♥09♥

410 58 0
                                    

Kb. negyedórán át csöndben maszírozta a lábam. A hasam elég hangos korgására lettem figyelmes, így megkértem, hogy csináljon nekem reggelit.
-Van sonkád?- indult meg a hűtő felé, ahol talált is egy kis szelet sonkát. Ketté vágta és kézben hozta nekem oda.
-Nekem nem kell sonka.- tettem karba a kezeimet vigyorogva.
-Akkor mi kell?- kérdezte, közben beleharapott az egyik darabba.
-Tojás!- csillant fel a szemem és  kezében a sonkával indult vissza a konyhába. Egy perc se telt el, Taeyong máris két tányért tartva tért vissza.
-Tessék.- tette az ölembe az egyiket, amin egy tojás volt. 
-Te most szórakozol velem?- vettem a kezembe nevetve a tojást. Ő már nagyban ette a sonkát.
-Mi bajod?  Tojást kértél!- tette szét kezeit értetlenül.
-Sült tojást! És nem ehetsz addig, amíg én se eszek!- szedtem ki szórakozottan a kezéből a sonkát.
-De én olyat nem tudok!- nézett kétségbe esett szemekkel a sonkára.
-Ez most komoly?- néztem rá felvont szemöldökkel, majd csak egy röhögve felálltam, a kezébe adtam a sonkát és a konyhába mentem, hogy magamnak készítsem el a reggelit. "Olyan mint Yuta. Ő is csak egy virslit tud megfőzni." jutott eszembe és elszórakoztam egy darabig rajtuk.

Mire kész lettem, ő már rég jóllakott. Leültem mellé a kanapéra és enni kezdtem. Taeyong unottan nézelődött, majd felállt és a ház többi részét is felfedezte.
-Az a másik hálószoba kié?- mutatott a vendégszobára.
-Senkié, az csak egy plusz.- mondtam két falat között.
-És nem lehetne ideiglenesen az enyém?- ült le elém a földre. Mivel a kérdés hallatán félrenyeltem, kis híján megfulladtam a köhögéstől.
-Minek? Hisz' van hol aludnod, nem?- kérdeztem mikor végre újra kaptam levegőt.
-De, csak elég kemények azok a padok...meg néha büdös van a kutyagumi miatt.- vakargatta a tarkóját.
-Ne már, ez rossz vicc volt!- nevetgéltem.
-Nem, komolyan mondom. Legalább addig, amíg te vagy a helyettes gazdám? Na? -nézett fel rám kérlelően. Kis hezitálás után végül beleegyeztem a dologba, de voltak feltételek is.
-Nem járkálsz meztelenül és éjszaka becsukom az ajtódat is! Értetted?- magyaráztam szigorúan.
-Értem és köszönöm, gazdám.- mosolyodott el halványan, de csak egy pillanat erejéig.
Később ki kell erről faggatnom..  Kicsit rendet raktam a konyhában, amíg ő elszaladt valahová a hátitáskájáért. "Azt vajon hol tárolta akkor?" pislogtam nagyokat utána.

Taeyong még mindig nem ért vissza. Még délelőtt elment, most meg már délután 4 van. "Biztos meggondolta magát." Húztam egy kicsit a szám. Csak váltogattam a csatornákat, de semmi érdekes nem volt benne. Már épp kikapcsolni készültem a tévét, amikor megcsörrent a csengő. Akaratlanul is elmosolyodva siettem a bejárati ajtóhoz és feltéptem az ajtót.
-Mi tartott..- kérdeztem volna egyből nagy mosollyal, de Yutát találtam magam előtt.
-Oh.. Szia Yuta!- vakargattam a tarkómat és behívtam a fiút.
-Bocs, hogy szó nélkül beállítok, de aggódtam a tegnap este miatt.- nézett rám kicsit bűntudatosan.
-Minden rendben. Reggel kicsit fájt a fejem, de már jól vagyok. Viszont nem igazán emlékszem a dolgokra.- ültünk le a kanapéra.
-Hát..öhm.. Semmi említésre méltó nem történt.- csillant fel a szeme és arcán széles mosoly terült el.
-Oh.. Igen? Az jó.- bólogattam. "Utálom ezt. Hazudik, mint a vízfolyás, pedig megcsókoltam Taeyongot és majdnem még őt is..." Unottan néztem végig a fiún és magakadt valamin a szemem. A jobb karja be volt kötözve. Ijedten húztam az ölembe a karját.
-Mi van a kezeddel??- kérdeztem aggódva, de ő csak elhúzta a kezét és maga mögé rakta.
-Semmi,csak tegnap volt egy feladat, ami egy kisebb balesethez vezetett.- motyogta kissé idegesen.
-Milyen baleset?- tágultak ki a szemeim. Néha nagyon idegesítő tud lenni Yuta, de attól még ő a legjobb barátom, így persze, hogy aggódok.
-Nem lényeg, komolyan.- mosolygott rám biztatóan, de válaszolni sem tudtam, mivel Taeyong tört be az ajtón.
-Megjöttem, gazdám!- mondta unottan, majd, ahogy belépkedett, meglepve nézett Yutára.
-Te hogy-hogy itt??- állt fel Yuta teljesen ledöbbenve.
-Öhm... Rossz ajtó..- mondta Taeyong, majd fogta magát és egyszerűen besétált a vendégszobába.

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°
Sziasztok!
Jövő héten hozom a folytatást, addig is nyugodtan jöhetnek kommentbe a kritikák, mivel tényleg nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre. Ja, és, ha tetszett, vote-olj!  😊❤

Nyakörv Where stories live. Discover now