fel, mivel beleharapott a kezembe. Meglepően éles fogai miatt még enyhén vérezni is kezdett. -Mondtam, nem szeretem, ha hozzáérnek.-nézett rám szúrós szemekkel, majd elengedte a kezemet, melyen egy kicsit meg is látszott erős szorítása. Nagyokat pislogva néztem a harapás nyomot, majd arcomon féloldalas vigyorral pillantottam fel Taeyongra. -Szóval...nyakörvet hordasz, gazdámnak nevezed az apád és még harapsz is? Teljesen olyan vagy mint egy kutya.- néztem ravaszan a szemeibe. -És akkor mivan? Nincs bajom a kutyákkal..- Mondta, és mint mindig, rideg volt a tekintete. -Én kimondottan szeretem a kutyákat. De valahogy nem tudom a gondjukat viselni..- vakargattam a tarkómat, mire hirtelen telefon csörgés hallatszott a fiú zsebéből. -Igen?- vette fel szinte azonnal a telefont. -Értem gazdám, máris megyek..- tette le a telefont, majd felém fordult. -Most megyek, Fura lány. A héten már nem jövök iskolába. -jelentette csak úgy ki, majd magára kapva a táskát,felállt és elment. Nagyokat pislogva néztem utána. -Miért lennék fura? És mi az, hogy nem jön?- néztem értetlenül a fiú hűlt helyét, majd csak megráztam a fejem és hazaindultam. 

~Három nappal később~

Ma hamarabb értem be a suliba a megszokottnál. Alig voltak páran az egész iskolában. Amikor beléptem a termünkbe, nem az a látvány várt, mint ami máskor szokott. Csak a nyakörves srác ült bent a teremben és ő valahogy nem szúrta a szemem. Pedig még néha Yuta látványa is idegesítő, amikor nem  viselkedik természetesen. -Nini, a lógós!- "köszöntem" neki és egyből bevágódtam a padomba. -Nem lógtam.-vonta meg egyszerűen a vállát. Oldalra fordítottam a fejem, így egészben láthattam az arcát. -Nekem aztán mindegy.- vontam meg én is a vállam. Pár percig csak csöndben ültünk, majd ezt a csöndet Yuta érkezése szakította félbe. -Sziasztok..- lépett be álmos tekintettel és ledobva magáról a táskát, leült mellém halvány mosollyal arcán.
-Szia Yuta! -köszöntem vissza. Taeyong csak biccentett egyet.
-Elég korán beértél ma. Volt valami dolgod? - kérdezte
Yuta, hogy ne csak a csendben üljünk.
-Nem, csak ilyen kedvem volt.- vontam vállat és egy pillanat erejéig eljátszottam a gondolattal, hogy rámosolygok, de erről hamar le is mondtam, mivel nem volt rá se kedvem, se okom.
-Értem.. - motyogta, majd újra csak az óra ketyegését lehetett hallani. -Holnap megyünk együtt Lisang partijára?- döntötte oldalra a fejét és egy aranyos mosoly is megjelent arcán.
-Felőlem..- néztem fel rá. A válaszomra még szélesebb mosoly ült ki arcára. Halványan én is elmosolyodtam, de a következő pillanatban hátra kaptam a fejem. -Tényleg, Taeyong, te nem akarsz velünk jönni?- kérdeztem, hátha jobban megismerhetem.
-Ha nem zavarok, akkor nincs okom nemet mondani.- pillantott rám és Yutára. Ezután már csak a házikról beszéltünk, amiket Yuta felírt egy kisebb cetlire Taeyongnak. Már egyre többen voltunk a teremben, végül megérkezett a föci tanár is és megkezdtük az órákat.

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°
Sziasztok!
Megérkeztem a következő résszel is. Sajna ez sem lett valami hű, de hosszú, de igyekszem hosszabbra írni a részeket. Ha tetszik eddig a sztori, vote-olj és kíváncsian várom a véleményeteket. Folytatás pedig nemsokára. :)