Nyakörv

♥12♥

Mikor kicsengettek, a tanár szigorú tekintettel intett, hogy kövessem, így egy kisebb sóhaj után így is tettem.
Egy üres terembe vezetett, ami meg is lepett, mivel azt gondoltam, hogy majd a tanáriban fogja nekem osztani az észt.
-Szóval, rá is térek a lényegre.- köszörülte meg torkát és kicsit lazított a nyakkendője szorításán. -Azt csicseregte egy kismadár, hogy kegyed részegre itta magát. Ugye tisztában vagy vele, hogy ezért akár ki is rúghatnak?- nézett végig rajtam szigorú tekintettel. Nagyot nyeltem, nem gondoltam,hogy valaki kifecsegi annak ellenére, hogy ez egy feladat volt, amit nem is akartam. Mégcsak az kéne, hogy kirúgjanak.. Anyám ezer százalék, hogy kinyírna, ha úgy állítanék haza, hogy "Képzeld, kirúgtak a suliból". Van elég gondja így is az egészségével.
-De ne aggódj, van valami, amiért cserébe gondoskodok róla, hogy ne tegyenek ki.- lépett közelebb egy perverz vigyor kíséretében, amire még csak reagálni sem tudtam, annyira lefagytam.
-Gyengéd leszek, hidd el.- lehelt egy apró csókot nyakamra és megborzongva próbáltam arrébb tolni magamtól. Elöntött az undor, ha arra gondoltam, hogy én pont vele veszítsem el azt a bizonyos dolgot. Fiatal volt és nem is nézett ki rosszul, de én mégis undorodva képzeltem el, ahogy megfektet.
-Álj... Elég....Nem akarom!!- ellenkeztem eltaszítva magamtól.     -Inkább rúgjanak ki? Én csak segíteni akarok. - mondta a nyakamba lihegve és keze pólóm alá vándorolt e mondata közben.

Nem tudtam kiszabadulni karjai közül, hisz mégiscsak egy férfi, erősebb nálam. A padra döntve egyre feljebb és feljebb csúsztatta kezét pólóm alatt. Szemeimet összeszorítottam, sikítani akartam, de még mielőtt megtehettem volna, számra tapasztotta kezét.
Már majdnem beletörődtem, hogy pont egy tanárom fogja elvenni, méghozzá az engedélyem nélkül, mikor hangos csörömpölésre lettem figyelmes az ablak irányából. A következő pillanatban már Taeyong rángatta le rólam a tanárt.
-Mi az, csak nem a csajod?- vigyorgott a fiú képébe felizgulva, mire az a falnak csapva gyilkos tekintettel szorított nyakára. Ijesztő volt látni, a tanár már alig kapott levegőt.
-Taeyong, elég, állj le!- lépett be az ajtón Yuta és kiszabadította a tanárt Taeyong szorítása alól, aki levegőért kapkodva rohant inkább ki a teremből. Szerintem egy életre megjegyezte, hogy Taeyonggal nem szabad kötekedni. Dermedten pislogtam hol Taeyongra, hol Yutára. Egyrészt hálás voltam Taeyongnak, másrészt örültem, hogy Yuta is itt van, mert az igazat megvallva, most kicsit féltem Taeyongnak ettől a megvadult oldalától.
-Azért ne fojts meg egy tanárt!- szólt rá idegesen Yuta, majd mellém lépve óvatosan a fülem mögé simított egy tincset.
-Minden rendben? Nem fáj sehol? Elintézzük, hogy egyetlen egy iskolába se merje bedugni a fejét az a perverz!- próbált nyugtatni, amit hálásan fogadtam, majd nyugtatásképp még végigsimított arcomon.
-Hazamegyünk!- lökte félre idegesen Yutát a kutyafiú és ölébe kapva indult nagy lendülettel az ablak felé, majd legnagyobb meglepetésemre kiugrott azon.
-JESSZUSOM!!- bújtam szorosan mellkasába rémülten. Mikor földet ért, mintha egy ajtón lépett volna ki, olyan nyugodtsággal indult velem haza. Nem szólaltam meg, csak továbbra is hozzábújva vártam, hogy hazaérjünk.

Idő közben kiderült, hogy táskáinkat ott hagytuk, így feszülten fordult vissza, de már Yuta megelőzte gondolatmenetét és felénk futva hozta a táskákat. Arcán látszott, hogy el van keseredve, mégsem szólt semmit, mikor oda adta a táskákat, hanem hátat fordított és visszament.
-Mostmár letehetsz, biztos nehéz vagyok.- motyogtam zavartan, hisz még a táskák is az ő vállain voltak.
-Nem vagy az és amúgy is, ez a dolgom szolgaként.- jelentette ki komoran. Aha... Tehát csak a fogadás miatt, mi?
Hazaérve letett az ajtó előtt, majd idegesen kezdett turkálni táskámban(?!) és a kulcsot előkapva nyitotta ki az ajtót. Újra az ölében kötöttem ki, a táskákat az előszobába dobta, az ajtót pedig lábával csapta be. Egyből a szobámba vette az irányt, nem tudtam mire készül, de kezdtem kicsit félni. Szívem mégis hevesen kalapált.
Ledobott az ágyra és fölém kerekedve, ijesztő tekintettel bámult szemeimbe, mely egy pillanat alatt változott át kétségbe esett, gyermeki arcra.
-Én...nem akarom, hogy rajtam kívűl bárki is megérintsen...

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

Sziasztok!
Remélem sikerült egy izgalmas részt hoznom. :) Ha tetszett és szeretnétek folytatást, akkor kérlek vote-oljatok és kommentben nyugodtan megírhatjátok véleményeteket. 😊😘