Nyakörv

♥️20♥️

Másnap reggelre már olyan volt köztünk a hangulat, mint általában. Még a fürdőben kapkodtam, hogy valamit kezdjek az égbe nyúló hajszálaimmal, amikor Taeyong már elkészülve ácsorgott az ajtó előtt, tehát ma úgy döntöttünk, ő megy el először. Egyszerre nem szoktunk indulni, hisz azért mégiscsak kellemetlen lenne, ha rólunk, az együttélő párról pletykálnának, mert meg kell hagyni, ez nem valami hétköznapi dolog.

Mire beértem a suliba, már csak úgy 10 perc maradt az óra kezdéséig. Egy eléggé aggodalmas kifejezéssel fordult ki elém Yuta az osztályteremből, ami elég ritka tőle.
-Szia Hyun...Kérlek ne akadj ki látványosan! Csak vegyél szépen egy mély levegőt mielőtt belépsz, és nyugodtan kezeld a dolgokat. Szóval..ha lehet inkább suli után nyírd ki..- tette kezeit a vállamra és még a szemei is azért könyörögtek, hogy ne csináljak semmi zűrzavart..Na ekkor már tudtam, hogy valaki ma nagyon fel akar idegesíteni.

Persze...Hát ki más, ha nem a borz? Vagy már lehetne inkább majom is?!
Esküszöm, ez valami torzszülött..

A szám is tátva maradt, amint megláttam a csajt. Yutának úgy kellett a helyünkre tolni engem, és a padlót súroló államat. Elég komolyan eljátszadoztam a gondolattal, hogy odamegyek a csudalényhez és szépen átsegítem a túlvilágra.

A kis "haddnemondjam" fehér tincseit tekergette Taeyong mellett, méghozzá egy kibebaszott nyakörvben!!
-Most mondd meg! Ez normális szerinted?! Teljesen leutánozta Tae-t, csak hogy felkeltse az érdeklődését!! Beszarok ezen a valamin!!- borultam ki Yutának suttogva.
-Nem..De ahogy elnézem, elérte vele a várt eredményt..- utalt egy pillantással Taeyong felé, aki nagy szemekkel csodálkozott a lányra bámulva. Na itt egy pillanatig úgy éreztem, megrepedt az a szőrös dolog a mellkasomban. Sosem érdekelt eddig mások véleménye, még csak figyelemre sem vágytam sose, most mégis csak arra az egy szempárra vártam, ami egy másik lányt csodált...

-Még csak észre sem vesz...- búslakodtam egyedül a folyosón, és a bent csevegő "kutyapárost" figyeltem.
Néha kicsit búsabb hangulatú, néha pedig vidámabb beszélgetésnek tűnt.
-Heh..Látom vele jobban elvagy....Sebaj...én megvagyok egyedül.- vonogattam a vállam, de fejem mégis leereszkedett és ajkaim is inkább most lefelé görbültek.

"Ah..tehát ez az a fajta szerelem..az igazi, ami nem csak móka, hanem fájdalom is.."

Szomorkodtam magamban, mint valami bölcs vénember, amikor hirtelen valaki átkarolt és fülembe suttogva adta meg a legjobb megoldást erre az egészre.

"Segíthetek az illetőt féltékennyé tenni?"

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

Sziasztook!
Ez egy elég rövid részecske lett, de itt találtam a legjobbnak a rész befejezését. ^^"

Viszont!! A rövid rész miatt már holnap hozom az új részt!

Jah és egyébként a titokzatos kisegítő egy eléggé fontos új szereplő lesz! ;)