Nyakörv

♥10♥

Taeyong csak úgy besétált a vendégszobába. Nem tudom, hogy ennyire agyatlan vagy tényleg azt hiszi, hogy ezzel meg van oldva. Yuta is csak nézett, majd értetlen tekintetével felém fordult.
-Mit csinál a vendégszobádban Taeyong?- kérdezte széttárva kezeit.
-Hát....Egy ideig ott fog lakni.-mondtam egy kis hezitálás keretében, Yuta pedig egyre nagyobb szemekkel nézett rám.
-Minek? Nincs hol laknia vagy mi?- értetlenkedett tovább.
-Elvileg.- bólintottam egy aprót.
-És miért pont nálad? Hiszen lány vagy. Ebből jó nem lesz!- mondta kissé feszülten.
-Ugyan már, lesznek szabályok és amúgy sem vagyok már gyerek, hogy aggódj értem.- forgattam meg a szemeimet.
-Taeyong!- fordult egyet hirtelenjében és megindult a szoba felé. Amilyen nagy lendülettel indult, úgy nyitotta volna meg az ajtót is, csak az csukva volt, úgyhogy szépen neki ment, amitől a fejét fogva pattant a földre. Én halkan nevetni kezdtem, ugyanis sehogy sem bírtam ki nevetés nélkül az ilyen eseteket.
-Yuta, hagyjad, én beleegyeztem, akkor nincs miről beszélni.-sétáltam oda hozzá, hogy felsegítsem.
-De..... Ehh, hagyjuk. -sóhajtott végül egyet és az ajtó felé vette az irányt.
-Ha bármi történne, azonnal hívj! Rendben? -nézett még hátra miközben a cipőjét húzta magára.
-Rendben.- bólogattam halvány mosollyal az arcomon, majd elment.

Egyből a vendégszoba ajtaján kezdtem kopogni, amit pár másodpercen belül Taeyong ki is nyitott.
-Ez most komoly? Rossz ajtó??- értetlenkedtem.
-Ez jutott eszembe, na.- vonta meg a vállát és tovább pakolászott a szobában.
-Értem... Okos vagy..- forgattam meg a szemeimet, de arcomon akkor is ott volt egy kisebb mosoly.
-Én most elmegyek futni, te addig semmi rosszat ne tegyél!- figyelmeztettem, majd a szobámba lépkedtem, átöltöztem és már csak a bejárati ajtó csukódását lehetett hallani.

Hazaérve, szerencsémre semmi különös nem fogadott. Taeyong a padlón ülve a tévét kapcsolgatta, én pedig elmentem lezuhanyozni. Természetesen kulcsra zártam az ajtót.
Immár a pizsamámban sétáltam ki és a kanapéra pattanva kezdtem én is tévézni. Egy fél óra sem telt el, a hasam korgása zavarta meg a tévézésünket. Ravasz mosollyal néztem le a fiúra, amit ő egy sóhajjal fogadott.
-Mit ennél?- tette fel a kérdést, pedig főzni sem tud.
-Ráment! A sarkon lévő kis rámenestől.- mosolyogtam tovább és a polcra mutattam, hogy adja oda a pénztárcámat.
-Tessék, magadnak is vegyél.- attam a kezébe elegendő pénzt, majd a tárcámban lévőket a biztonság kedvéért átszámoltam, hogy nehogy később kevesebbet találjak benne. Taeyong már kabátban állt az ajtó előtt.
-Elmentem!- mondta unottan és már ki is sétált az ajtón.

Nemsokára egy kis szatyorral a kezében tért vissza, aminek a tartalmát a kezébe véve sétált vissza a kanapéhoz. Az egyiket a kezembe adta, a másikat pedig saját maga kezdte el enni. Egy ideig néztem, ahogy jóízűen eszik, majd én is hozzákezdtem.

Este elküldtem fürdeni, ami egy kicsit sokáig is tartott, de végül egészben jött ki, szóval inkább nem szóltam semmit. A vendégszobába sétált, ami immár az övé volt ideiglenesen, én pedig, miután jó éjszakát kívántam, ráfordítottam a kulcsot. "Remélhetőleg nem lesz olyan baja éjszaka.." gondolkodtam el egy kicsit, majd inkább mégis kinyitottam, de úgy, hogy ne vegye észre. Nagyokat ásítva léptem be a szobámba és pár pillanaton belül már én is mélyen aludtam.

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°
Sziasztok!
Sajnálom, hogy mostanában nem hoztam részt, de próbálok belehúzni!
Ha tetszett, vote-olj és nyugodtan le is írhatod a véleményed kommentben! :)